A Bánk bán Erkel Ferenc háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Katona József azonos című drámája alapján. Elsőként a Tisza-parti jelenetet hallhatta a közönség 1861. január 6-án, Pesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében. A teljes mű ősbemutatójára 1861. március 9-én került sor a Nemzeti Színházban.
Az opera története és utóélete A Hunyadi László sikere után Erkel nyomban hozzálátott egy új opera témájának kereséséhez. Mivel ismét történelmi operát akart írni, nem volt könnyű dolga: valódi drámai töltésű magyar történelmi eseményt keveset ismerhetett. Egyes hírek szerint ezért először egy eredetileg francia nyelvű librettót akart megzenésíteni. Ha ez nem is annyira valószínű, az mindenesetre tény, hogy a zeneszerző harmadik operájának megkomponálása előtt fel kívánta mérni, hogy Egressy Bénin kívül még ki jöhet szóba, mint szövegkönyvíró. Egyes sajtóhírek szerint ezért próbaképpen Czakó Gáborral és Gaal Józseffel is íratott librettókat, de ezeket nem sikerült felkutatniuk a zenetörténészeknek, de az efféle tervek felmerülése jól mutatja, hogy a Bánk bán megzenésítése eleinte csak az egyik lehetséges terv volt a sok közül.
Erkelnek nem volt könnyű dolga. A korabeli vezető értelmiségiek szinte kivétel nélkül irodalmárok, írók, költők voltak, akiknek a jelentős része a zenét és különösen az operát felesleges fényűzésnek tartotta. A reformkor irodalmi nagyjai egyfajta komolytalanságot és olcsó szórakozást láttak a zenés színházban. Ilyen körülmények között nem volt könnyű olyan írót találni, aki ismeri a librettóírás dramaturgiai szabályait és mentes a műfaj elleni előítéletektől is, így végül maradt Egressy.
Katona József Bánk bánját először Egressy Gábor jutalomjátékaként adták elő a fővárosban, ennek következtében elképzelhető, hogy ő ajánlotta fivérének a témát. Közben kitört a szabadságharc, ami nem kedvezett volna egy új operabemutatónak, aztán az 1850-es években jött az elnyomás és a cenzúra. Az opera elkészültét ezután még egyéb körülmények is gátolták: 1851-ben elhunyt Egressy Béni, Hollósy Kornélia pedig, akinek Erkel Melinda szerepét írta, hosszú időre külföldre távozott. Aztán az 1850-es évek vége felé szép lassan enyhült a politikai légkör. Végül a bemutató 1861. március 9-én valósulhatott meg.
A darabbal kapcsolatban kezdettől fogva több probléma is volt. Politikailag sokáig nem számított kívánatosnak egy királyné-gyilkosság és a paraszti nyomor ábrázolása a színpadon. Katona drámájának előadásain előírás volt, hogy a gyilkosság nem történhet meg nyílt színtéren, csak az aktuális színfalak mögé rejtve, ezt az előadói gyakorlatot írták elő az opera számára is.
Az 1930-as években Radnai Miklós, a budapesti operaház akkori igazgatója, a Hunyadi László korszerűsítése után mind jobban sürgette a Bánk bán átdolgozását is. Szerinte erre a szöveg alacsony színvonala és rossz prozódiája miatt volt szükség, valamint a bonyolult szerkezet is nehézkessé tette a mű előadását. Radnai közben elhalálozott, így a zenei kiigazítást végül Rékai Nándor végezte el, míg a szcenikai-dramaturgiai változtatások ez alkalommal is Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv munkái voltak. Az ily módon felújított darabot 1939. március 15-én tűzték műsorra. Ezekben az években azonban nem állt rendelkezésre a színháznál megfelelő hanggal rendelkező hőstenor, ezért a főszerepet baritonra írták át, Tiborc szólama pedig basszus lett. A címszerep baritonná változtatása sok kritikusnak nem tetszett, így amint lehetőség nyílt rá, visszaállították a tenor változatot. Ekkor, vagyis 1953-ban, Kenessey Jenő további átdolgozásoknak vetette alá a zenei anyagot. Többek között Melinda szólamát egyszerűsítette, valamint a Tisza-parti jelenetet stilizált csárdássá vonta össze. De a Hungaroton számára készült 1969-es felvételen Németh Amadé visszaállította a zenei anyag Rékai-féle változatát. Ezután pedig a Kenessey-féle változtatások mellőzésével játszották az operát a színházakban is.
