Miksa Henrik bajor herceg (Maximilian Heinrich von Bayern) (München, 1621. október 8. – Bonn, 1688. június 3.), a Wittelsbach-ház bajor ágából származó herceg, a Bajor Választófejedelemség címzetes hercege (Herzog von Bayern). 1650-től a Kölni Érsekség hercegérseke és választófejedelme, Hildesheim és a Liège-i Püspökség hercegpüspöke, Berchtesgaden hercegprépostja, 1657-től a Stablo-Malmedy Birodalmi Apátság hercegapátja, 1683-tól Münster hercegpüspöke. Katolikus főpapként az ellenreformáció harcosa, a tridenti zsinat határozatainak aktív támogatója és megvalósítója, ugyanakkor szembeszállt a Római Kúria befolyásával. Fejedelemségeit ezen alapelvek alapján irányította, bizalmas tanácsadóinak véleményére döntő mértékben támaszkodva. Erősen franciabarát külpolitikát folytatott. Az utódjelöltjei között kirobbant hatalmi harc a Kölni Érsekséget belesodorta a pfalzi örökösödési háborúba.
Származása, családja bal|65px Miksa Henrik bajor herceg édesapja a Wittelsbach-házból származó VI. Albrecht bajor herceg (1584–1666) volt, felesége révén Leuchtenberg tartománygrófja, majd címzetes hercege (Albrecht VI. von Bayern-Leuchtenberg), V. Vilmos bajor herceg (1548–1626) és Renata von Lothringen hercegnő (1544–1602) fia, I. Ferenc lotaringiai herceg (1517–1545) unokája.
Édesanyja VI. Albrecht felesége, Mechthildis von Leuchtenberg hercegnő (1588−1634) volt, VI. Georg Ludwig von Leuchtenberg tartománygróf (1563–1613) és Maria Salome von Baden őrgrófnő (†1600) leánya. A szülők házasságából öt testvér született:
Maria Renata (1616–1630) Karl Johann Franz (1618–1640) Ferdinand Wilhelm (1620–1629) Miksa Henrik (Maximilian Heinrich, 1621–1688), utóbb Köln hercegérseke és választófejedelme Albrecht Sigismund (1623–1685), Regensburg és Freising püspöke
Apjának, Albrecht hercegnek legidősebb bátyja, I. Miksa herceg, választófejedelem (1573–1651) hosszú ideig gyermektelenül élt, így azt várták, hogy a Bajor Hercegség trónját Albrecht fiai fogják örökölni. Ferdinánd Mária trónörökös herceg (1636–1679) születése meghiúsította Albrecht reményeit.
1646-ban férfi ágon kihalt a leuchtenbergi tartománygrófok vérvonala, a tartománygrófság az 1634-ben elhunyt Mechthildis hercegnő özvegy férjére, Albrecht hercegre, Miksa Henrik apjára szállt, aki azonban önmagát ezután nem Leuchtenberg tartománygrófjának (Landgraf von Leuchtenberg), hanem Leuchtenberg hercegének (Herzog von Leuchtenberg) címeztette. 1650-ben az apa átadta Leuchtenberget bátyjának, I. Miksa választófejedelemnek, cserébe Haag Birodalmi grófságért (Reichsgrafschaft Haag). Miksa Henrik további fontos rokoni kapcsolatokkal is bírt. Unokaöccse volt Ferdinánd hercegnek (1577–1650), Albrecht herceg bátyjának, Köln hercegérsekének, akinek trónját később, 1650-ben meg is örökölte. Fél-unokafivére volt Franz Wilhelm von Wartenberg grófnak (1593–1661), Ferdinánd érsek (morganatikus házasságból származó) fiának, Osnabrück és Regensburg hercegpüspökének. Nagybátyja volt Ferdinánd Mária választófejedelem fiainak, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek és József Kelemen hercegnek. Az utóbbi unokaöccs szerezte meg 1688-tól (nem kevés bonyodalom árán) Miksa Henrik kölni érseki székét.Günther Christ: Maximilian Heinrich, in: Neue Deutsche Biographie (NDB), 16. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1990, , 496–500. oldalak
Ifjú évei Születésének pillanatától kezdve egyházi pályára szánták. Már kisgyermekkorától számos, javadalmazással járó egyházvezetői tisztséget (Domherrenpräbende) kapott. 1622-től Köln-ben, 1626-tól Konstanzban és Straßburgban, 1627-ben Halberstadtban, 1629-ben Brixenben, Salzburgban és Münsterben, 1632-ben Hildesheimben, 1641-ben Lüttichben (Liège), majd 1657-ben Paderbornban is tagja lett a káptalani testületeknek. Nevelését apja udvarában Rudolf von Rechberg és Georg Christoph von Haslang preceptorok végezték, mindketten a jezsuita rend tagjai.
