Szinte Gábor (Budapest, 1928. augusztus 18. – Budapest, 2012. szeptember 30.) díszlettervező, festő, grafikus.

Élete és munkássága Székely szülők gyermeke: apja Sepsikőröspatakról, anyja Csíkménaságról költözött a budapesti Angyalföldre, majd Rákoshegyre, ahol Szinte Gábor felnőtt és élete java részét töltötte. A középiskolát a kőbányai László Gimnáziumban végezte, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István lettek mesterei. 1951-ben diplomázott. Utána néhány évig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban („Kisképző”) tanított, osztályfőnök is volt, majd hosszabb időre elhagyta a tanárságot, hogy minden idejét a képzőművészeti alkotómunkának szentelhesse. 1956-ban „önkényesen” Olaszországba távozott, ahol két év múlva a firenzei Szépművészeti Akadémián (Accademia delle Belle Arti) kapott diplomát. Első önálló kiállítását maga az olasz köztársasági elnök, G. Gronchi nyitotta meg. Szinte Gábor a nemzetközi karrier helyett mégis inkább a hazatérést választotta. Visszaérkezése után mint disszidenst a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja rögtön kizárta soraiból, ezért díszlettervezőként helyezkedett el. Ádám Ottóval, Várkonyi Zoltánnal és más rendezőkkel, valamint feleségével, Mialkovszky Erzsébet jelmeztervezővel együtt dolgozva több mint száz előadás díszleteinek megkomponálása fűződik nevéhez. 1961-től tervezett díszleteit, színpadképeit a szuggesztív festői fantázia teszi egyedivé.

Később azután – elsősorban Vilt Tibor hathatós közbenjárásával – lassan, de biztosan visszatérhetett a festészet hazai berkeibe. 1971-től újra tanított is, ekkor már a felsőoktatásban, egyetemi tanárként: a Színház- és Filmművészeti Főiskolán művészettörténetet oktatott, 1978-tól pedig a Képzőművészeti Főiskola (a „Nagyképző”) szcenikai tanszékének lett vezetője. Műtörténészként két izgalmas könyvet jelentett meg „második hazája”, Olaszország városairól és műkincseiről: Séták Velence és Firenze titkai körül (magánkiadás, Bp., 2001); Róma, Nápoly, Apulia titkai (J. Miller, Bp., 2003).

Szinte Gábor az elbeszélő, figurális festészet kiváló képviselője. Kompozíciói, képi világa, színei egyszerre hagyományosak és modernek, derűsek, megnyugtatóak, ugyanakkor gondolkodásra késztetők. A látványt és annak lényegét a felszín mögé pillantva ragadja meg és sajátosan egyéni, expresszív módon fejezi ki. Gondolati, értelmi és érzelmi tényezők egymást kiegészítve és erősítve érvényesülnek művein. Szinte Gábor remek táj- és portréfestő is volt. Tájképeit áthatja a természet erőinek tisztelete, székelyföldi élményeiből származó festményein pedig a természet és az ember nemzedékről nemzedékre öröklődő, ősi kapcsolata szólal meg. Portréi közül a Dávid Ferencről, Bolyai Jánosról, Kodály Zoltánról, Huszti Péterről, Mándy Ivánról, Oféliáról és a saját idős édesanyjáról készített képei valódi remekművek, nemkülönben 1979-es önarcképe. Műveiből nemcsak a nemzet nagy sorskérdései és a társadalmi elkötelezettség, de az egyes ember személyes lehetőségei, ereje, tartása iránti érdeklődés is tükröződik.

II. Szilveszter pápa szülőhelyén, a franciaországi Saint-Simon székesegyházában 2005-ben avatták fel a pápa életútjáról és István királyunk koronázásáról készült, összesen mintegy 130 m² méretű festményeit.

Számos műve középületek falfelületeit vagy enteriőrjét díszíti. Képeit magán- és közgyűjtemények őrzik, például a Nemzeti Galéria, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és az esztergomi Keresztény Múzeum.

