Az erdélyi krónikások, napló- és emlékiratírók, történetírók munkái alapvető forrásmunkák Erdély történelmének és művelődéstörténetének tanulmányozásához. Szerzőik között találhatók nemesi családok tagjai, udvari történetírók, városi polgárok.

A lista betűrendben tartalmazza az egyes szerzőket. Az önálló szócikkel nem rendelkezők neve ide irányít át, ezért nevük vastagítva jelenik meg, a forrásban fellelhető összes adat feltüntetésével. Az önállóan is nevezetesekről csak a születési és halálozási adatok, illetve a lista tárgyához tartozó információk szerepelnek; az életrajz többi vonatkozása a hivatkozott szócikkben található.

A lista A, Á Almádi István (17–18. század) Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc híve. Erdélyi és törökországi naplója, amelyet 1687. október 7.–től 1694. decemberig írt, pontos leírást ad a kuruc táborról, a hadviselési szokásokról, és az egyes hadi eseményekről. Amicini Imre, vagy Lieb Imre, Trauschnál Emerich Leib (Beszterce, 1522 – Beszterce, 1602) evangélikus lelkész. Monumenta vetera et recentia Jurium ac Privilegiorum Capituli Bistriciensis in unum Librum nunc fideliter congesta (1599) című kézirata 46oklevél-másolatot is tartalmaz, amelyek közül 28-nak sem eredetije, sem egyéb másolata nem ismert. Apáczai Tamás (1640-1642. körül – Gyulafehérvár, 1686. után) magyar nemes, Apáczai Csere János öccse. 1671-es portai követségéről naplót írt, amely 1890-ben jelent meg a Magyar Történelmi Tárban. I. Apafi Mihály (1632. november 3. – 1690. április 15.) erdélyi fejedelem 1661-től haláláig. Naplója 1910-ben Marosvásárhelyen jelent meg.Kosáry 1951: 425. II. Apafi Mihály (1676. október 13. – 1713. február 1.) erdélyi fejedelem 1690–1701 között. Naplója és könyörgéses könyvei maradtak fenn. gróf Apor István (Altorja, 1638 – Nagyszeben, 1704. november 10.) erdélyi főúr, Erdély kincstartója, Torda vármegye főispánja, erdélyi főgenerális, a katolikus restauráció (ellenreformáció) egyik legfőbb támogatója Erdélyben. 1697–98-as bécsi útjáról írt naplóját 1930-ban Bíró Vencel adta ki.Kosáry 1951: 427. altorjai báró Apor Péter (1676. június 3. – 1752. szeptember 22.) történetíró, főispán, királybíró. (Altorja, 1676. június 3. – Altorja, 1752. szeptember 22.) történetíró, főispán, királybíró. Synospsis mutationum notabilium aetate mea in Transylvania et progressus vitae meae című, az 1676–1748 évekre vonatkozó feljegyzéseit, illetve Metamorphosis Transylvaniae című munkáját, amelyben a terjedőben levő német szokásokkal az erdélyi hagyományos életmódot állítja szembe, Kazinczy Gábor adta ki 1863-ban. 1552-ben írt históriás éneke: Az János király fiáról való szép cronica. Thaly Kálmán gondozásában jelent meg 1871-ben.Kosáry 1951: 299.