1637-ben nagybátyjának, Ferdinánd kölni hercegérseknek udvarába került. 1638-ban a kölni Szent Gereon apátsági templom prépostja lett, e tisztséget 1650-ig, érseki kinevezéséig megtartotta. Megkapta Konstanz és Straßburg dómpréposti tisztségét. Kölnben a Háromkirályokról elnevezett Gymnasium Tricoronatum tanintézetben tanult, itt a diákkongregáció prefektusa lett. 1637-től a Kölni Egyetemre járt. 1643–1649 között teológiát tanult Löwenben (ma: Leuven). 1649-ben Lüttichben a dóm dékánja lett.Heinrich Josef Deisting: Maximilian Heinrich, Herzog von Bayern, Kurfürst und Erzbischof von Köln (1621–1688). Eine biographische Skizze, Arnsberg 1997, , 79–96. oldalak
A kölni hercegérseki szék megszerzése left|80px Rokonának, Wartenberg grófnak erőteljes támogatásával Miksa Henrik több koadjutori (azaz öröklési joggal felruházott püspöki) tisztséget kapott: 1633-ban a Hildesheimi Püspökségben, 1642-ben a Kölni Érsekségben, 1649-ben a Liège-i Püspökségben. Nagybátyának, Ferdinánd hercegérseknek elhunytakor (1650) Miksa Henrik örökölte egyházi és világi fejedelmi tisztségeit: megválasztották Köln hercegérsekévé, Liège (Lüttich) és Hildesheim hercegpüspökévé, és Berchtesgaden hercegprépostjává. 1654-ben a Stablo-Malmedy apátság főapátjának, II. Vilmos bajor hercegnek, Ernő bajor herceg házasságon kívüli fiának koadjutora (örökségének várományosa) lett. 1657-ben megörökölte a főapáti méltóságot, de átengedte Franz Egon von Fürstenberg grófnak. Miksa Henrik bejelentette igényét Freising, Münster és Paderborn hercegpüspöki székeire is, de a Római Kúria meghiúsította e törekvéseit. 1683-ban, Ferdinand von Fürstenberg püspök (1626–1683) halála után Miksa Henriket megválasztották a Münsteri Hercegpüspökség uralkodójának, de püspöki beiktatásához nem kapta meg a pápa engedélyét, így csak világi fejedelme lett a Münsteri Püspökségnek (Hochstift Münster), de nem kapta meg a Münsteri Püspökség (Bistum Münster) egyházfejedelmi méltóságát.
Ifjúkorától kezdve szakértője és szenvedélyes gyűjtője volt az ékszereknek, drágaköveknek és érmeknek, ő maga foglalkozott gyémántcsiszolással. 1667-ben inkognitóban Amszterdamba utazott, alkímiai ismereteit gyarapítani.
Megjegyzendő, hogy ellentétben több Wittelsbach-házi herceggel, akik a kölni érseki székig jutottak, Miksa Henrik valódi elkötelezettséget érzett papi hivatása iránt. Egyik elődje, Ernő hercegérsek (1554–1612) még együtt is élt szeretőjével, Gertrud von Plettenberggel. Ilyesmire utaló adat Miksa Henrikről nem maradt fenn.
Egyházpolitikusi életműve Főpapi hivatásának betöltéséhez sietve pótolnia kellett a hiányzó papi fokozatokat. 1651 szeptemberében pappá szentelték, majd októberben a bonni székesegyházban Fabio Chigi bíboros, pápai nuncius – a későbbi VII. Sándor pápa – püspökké szentelte. (Köln hercegérsekeinek sorában száz év után ő lett az első felszentelt püspök).
Elődeihez hasonlóan az ellenreformáció elkötelezett híve volt, és támogatta a tridenti zsinat által elhatározott egyházi reformokat. Beiktatásától 1682-ig rendszeres egyházmegyei szinódusokat (tanácskozásokat) tartott. Georg Pauli-Stravius püspökkel szinódusi rendelkezéseket (Synodalstatuten)Statuta Synodalia Maximiliani Henrice de 20. Martii 1662 (digitalizálva) dolgoztatott ki, évszázadokra meghatározva a kölni egyház napi gyakorlatát. Az érsek a tridenti zsinat szellemében szigorúan szabályozta a klérus működését, a házasságkötési és hitbéli gyakorlatot, bevezette a megújított római rítust, korlátozta a fődiakónusok hatalmát.
A szerzetesrendek közül elsősorban a ferencesekre és a jezsuitákra támaszkodott, saját gyóntatóit is ezek soraiból választotta. 1651-ben az érsek jezsuita missziót telepített Arnsbergbe, a Vesztfáliai Hercegség fővárosába. 1654-ben engedélyezte a minoriták beköltözését a sauerlandi Brilonba. 1661-ben a protestánssá lett Soest templomának Mária-kegyszobrát a werli kolostorba hozatta, amely ennek révén zarándokhellyé fejlődött. 1673-ban Bonnban megalakult az első jezsuita gimnázium.
