Supka Magdolna (Rákosliget, 1914. augusztus 3. – Budapest, 2005. november 10.) Széchenyi-díjas művészettörténész.
Életpályája
Édesanyja Gere Gizella (1887–1966), aki komoly rajztehetség volt, de nem csinált karriert, mivel a családnak szentelte életét. Édesapja, dr. Supka Géza (1883–1956) régész, író, újságíró, A Világ és a Literatura lapok főszerkesztője. Hazánkban a Könyvnap kezdeményezője, elindítója (1927). Bátyja dr. Supka Ervin régész, akit nagyon szeretett. 1919-ben apja Bécsbe emigrált, ahová a család is követte, egy évvel később tértek vissza Budapestre és költöztek be a XI. kerületi, akkoriban Lenke, ma Bocskai út 23–25. számú házba, ahol Supka Magdolna haláláig élt. A Veres Pálné Gimnáziumba járt 1924 és 1932 között. Ezzel egy időben ötvös műhelyben tanonc volt, mivel apja fontosnak tartotta, hogy valamilyen kétkezi munkához is értsen. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet-német-olasz szakát végezte el 1937-ben. Egy évvel később A magyar úrhímzés című disszertációjával doktorátust, 1971-ben a művészettörténet kandidátusa címet szerzett. Fiatalon rövid ideig színészetet is tanult, szerepelt is többször, de ez irányú karrierje – részben a háború miatt – félbeszakadt. Első férje Féja Géza író volt (1938-1943), nevelt fia Féja Endre. Második férje Bényi László festőművész (1951-től), művészettörténész, lánya Bényi Eszter. Első kiállítását 1948-ban rendezte (fővárosi biedermeyer és empire stílusú üveg- és porcelán gyűjteményből a Történeti Múzeumban), de egész életét aktívan töltötte, folyamatosan mások – leggyakrabban mellőzött és elfeledett művészeket – segített, nem egyszer harcolt is értük. 1957-ben kerül a Magyar Nemzeti Galéria grafikai osztályára. ahol 1981-es nyugdíjazásáig dolgozott. 1962-ben megrendezi az első nagy Aba-Novák Vilmos kiállítást. Sokat fáradozott Aba-Novák Vilmos, Csohány Kálmán, Gadányi Jenő, Kohán György, Perei Zoltán, Pirk János, Rékassy Csaba, Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Tenk László, Tóth Menyhért, Wagner Nándor és Zichy Mihály életművének megismertetésével, műveiknek értékelésével. Elsősorban a grafikusok pártfogója volt. 1984-ben a kortárs magyar grafikusok a budapesti Fészek Galériában rendezték a Manna néninek szeretettel című kiállítást. Így aztán rengeteg barátja és tisztelője van, a fiatalok között is. Azon kevesek közé tartozott, akik papír nélkül szabadon beszélnek kiállítási megnyitók alkalmával. Élete utolsó szakaszában nagyon sok kiállítást nyitott meg és előadásokat tartott rendezvényeken. Hihetetlen név- és eseménymemóriája volt, ami átölelte egész pályáját az ifjúkortól az öregkorig. S ha egészsége gyengült is az évek múlásával, egy-egy kiállítás-megnyitó kedvéért erőt tudott venni magán, hogy el tudja végezni a munkát. Így volt ez röviddel halála előtt is, Sopronban és a budapesti Csók Galériában megnyitott egy-egy kiállítást. Utolsó napjaiban a kórházban még egy megjelenés előtt álló munkájának mondatait formázta, s barátait vidította. 1981-ben elnyerte a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának művészeti írói nagydíját. 1984-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát nyerte el, 1994-ben Széchenyi-díjat kapott, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2005-ben pedig Madách-díjat kapott.
Szakmai életrajz 1938 – Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténeti doktorátus 1971 – a művészettörténet kandidátusa 1943–1954 – a Székesfővárosi múzeumok, majd a BTM muzeológusa 1954–1957 – az MTA Művészettörténeti Dokumentációs Központ munkatársa 1957 – a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa 1960 – Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA), 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja 1981 – Magyar Népköztársaság, Művészeti Alap (MNMA) Művészeti Írói Nagydíja 1984 – Munka Érdemrend arany fokozata 1994 – Széchenyi-díj – tudományos életművéért és művészetszervezői munkásságáért. 2000 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Madách-díj 2005 – A Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme 2005 – Újbuda 75 Emlékplakett A Magyar Képzőművészeti Főiskola díszdoktora
Főbb művei A magyar úrihímzés, Budapest, 1938 Zichy Mihály Bényi Lászlóval közösen, Budapest, 1953 Aba-Novák Vilmos, Budapest, 1966 Életképek a Magyar Nemzeti Galériában, Budapest, 1974 Szabó Vladimír, Budapest, 1974 Rékassy Csaba, Budapest, 1981 Csohány Kálmán, Budapest, 1985 Pirk János, Budapest, 1988 Tóth Menyhért, Budapest, 1991 Kohán György, Budapest, 1994 Tenk László, Budapest, 1996 Földi Péter, Budapest, 1997 Lóránt János, Budapest, 1998 Kovács Péter, Budapest, 1998 Kohán Gyula, 2001 A teljes emberség. Supka Magdolna levelei Féja Gézához; vál., összeáll. Féja Endre; Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 2005 A pannó. Aba-Novák Vilmos monumentális alkotása / L'oeuvre monumentale de Vilmos Aba-Novák / Vilmos Aba-Novák's monumental work of art; szerk. Bényi Eszter; Holnap, Bp., 2008 A drámai groteszk. Válogatott művészeti írások; szerk. Wehner Tibor, jegyz. Bényi Eszter; Napkút, Bp., 2013 Lélekben társak. Supka Magdolna és Féja Géza levelezése, 1937–1976; vál., összeáll., jegyz. Féja Endre; Nap, Bp., 2013 "Magyarul európai". Száz éve született Supka Magdolna műtörténész. Emlékkiállítás a Pesti Vigadóban, 2014. december 8–2015. február 1.; összeáll., szerk. Balázs Sándor; MMA, Bp., 2015
Jegyzetek
Források Artportal Supka Magdolna Emlékezés a magyar grafika négy évtizedére
További információk Üzenet Székesfehérvár polgáraihoz az Aba Novák pannó fekete dobozáról és újraszületett jussuk ünnepéről Játékról és művészetről Supka Magdolna előadása Piliscsabán Rázmány Csaba magyarországi unitárius püspök által mondott gyászbeszéd A rejtegetett főmű
Kategória:1914-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar művészettörténészek Kategória:Széchenyi-díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjének kitüntetettjei