B csizmadiamester. Ótordai származású, ahová apja 1687-ben Rozsnyóbányáról költözött. Naplójából a Pesti Napló (1856. 331. sz.) részleteket közölt az 1697–1705-ös évekből. (16. század) Hunyad vármegyei nemes, naplóíró. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság Munkáinak I. darabjában említik kiadatlan naplóját, amelyet az 1576-os év eseményeiről készített. Ebben az évben Balogh Báthory Kristóf fejedelem követeként adókat és ajándékokat vitt Törökországba. alpestesi (17. század) Az erdélyi ítélőtábla bírója volt. A magyar nyelvmivelő-társaság Munkálatainak I. darabja említi kiadatlan naplóját: Tökölyi járása 1690. Versei s egyéb munkái, Algyógy, 1697. (Ennek egyik hosszabb verse Apoc. XII. Sárkány kölyök okádása címmel, az említett naplójából egy kis töredékmásolat és egyéb versei is az Országos Széchényi Könyvtárban találhatóak. lásd: Bánffy György Vélhetően egy névrontás következtében évszázadokig minden publikáció és lexikon Bánffy Gergelyként említette Györgyöt, aki 16. századi erdélyi főnemes, főispán, udvari főkapitány volt (?–1581). János Zsigmond magyar király kíséretéhez tartozott. A nem létező Bánffy Gergelynek tulajdonított munkája: Második János Magyarország választott királyának második Szulejman török császárhoz menetele rendje és módja. 1566. (Erdélyország Történeti Tára. Kiadják gr. Kemény József és nagyajtai Kovács István. I. 21–49. l.) losonci Bánffy György (? – 1659) Doboka megye főispánja. 1644-ben írt naplóját Mikó Imre adta ki 1862-ben. (16.–17. század) brassói polgár, cserzővarga. Valószínűleg Bánfi Péter fia; 1608-ban a brassói tanács tagja volt. Élettörténetéből csak annyi maradt fenn, hogy 1625-ben megnősült. Történeti följegyzéseket írt 1586–1626-ig, melyeket egy ismeretlen 1642-ig folytatott. Ezek kivonatát használta fel Hermann György Brassó története megírásánál. (16.–17. század) brassói polgár, cserzővarga. Az 1573-ban Brassóban meghalt Bánfi Simon fia. Diáriuma, két éneke, egy történet és naplójegyzetei maradtak reánk: Ephemeris libellus, oder das Diarium von Jahre 1590 bis 1602 mit Inbegriff der schönen und lustigen Historia című munkája megjelent a Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens című folyóiratban (Neue Folge, Kronstadt, 1860. 81–121. l. Kurz Antal előszavával.) Naplója 1599–1616-ig ugyanott jelent meg a 247–265. l., szintén Kurz előszavával.Kosáry 1951: 306. Baranyai Decsi János vagy Baranyai Decsi Csimor János (Johannes Decius Barovius) (1560. – 1601. május 15.) műfordító, az első magyar közmondásgyűjtő, református főiskolai igazgató. Commentariorum de rebus Ungarici libri qui extant című művében Báthory Zsigmond korának eseményeit írja le.Kosáry 1951: 305. erdélyi szász krónikaíró. Berethalmi származású szász, aki Andreas Gunesch krónikája szerint 1630-ban és 1642-ben Medgyesen élt. Annales címen kézirati krónikát hagyott hátra, melyet Thomas Tartler Collectaneáiban Brassó részletes története megirásánál használt és a kéziratok jegyzékében föl is említ.Trausch 1868: 78. 1619-ben követségben járt a török portán, erről írt naplójának címe: Benkő Máté naplója, midőn Mikó Ferenczet Konstantinápolyi követségében elkísérte (1619.) A kézirat Benkő József korában még elérhető volt, de a 19. század végére már nyoma veszett. Bereck György, latinos nevén Briccius, (1668? – 1720.) orvos. Naplója külföldi útját, illetve a kilencéves háború és az 1693–1717 közötti időszak eseményeit írja le.Kosáry 1951: 441. Bethlen Farkas (1639. – 1679. december 30.) Erdély kancellárja, történetíró. Megírta Erdély 1525–1609 közötti történetét Historia de rebus Transylvanicis címen, tizenhat könyvben. Ebben Szamosközy István azóta elveszett kéziratos munkáját is felhasználta.Kosáry 1951: 291. Bethlen János (1613. – 1678. február 13.) Torda és Küküllő vármegyék főispánja, I. Rákóczi György és II. Rákóczi György bizalmi embere, Erdély kancellárja. Műve: Rerum Transylvanicarum libri quator. (Nagyszeben, 1663 illetve Amszterdam, 1664).Kosáry 1951: 348. Bethlen Miklós (1642. szeptember 1. – 1716. október 27.) államférfi és emlékíró. Önéletírását 1708–1710 közötti bécsi fogságában írta gyermekei számára.Kosáry 1951: 426 Munkája: Hidvégi Mikó Ferencz históriája 1594-1613. Biró Sámuel folytatásával. Közli Kazinczy Gábor. Pest, 1863. (Monumenta Hung. Hist. II. osztály 7. kötet 225-240 l. Ism. M. Sajtó 1864. 9. sz. Budapesti Szemle II. 1865. 137. III. 132. Garády.) Kéziratban: Vetus et moderna Transsylvaniae directionis sciagraphia. Mellette Actonnal és Rabutinnal való levelezése. (Említve a M. Nyelvmiv. Társ. Munkálatai I. 199. l.) Daniel Birthelmer (? – Brassó, 1685. április 22.) Brassó város szószólója. Bod Péter (Felsőcsernáton, 1712. február 22. – 1769. március 2.) református lelkész, irodalomtörténész. Bojthi Veres Gáspár (1595 körül – 1640 után) tanár, Bethlen Gábor titkára és I. Rákóczi György fejedelem udvari embere. De rebus gesti magni Gabrielis Bethlen című nagy művből csak három kötet jelent meg nyomtatásban.Kosáry 1951: 330. Bornemisza Anna (1630 körül – 1688. augusztus 5.) 1653-tól I. Apafi Mihály felesége. 1667–1690 közötti gazdasági naplóit Szádeczky Lajos adta ki 1911-ben. Borsos Sebestyén (? – 1584.) marosvásárhelyi polgár, bíró. Világnac lett írott krónikája részben korábbi krónikák feldolgozása, az 1560-as évektől kezdve saját írása. A művet unokája, Nagy Szabó Ferenc folytatta.Kosáry 1951: 291–292. Borsos Tamás (1566. június 14. – 1633 után) marosvásárhelyi jegyző és városbíró, Bethlen Gábor követe a török portán és megbízottja a nagyszombati tárgyalásokon. Több utazásáról illetve megbízatásáról maradt fenn leírása illetve emlékirata. Johann Brath (16. század – 17. század) medgyesi jegyző. Német nyelvű krónikája 1141-től 1621. április 27-éig (egyes források szerint 1627-ig) terjed. alispán, Bydeskuti Ferenc és Gencsy Klára fia. I. Apafi Mihály alatt alispán; majd főpohárnokmester lett és később Bécsben nőtlenül halt meg. 1717-ben a kolozsvári református egyháznak ezer forintot adományozott. Naplót hagyott maga után, melyet II. Apafi Mihály bécsi útjáról és további életéről (1696. augusztus 20. – 1698. október 4.) írt, és melyet az erdélyi múzeumban levő eredeti szöveg után K. Papp Miklós közölt a Történeti Lapokban (I. 1874. 32–41. sz.)