Miksa Henrik tervbe vette a kölni dóm továbbépítését,Ernst Heinrich Pfeilschmidt: Geschichte des Doms zu Köln, Halle an der Saale, 1842, 67. old. de erre nem került sor, helyette az érsek jelentős adományokkal járult hozzá a dóm belső díszítéséhez, kincstárának gazdagításához, a Háromkirályok kápolna (Dreikönigskapelle) átépítéséhez. Ugyanakkor erőteljesen szembeszállt a Római Kúria és a Kölnben rezideáló pápai nuncius hatalmi igényét. 1658-ban, I. Lipót császár megválasztásakor az érsek – titkárán, Peter von Buschmannon keresztül – érvényesíteni tudta befolyását a császár és a fejedelmek jogait szabályozó bulla (capitulatio caesarea) fontos rendelkezéseire. A római befolyás elleni küzdelmének csúcsán, 1660-ban egy német „nemzeti zsinat” összehívását tervezte (ez azonban nem valósult meg.
A Német-római Birodalom és a Francia Királyság között Politikai döntéseiben Miksa Henrik általában befolyásos tanácsadói – elsősorban a von Fürstenberg fivérek, Franz Egon és Wilhelm Egon, valamint Peter von Buschmann kancellár – véleményét követte. Fürstenbergek és támogatóik – akiket ellenlábasaik Egoniták-nak gúnyoltak – következetesen a Francia Királyság érdekeit képviselték a Német-római Birodalmon belül, működésük eredményeképpen a Kölni Hercegérsekség elkötelezett franciabarát külpolitikát folytatott.Rudolf Lill: Wittelsbach am Rhein. In: Kurfürst Clemens August. Landesherr und Mäzen des 18. Jahrhunderts, Köln, 1961, 62... oldalak.
1653-ban és 1664-ben személyesen is részt vett a Birodalmi Gyűlés Regensburgban tartott ülésein. 1654-ben a választófejedelmek augsburgi gyűlésén IV. Ferdinánd főherceg német királlyá választását támogatta. A koronázást a hagyományoknak megfelelően maga a választófejedelem, Johann Philipp von Schönborn, Mainz érseke végezte, emiatt Miksa Henrik sértetten elhagyta a gyűlést.
Ezután Franciaországhoz közeledett. Az 1658-as császárválasztáson XIV. Lajos jelöltjét, Ferdinánd Mária bajor választófejedelmet támogatta. Később átállt I. Lipót császár oldalára, cserébe az uralkodó felkenésében és koronázásában kikötötte a kölni választófejedelmek elsőbbségét a mainzi érsek előtt. Ugyanebben az évben belépett a francia érdekeket támogató Rajnai Szövetségbe. Országa területén menedéket adott a Fronde felkelői elől menekülő Mazarin bíborosnak. Miksa Henrik francia orientációját tanácsadói, a Fürstenberg fivérek tovább erősítették. 1666-ban, majd 1671-ben és 1672-ben a hercegérsek titkos egyezményeket kötött Franciaországgal. Ezekben Franciaország jelentős pénzjuttatást biztosított a Kölni Érsekségnek, ennek fejében a fejedelemség csapatok kiállítását vállalta. Franciaország egy Hollandia elleni háborúra készült, a Kölni Választófejedelemség területét is felvonulási területté kívánta tenni, Miksa Henrik a hollandok által elfoglalt területeinek visszaszerzését tervezte, rekatolizációs szándékkal.
Az 1672-ben kitört francia–holland háború fejleményei azonban nem váltották be Miksa Henrik reményeit. Országai csatatérré váltak, területüket mindkét fél csapatai pusztították. A Vesztfáliai Hercegségben fekvő Werl városát már 1672-ben megostromolták Brandenburg és a Birodalom csapatai. Neuss városát francia seregek foglalták el. 1673-ban a birodalmi csapatok elfoglalták Bonnt, az erődített érseki székvárost is (1679-ig tartották megszállva). Miksa Henriknek Kölnbe (birodalmi szabadvárosba) kellett menekülnie. 1674-ben békekötésre kényszerült a hollandokkal.
XIV. Lajos 1679-től kibontakozó ún. „egyesítési politikája” a Miksa Henrik uralma alá tartozó Liège-i Püspökséget (Hochstift Lüttich) is fenyegette. A Fürstenberg fivérek ennek ellenére fenntartották az érsekfejedelem franciabarátságát, amely 1683-ban és 1684-ben újabb szövetségi szerződésekben realizálódott.
Tartományainak kormányzása Köln és a Rajna-vidék balra|50px