Az ARGOS távérzékelési és vízügyi filmstúdió a magyar vízügyi és természetvédelmi légi felmérések végrehajtásának szervezete 1974 és 2008 között. Az évtizedek során különböző intézményekhez tartozott így több névváltoztatást élt meg. A vízügyi (árvíz-, belvíztérképezés, vízbázisok, bányatavak, szennyezések légi felvételezése) és nagy felbontású környezet- és természetvédelmi, valamint települési fotó-térképek készítését végezte. A hidegháború időszakában a topográfiai térképkészítési és felújítási célú légi fényképezést a Magyar Néphadsereg végezhette, mellette a Stúdió a hatvanas – nyolcvanas évek között egyedül rendelkezett (gyakorlatilag az ország teljes területére kiterjedő) légi fényképezési engedéllyel. A mindenkori felügyeleti szervek és megrendelők számára a repüléstervezéstől a végrehajtáson keresztül a felvételek feldolgozását és kiértékelését is végrehajtotta. Megrendelői elsősorban nemzeti parkok, kutatóintézetek, oktatási intézmények, államigazgatási szervezetek, vízügyi igazgatóságok, önkormányzatok, civil szervezetek, cégek és tervezőirodák voltak. Számukra légifelvételeket, fotó-térképeket, ortofotókat, és ezekből tematikus térképeket készített.
A név eredete Az ARGOS Stúdió a többször nevet cserélő Vízügyi Fotó és Filmszolgálat, Vízügyi Légi Szolgálat és hozzá tartozó távérzékelési apparátus „fedőneve”. Elnevezése a görög mitológiai alakra a százszemű „mindentlátó” pásztorra utal. A Stúdió az idők során különböző szervezetek keretén belül működött: VÍZDOK, VGI, KGI, VMLK, VITUKI Távérzékelési osztály.
Előzmények A két világháború között és a negyvenes években kezdődtek a különböző, nem csupán topográfiai célú légi fényképészeti felmérések. Az archeológiát, a vízgazdálkodást és a tájtörténeti munkákat támogató légi térképek készítésének a háború, valamint az azt követő "ész nélküli" titkosítási rendszer vetett véget. Az 1950-es években több ágazat jelezte légifelvétel igényét. Többek között a Vácrátóti Vegetációtérképezési Kurzusból kiinduló, Magyarország teljes növénytakarójának felmérését célzó munkához és egyéb, nagy volumenű feladatokhoz is benyújtották az igénylést, de a kérelmek elutasítása miatt nem juthattak légi felvételekhez. Repülőgépről fényképeket készíteni kizárólag a hadseregnek volt lehetősége, amelynek légi fotogrammetriai apparátusa a topográfiai célú térképészeti feladatokat látta el. A hatvanas évek elejére – elsősorban a vízügyi felmérések tekintetében – elengedhetetlenné vált egy környezetvédelmi légi térképészeti légi felvételező szervezet létrehozása, repülőgépekkel, műszaki eszközökkel való felszerelése és a tevékenység gyors engedélyeztetési mechanizmusának kialakítása. A tevékenység 1974-ben került szervezett keretek közé, és 2008-ig látta el a magyarországi vízgazdálkodási, természetvédelmi és környezetvédelmi légi felmérés feladatköreit.