C Simon Czack (Brassó, 1567 – 1603 körül) brassói polgár. Johann Friedrich Czekelius (Nagyszeben, 1739. április 19. – 1809. szeptember 4.) erdélyi kormányszéki tanácsos

Cs (Chanadi Demeter) János Zsigmond erdélyi fejedelem unitárius vallású titkára, históriai ének-író. 1559–1570 között az erdélyi fejedelmi kancellárián a nagyobbik kancellária írnoka, 1576-tól pedig titkár volt. A fejedelem halálának évében szerezte verses művét Vita Joannis secundi, electi Hungariae regis címmel. A magyar versekben írt költemény, amelyben Isten rendelésének tulajdonítja a szerencse forgandóságát, rövid idő alatt több kiadást is megért (Kolozsvár, 1571. 1582.; Debrecen, 1571. 1577. 1582.)Trócsányi 1980: 185–187. Cserei György (Székelykál, 1714. április 28. – 1774) táblai ülnök Cserei Mihály (1603–1660) író. Kéziratos munkája Bethlen Gábor koráról tartalmaz adatokat. A kézirat eredetileg Benkő József tulajdonában volt, ma már nem található meg. Cserei Mihály (1667. október 21. – 1756. április 22.) magyar nyelvű erdélyi emlékíró, a magyar barokk irodalom jelentős alakja. Főműve Históriája, amelyet 1709 és 12 között írt Brassóban.Sőtér 1961–64: II. 433–434. történetíró. Bethlen Farkas említi Historiájában egy kéziratban levő művét (De rebus gestis Michaelis vaivodae, 1599), melyből Bethlen saját munkájában is sokat fölhasznált.Kulcsár 2004.

D Daniel István (1684 – 1774. május 29. körül) főkirálybíró. Descriptio vitae címmel 1764-ben kiadott emlékiratainak nagy részében a Rákóczi-szabadságharc történéseivel foglalkozott, melyeknek maga is részese volt.

E, É Enyedi István (1619 előtt – 1698 után) nagybányai főbíró, költő, történetíró. 1665-ben írta Erdélynek négy esztendők alatt történt keserves viszontagságairól című emlékiratát, amely az 1657–1660. évek eseményeit foglalja magában II. Rákóczi György fejedelem lengyelországi hadjáratától bukásáig.

F emlékirata Szelindek eseményeiről a Rákóczi-szabadságharc alatt. Martin Felmer (Nagyszeben, 1720. november 1. – Nagyszeben, 1767. március 28.) erdélyi szász történész, ágostai evangélikus lelkész Zacharias Filkenius (1601 körül – 1642. február 14.) segesvári városi írnok, bíró nagyszebeni polgár 1657–1661 közötti országgyűlési beszámolóit Szilágyi Sándor adta ki 1897-ben.Trausch 1868: I. kötet 337.Kosáry 1951: 350. Forgáts Mihály (Brassó, 1563. szeptember 29. – Brassó, 1633. január 16.) brassói polgár, politikus, történetíró. Michael Fronius (Keresztényfalva, 1675 – Brassó, 1728. december 27.) városi tanácsos, kapitány

G segesvári származású volt. Chroica Civitatis Schaesburgensis című kéziratos művét, amely Segesvár város történetét foglalja magában 1514-től kezdve Georg Wachsmann 1663. augusztusig folytatta. Kiadta Kemény József gróf a Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens, Klausenburg, 1839. című gyűjtemény II. kötetében (92–140. l.)Trausch 1868: II. kötet 6.