bélyegkép|250px|Bignio Lajos a címszerepben, a darab ősbemutatóján Sokáig fel sem merült, hogy rekonstruálni kellene az eredeti partitúrát, és végre azt színpadra állítani. Az opera zenéjéből készült modern kiadású zongorakivonat is az átdolgozott verziót vette alapul. Az 1990-es évek elején Bácskai György rekonstruálta az eredeti partitúrát. 1993-ban, Erkel halálának századik évfordulója alkalmából, elkészítették az eredeti verzió hangfelvételét, és megjelentették azt CD-n. Ez nyilvánvalóan egy gesztus volt, ami visszhangtalan maradt, annál is inkább, mert a szponzor bank az összes CD-t megkaparintotta, kereskedelmi forgalomba alig került pár darab. Így 2000-ben, amikor felmerült, hogy operafilmet kellene forgatni a műből, Káel Csaba rendező természetesnek vette, hogy az átdolgozott verzióhoz nyúl.
Közben elkezdődött az MTA Zenetudományi Intézetben Erkel operáinak kritikai kiadása. Ennek során először a Bátori Mária, majd a Hunyadi László eredeti partitúráját adták ki. 2008-ban Dolinszky Miklós közreadásában már készen állt a Bánk bán kritikai kiadása is (de annak megjelentetését az Erkel bicentenáriumra időzítették), így mikor a debreceni Csokonai Színház fontolóra vette, hogy műsorra tűzi nemzeti operánkat, Tallián Tibor professzor meggyőzte Vidnyánszky Attilát, hogy az ős Bánk bánt állítsa színpadra. A rendező nyilatkozata szerint az eredeti verzió nagy sikert aratott a vidéki közönség körében, és harminc előadást ért meg, valamint számos alkalommal vendégszerepelt vele más városokban is a társulat (két alkalommal Budapesten, valamint 2010-ben, a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon). Sajnos úgy látszik, hogy a Magyar Állami Operaház végül mégsem tűzi műsorra az ős Bánk bánt.
A 2010-2011-es évadról szóló első tájékoztatókban még arról beszéltek a MÁO vezetői, hogy vendég rendező, az olasz Cesare Lievi állítja majd színpadra a Bánk bánt a 2010-ben kiadásra került kritikai kiadás alapján. Nem sokkal ezután az opera vezetősége közölte, hogy nem az eredeti Egressy-féle szöveggel kerül felújításra a darab. A librettót Térey János írta volna át, de végül Dolinszky Miklós és Harmath Artemisz modernizált szövegét fogadta el az Operaház. Kovalik Balázs menesztése után Vass Lajos igazgató lefújta a bemutatót. Ennek oka a már leszerződött neves olasz rendező, Cesare Lievi tervezett aktualizáló rendezésének szabadosságai voltak. Az operaház honlapjának június-augusztusi állapota szerint az ősváltozat csak egyetlenegy alkalommal, 2010. november 7-én hangzott volna el koncertszerű előadás keretein belül, melyben részben felhasználták Dolinszkyék szövegét. Aztán a nagy érdeklődés miatt végül a november 6-ra tervezett Erkel operagálát törölték és helyette az ős Bánk bán tűzték műsorra. Tehát végül két ős Bánk bán előadásra került sor a Magyar Állami Operaházban az Erkel bicentenárium alkalmából, és már nem teljesen koncertszerűen. A félig szcenírozott előadást ifj. Palcsó Sándor rendezte, a karmester Héja Domonkos volt. Az évad többi részében az opera átdolgozott verzióját játsszák, de Győriványi Ráth György, az operaház ideiglenes főzeneigazgatójának blog bejegyzése szerint, az ünnepi előadás zenei anyagából hangfelvételt fognak készíteni, a kulturális államtitkár támogatásával. A két ünnepi előadást végül az eredeti librettóval adták elő, a november 6-ai előadást felvette a Magyar Televízió, és két ízben le is vetítette. Végül azonban mégsem a teljes, vágatlan zenei anyag hangzott el: a partitúrából kihúztak több közzenét és a második felvonás fináléját. Azonban tény, hogy a budapesti közönség több mint hetven éve nem hallhatta az opera autentikus verzióját a maga eredeti valójában.