Elődszervezetek és a Stúdió kialakulása A háború előtti felmérések tapasztalatai az idő homályába vesztek, a felmérési térképek elkallódtak. Nehéz és aprólékos munkával kellett újra felépíteni, a semmiből megteremteni a nem katonai légi felmérések alappilléreit. Ezt a kitartó és úttörő munkát Ditzendy Arisztid nevéhez köthetjük, aki kiváló munkatársai tevékenységét összefogta és irányította. „Az 1960-as években a vízügyi munkáknál, az erdő és vadgazdálkodásban, valamint a nagyüzemi növénytermesztésben lehet találkozni a légifotó-interpretáció gyakorlati alkalmazásával, de ezek még inkább csak kísérleti jellegű próbálkozások.”Ditzendy A. (1980): Gondolatok a Vízügyi légifotózásról (kézirat) A vízügy első légifényképésze Hámori Szabolcs volt. A hatvanas – hetvenes évek fordulóján ő készítette a vízügyi légifelvételeket, majd az MTI fotósa lett. Ebben az időszakban dr. Juhász Ede és dr. Rádai Ödön a VITUKI munkatársai foglalkoztak fotó-interpretációval és ehhez gyakran – alkalmasint a légifelvételeket is maguk készítették. 1974-ben az OVF (Országos Vízügyi Főigazgatóság) elnöke (Dégen Imre) által alapított Vízügyi Fotó és Filmszolgálat vezetésére Ditzendy Arisztid kapott megbízást. Az eredetileg filmes szakember korán felismerte a légi távérzékelésben rejlő lehetőségeket. Így ekkor már a Dél dunántúli Vízügyi Igazgatóságon (Pécs) szerzett tapasztalatokkal látott munkához.Vizy Zsogmond szóbeli közlése alapján A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodán (VIZDOK) belül működő Fotó- és Filmtechnikai osztály a Vízügyi Repülőszolgálattal, a VITUKI-val és a VIKÖZ Vízminőségi Felügyelet szakembereivel együttműködve, a kívánalmaknak megfelelő eljárásokat dolgozott ki. A berendezések, a kialakított eljárások és az elvégzett munkák hamar beigazolták a gyakorlatban a csoport létjogosultságát, így a katonai, állami térképészeti légi felmérések mellett folyamatosan megkapták a légi fényképezési engedélyeket. „A tudományos és- polgári célú fotó-interpretáció alkalmazásában lényeges előrelépést a vízügyi repülőgépek megvásárlása és a mezőgazdasági repülőgépes szolgálat fejlődése jelentett. Nem véletlen, hogy a nem térképészeti céllal történt foto-interpretáció gyakorlati alkalmazásában Magyarországon az 1960/70-es évek fordulóján a mezőgazdaság és a vízügyi munkák voltak az élenjárók.”Ditzendy A., Licskó B. (1995): ARGOS Stúdió a VITUKI-ban, VITUKI Szemle 1995/II.
A vízügyi és környezetvédelmi távérzékelés kialakulása Magyarországon A II. világháború után (az 1950-es évektől) légifényképészeti tevékenység csak erős titokvédelmi ellenőrzés alatt létezhetett. Mérőkamerás –elsősorban térképészeti célú– légifelvételezést, katonai célokra a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete, polgári célokra az 1960-as évektől a Földmérési Intézet szervezésében lehetett végrehajtani. A hatvanas évekre a katonai, topográfiai és közigazgatási célú légifényképezés mellett (amelyet kizárólag a térképészeti intézet Légifényképész alosztálya végezhetett a hadseregen keresztül) megszületik a nagyfelbontású, kis területeket adott időszakban megjelenítő, interpretációs célú fotótérképek igénye. Az utóbbi, nagyrészletességű felvételeknek elsősorban a vízügy, a mezőgazdaság és a természetvédelem látja hasznát. A Stúdió ezeknek az igényeknek köszönheti létrejöttét. A frissen létesülő nemzeti parkok területi térképei, a szennyezések, erdőtüzek, viharkárok felmérése is légifelvétel-mozaikok alapján valósulnak meg. Ezek előállításához a VIZDOK Fotó és Filmtechnikai osztálya a korábbi pankromatikus alapanyagra készült, ferde tengelyű ("látványképek") mellett 1975-től megkezdte a közel függőleges tengelyű (lefelé tekintő) légifényképek, sztereo-párok, légifotó-mozaikok készítését. A szervezetet a legmodernebb Hasselblad és Canon fényképezőgépekkel, filmhívó- és nagyítógépekkel szerelték fel.
A vízügyi beruházások megalapozásához, a meliorációs munkálatok tervezéséhez, a folyamszakaszok térképeihez, régészeti és talajtérképezési célokra a vízügyi repülőszolgálat és a VÍZDOK (később Argos Stúdió) szolgáltatott nagyléptékű légi felvételeket.Bakó – Licskó: Repülőgépek a térképészet szolgálatában) – A Földgömb XXXI. évf., 275. lapszám, 86 - 91 p.
Az első multispektrális légifelvételek Magyarországon
1976. május 3-tól négy kamera párhuzamos optikai tengellyel való elhelyezésével és szimultán vezérlésével elkezdődik a több színsávos (multispektrális) felvételek készítése. Először a Balaton, azután régészeti lelőhelyek felmérésére, majd a vízszennyezések jobb felderítésére, pontosabb meghatározása céljából használták a technológiát.A felvételek 3 db Hasselblad fényképezőgép egyidejű működtetésével 6x6 cm-es negatív méretben, hagyományos pankromatikus filmre készültek additív szűrőzéssel. A negyedik gép színes filmre dolgozott. A „színbontásos” felvételi eljárás nagyon jó eredményeket hozott. 1977. július 13-án dr. Ráday Ödön geológus sürgetésére elkészültek az első infravörös (IR) nagyfelbontású légitérkép Magyarországon. A felvételezett terület a Hévízi tó volt, a légifelvételek 3 kamerával infra, színes negatív és pánkromatikus filmre készültek, így később ezekből az anyagokból színes infravörös kompozit (CIR) ortofotó-mozaik előállítása is lehetséges volt. A fényképezést Vizy Zsigmond hajtotta végre. A Hévízről készült fotómozaikot számtalan, a közeli infarvörös tartományban is rögzítő multispektrális légi felmérés követte.
