A perui macskanyúl (Lagidium peruanum) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a csincsillafélék (Chinchillidae) családjába tartozó rágcsálófaj, amely Peruban, Chilében és Bolíviában él, 5000 méter tengerszint fölötti magasságig.
Az állat a Lagidium emlősnem típusfaja.
Előfordulása és életmódja A perui macskanyúl Peru középső és déli részén, valamint Chile északi területein honos és a Titicaca-tó bolíviai oldalán is megfigyelték. 300 m-től egészen 5000 méter tengerszint fölötti magasságig felhatol, egészen a hóhatárig. A sziklás, köves területeket kedveli, ahol a meredek csúcsokon a ragadozók kevésbé férhetnek hozzá. Kiválóan ugrik felfelé a sziklákon. A ragadozómadarak elől sziklaüregekbe rejtőzik. Nagy kolóniákban él, amelyek néha elérhetik a 80 főt is; ezen belül a 2-5 egyedből álló családok közös üreget osztanak meg egymással.
Növényevő, különböző fűféléket, gyökereket, magvakat eszik. Párzási időszaka október-novemberre esik. A nőstény 140 napos vemhesség után általában egy kölyköt hoz a világra. A kölyök nyolchetes koráig tejjel táplálkozik, utána fokozatosan áttér a növényi táplálékra. Fogságban húsz évig is élnek.
A perui macskanyúlra főleg az andesi hegyimacska, a csíkos pampamacska és a culpeo vadászik.
Alfajai
Lagidium peruanum peruanum Meyen, 1833 Lagidium peruanum arequipe Thomas, 1907 Lagidium peruanum inca Thomas, 1907 Lagidium peruanum pallipes Bennett, 1835 Lagidium peruanum punensis Thomas, 1907 Lagidium peruanum saturata Thomas, 1907 Lagidium peruanum subrosea Thomas, 1907
Megjelenése 170px|bélyegkép|bal|Perui macskanyúl Machu Picchunál A perui macskanyúl testhossza 30–45 cm, amihez még hozzájárul majdnem ugyanilyen hosszú, felső részén bozontos, spirálisan összetekerhető farka. A felnőtt egyedek súlya 0,9-1,6 kg között változik. Méretre és testalkatra az üregi nyúlra hasonlít, ám hátsó lábai jelentősen hosszabbak. Fülei kb. 8 cm hosszúak, hegyük lekerekített, külső részük gyéren szőrös, belső felük csupasz. Bundája sűrű és puha, csak a hosszú farokszőrök durvábbak. Szőrszálainak töve fehér, csúcsa sárgábarna-piszkosfehér; az állat színe összességében hamuszürke, oldalain sárgásbarna. A magashegyekben élő egyedek inkább barnák, az alacsonyabb területeken pedig sötétszürke macskanyulak élnek. Fekete bajuszsörtéi feltűnően hosszúak.
Természetvédelmi helyzete Bár régebben tömegesen vadászták a prémje miatt, és ma is vadásznak rá a húsáért, a perui macskanyulak létszáma elterjedési területükön belül stabilnak mondható. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel.
Források
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Woods, C. A.; Kilpatrick, C. W. (2005). "Infraorder Hystricognathi". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. p. 1551. . OCLC 62265494. Wund, M. (2000). "Lagidium peruanum: northern viscacha". Animal Diversity Web. University of Michigan. Werner, F. A.; Ledesma, K. J.; R. Hidalgo B. (2006). "Mountain vizcacha (Lagidium cf. peruanum) in Ecuador - First record of Chinchillidae from the Northern Andes". Mastozoología Neotropical 13 (2): 271–274. Walker, R. Susan; Novaro, Andrés J.; Perovic, Pablo; Palacios, Rocio; Donadio, Emiliano; Lucherini, Mauro; Pia, Mónica; López, María Soledad (2007). "Diets of three species of Andean carnivores in high-altitude deserts of Argentina". Journal of Mammalogy 88 (2): 519–525. doi:10.1644/06-MAMM-A-172R.1. Walker, R. S. (2000). "Habitat use by mountain vizcachas (Lagidium viscacia Molina, 1782) in the Patagonian steppe". Zeitschrift Fur Saugetierkunde-International Journal of Mammalian Biology 65 (5): 293–300. Brehm: Az állatok világa - Macskanyulak
Fordítás
Kategória:Csincsillafélék Kategória:Emlősfajok Kategória:Rágcsálófajok Kategória:Bolívia emlősei Kategória:Chile emlősei Kategória:Peru emlősei