Időközben Győriványi közölte, hogy a következő évadban a kritikai kiadás alapján készült Bánk bán előadást készítenek elő. Káel Csaba 2002-es rendezését alkalmazzák majd az ősváltozathoz, de húzásokat alkalmazni fognak a zenei anyagon. Közben 2010-ben Plácido Domingo bejelentette, hogy nemzeti operánkat színpadra vinné a Los Angeles-i Operaházban, magyar állami támogatással. A tervek szerint két előadás lenne Amerikában nemzetközi szereplő gárdával, de magyar nyelven. Az előadásokat maga Domingo vezényelné. A Bánk bán tervezett előadása azonban meghiúsult."Banális okra" gyanakszik az elmaradó Bánk bán-előadást szervező cég
Szereplők SzereplőHangfekvésII. Endre, Magyarország királyabariton vagy basszbaritonGertrúd, királynémezzoszopránOttó, Gertrúd öccse, Berchtold meráni herceg fiatenorBánk bán, Magyarország nádoratenorMelinda, a feleségeszopránPetúr bán, bihari főispánbaritonTiborc, parasztbaritonBiberach, kalandor lovagbariton vagy basszbaritonEgy királyi tiszttenorZászlósbariton
Énekkar: magyar és meráni nemesek Történik: Visegrádon és a Tisza partján, a 13. században Színhelyek: I. felvonás: terem a királyi palotában; II. felvonás 1. kép: a vár tornáca, 2. kép: a királyné szobája a várban; III. felvonás 1. kép: a Tisza partja, 2. kép: a trónterem a palotában. Játékidő: az átdolgozott verzió két és fél óra, az eredeti verzió körülbelül 3 óra.
Cselekménye
Az átdolgozott változat cselekménye
Első felvonás Ottó közli Biberachhal, hogy megszerzi magának Melindát, bármi áron. Ezután bevonul a báli ünnepségre a vendégsereg. Petúr háborog, amiért királyné és hívei két kézzel szórják a pénzt. Hívei megpróbálják csendesíteni, hogy ne keltsenek feltűnést. Bordalt kérnek tőle, s Petúr eleget tesz kérésüknek, de keserű bordalt énekel, majd közli híveivel, hogy hazahívta Bánkot, hogy a nagyúr végre saját szemével lássa, mi folyik az udvarban. Ezután Ottó jelenik meg Melindával és a királynéval. A herceg szép szavakkal udvarol az asszonynak, aki elutasítja közeledését. Kétértelmű szavaival a királyné is biztatja Melindát.
Ezután érkezik haza Bánk, aki előtt Petúr feltárja, hogy összeesküvésre készülnek Gertrúd ellen. Bánk esztelennek tartja az ötletet, de amikor Petúr azt mondja, hogy a titkos összejövetelükre a belépő jelszó Melinda, megváltozik a véleménye. Ebben az is közrejátszik, hogy közben megjelenik Biberach is, aki közli vele, hogy ha látni akarja együtt Ottót és Melindát, akkor rejtőzzön el a lépcsőfordulónál.
Ezután következik Melinda és Ottó jelenete. A herceg heves szavakkal ostromolja az asszonyt, szerelmet vall neki, könyörög, végül térde is esik. Melinda ekkor Bánkra emlékszik, majd kéri Ottót, hogy bocsássa el. A férfi kétségbeesésében még hevesebben ostromolni kezdi az asszonyt. Végül Melinda elszalad, Ottó pedig utánaered. Bánk kihallgatta a jelenetet, és most teljesen lesújtva érzi magát, bosszút esküszik a herceg ellen. Bánk távozik, és ismét Ottó tűnik fel, ezúttal Biberach kíséretével. A kóbor lovag azt tanácsolja neki, hogy keresse fel Melindát és kérjen tőle bocsánatot. Kétféle port ad neki: altatót a királyné, és bódító szert Melinda számára.
Második felvonás 1. kép: Bánk az ország nyomorán kesereg. Töprengéseit Tiborc zavarja meg, akit először útonállónak néz. Tiborc felpanaszolja neki a parasztok nyomorát, de Bánkot annyira gyötri saját fájdalma, hogy alig tud rá figyelni. Majd egy sebhelynek köszönhetően felismeri Tiborcban régi megmentőjét. Ekkor Biberach hozza a hírt, hogy Ottó terve sikerült. Bánk összeroskad, a megjelenő Melinda előtt elátkozza gyermeküket. Az asszony megrémül férje szavaitól, és arra kéri, hogy inkább ölje meg őt, de kisfiukat ne átkozza. Bánk végül megbocsát zavart feleségének, és gyermekével együtt Tiborcra bízza.