Archeológiai légi felmérés 1976-ban a VIZDOK légifotó szolgálata bekapcsolódott az archeológiai légi felmérésekbe. Ekkoriban a rendkívül modern, Hasselblad 500 EL/M típusú fényképezőgépekkel dolgoztak, de új videókamera-készleteik, Canon F1 kisfilmes gépeik is voltak, automata filmtovábbítóval, 600 mm fókusztávolságig a legkülönbözőbb objektívekkel és egyéb kiegészítőkkel.A stúdió a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének megbízásából végezte a magyar—szovjet együttműködés keretében folyó fenékpusztai feltárások légi fényképezését. A felvételeket a dr. Juhász Ede által vízügyi célokra kidolgozott multispektrális eljárással készítették, 500, 1000 és 1500 méteres magasságból. A kísérlet sikerén felbuzdulva a Régészeti Intézet további repülésekkel bízta meg a VIZDOK-ot, így a munka 1977-ben is folytatódottErdélyi Balázs (1982): Régészeti légi fényképezés és légifénykép-értelmezés, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21., 83. p további régészeti célú felvételezésekre került sor, így pl. 1977-ben Bács-Kiskun megyei régészeti lelőhelyek felderítését, 1980-ban (Vas megyében) a római kori borostyánút térképezését végezték.A pilisszentkereszti középkori cisztercita kolostor és a dömösi Árpád-kori birtokközpont nagyrészletességű légi fényképeinek elkészítése után sor került a fekete-fehér infravörös légi fényképezés első magyarországi régészeti alkalmazására a szakmári őskori település fényképezésekor. A pozitív tapasztalatok alapján a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása a következő: „Az elnökség a szükséges szakmai előkészítés után az illetékes tárcánál lépéseket tesz a régészeti célú légifényképezés megindítására"MTA (1977): Filozófiai és Történettudományok osztályának Közleményei. Budapest, 1977. XXVI. kötet, 3. sz. 237-247. Határozati javaslat 1/2. Az is megállapítást nyert, hogy a légréteg vastagságának a magassággal növekvő fátyolhatása miatt a kép részletgazdagsága, különösen a régészeti jelenségeket megjelenítő finom színkontrasztokat illetően jelentősen csökken, ezért a régészeti felméréseket 150 – 3000 méteres repülési magasságból, függőleges és ferde tengelyű felvételezéssel érdemes elvégezni. A VIZDOK a légi régészeti repülések sorát teljesítette, és a felvételkészítésen és átadott felmérési tapasztalatokon túl egyre gyakrabban fordult elő, hogy a kiértékelésben is igénybe vették a vízügyi és környezetvédelmi légi felmérő csoport szakembereinek munkáját. 1982-83-ban ismételték a fenékpusztai légi felmérést és az erődvárostól délre római tábort fedeztek fel a felvételek segítségével. 1982. március 22-én egy egyébként vízügyi célú repülés aprójából az egész tábor teljes kiterjedését sikerül lokalizálni.
Települési és környezetvédelmi munkák A Stúdió az 1970-es évek közepétől már nem csak vízügyi, régészeti és környezetvédelmi légi felvételezéseket végzett, de települések nagyfelbontású légifelvétel-térképeinek elkészítésére is vállalkozott.A szervezet azon túl, hogy a repülésekben együttműködött a Vízügyi Repülőszolgálattal, jó kapcsolatot ápolt a Vízgazdálkodási Kutató Intézettel (VITUKI), a honvédséggel, és a Földmérési és Távérzékelési Intézettel (FÖMI).A kísérleti fejlesztések a nyolcvanas években új lendületet kaptak az OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) szervezésében zajló országos kutatási program megindulásával. Tovább fejlődött a termovíziós technológia (a légi hőtérképezés), elkezdődtek a digitális képelemzési kísérletek. /Licskó Az első vízgazdálkodási célú digitális légifénykép- feldolgozási kísérlet Magyarországon
Állapotfelmérési és távlati fejlesztési célú felhasználásra 1987-ben elvégezték a Veszprém-megyei Balaton parti települések légifényképezését (24 település).