Könyvei Szent István és III. Ottó. Az egységes Európa első megálmodói. Elveszett-e Szent István koronája? Szenci Molnár Társaság, Bp., 2001 (A Herman Ottó Társaság nemzetpolitikai sorozata) Séták Velence és Firenze titkai körül. Itália kezdőknek és halandóknak; szerzői, Bp., 2001 Róma, Nápoly, Apulia titkai; J. Miller, Bp., 2003 Velence és Firenze titkai. Itália kezdőknek és halandóknak; 2. bőv. kiad.; J. Miller, Bp., 2005 Sylvestre II. le savant. Panneaux de Gábor Szinte dans l’église de Saint-Simon. 50 photos en couleur de Szelényi Károly / II. Szilveszter[,] a tudós. Szinte Gábor falképei Saint-Simon templomában. Szelényi Károly 50 színes felvétele; franciára ford. Horányi K.; Magyar Képek, Veszprém–Bp., 2005 Szabad szemmel. Önarckép tegnapelőttből a holnapba; Kairosz, Bp., 2006 Tett és semmi más. Szinte Gábor festőművésszel beszélget Mezei Károly; Kairosz, Bp., 2008 (Magyarnak lenni) Az igazi Velence és Firenze közelről; 3. bőv. kiad.; Kairosz, Bp., 2011 A székelykaputól a törülközőig. Szinte Gábor gyűjtései. Néprajzi Múzeum, 2015. április 16. – 2016. február 28. Kiállítási vezető; szerk. Bata T., Tasnádi Zs.; NM, Bp., 2015

Kiállítások (válogatás)lista az artportal.hu és kiállítási katalógusok alapján bélyegkép|jobbra|Faintarziák a Nemzeti Színházban (1966) 1958 • Olaszország (Firenze: Palazzo Strozzi) 1965, 1970 • Csók István Galéria, Bp. 1968 • Dürer Terem, Bp. 1969 • Olaszország (a Római Magyar Akadémia szervezésében: Róma, Bari, Nápoly) 1971 • Székesfehérvár: Szt. István Király Múzeum; Szeged: Képcsarnok 1973 • Olaszország (Messina) 1974 • Olaszország (Bari, Trento, Lecce, Nápoly, Messina, Cosenza) 1975 • Olaszország (Pesaro, Nápoly, Manfredonia) 1976 • NSZK (Hamburg: Galerie Mensch) 1978 • Bábolna: Művelődési Ház; Olaszország (Velencei Galéria) 1979 • Műcsarnok (katalógussal) 1981 • Olaszország (Bari, Conversano) 1988 • Vigadó Galéria (katalógussal) 1989 • Esztergom: Keresztény Múzeum; NSZK (Stuttgart, Dortmund) 1990 • NSZK (München); Olaszország (Bassano) 1991 • Építész Kamara, Bp. 1992 • Olaszország (Camposampiero) 1995 • Balassagyarmat: Horváth Galéria 2001 • Vigadó Galéria 2008 • Patakok, tengerek, Erdély, Itália; Szinte Gábor festőművész 80. születésnapja tiszteletére rendezett kiállítás, Forrás Galéria, Bp. 2009 • Emberközel; Forrás Galéria 2010 • Keresztút; Forrás Galéria

Köztéri és beltéri művei freskó, 1959 (Sibrik Miklós u.-i Ált. Isk., Bp.) mozaikok, 1960 (Heim Pál Gyermekkórház, Bp.) faintarzia, 1964 (Park Étterem, Kecskemét) színes üvegablak, 1965 (Karancs Szálló, Salgótarján) mozaik, 1965 (Érdi úti Ált. Isk., Bp.) faintarzia, 1966 (Nemzeti Színház, Bp.) faintarzia, 1967 (SZOT-üdülőhajó, Bp.) mozaik, 1967 (Könnyűfémmű, Székesfehérvár) faintarzia, 1969 (Zalaegerszeg Városi Tanácsa) faintarzia, 1970 (Helikon Szálló, Keszthely) faintarzia, 1973 (Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Bp.) üvegablak, 1973 (Soproni Sörgyár) faintarzia, 1976 (Thermál Hotel, Héviz) színes üvegablak, 1978 (Mátra Művelődési Ház, Gyöngyös) faintarzia, 1982 (Hotel Atrium Hyatt, Bp.) faintarzia, 1984 (MAFILM-stúdió, Bp.) faintarzia, 1986 (Dózsa György Művelődési Ház, Bp.) faintarzia, 1987 (Mezőgazdasági Főiskola, Kaposvár) falra ragasztott olajfestmények, 2004–2006 (a franciaországi St.-Simon neoromán templomában Gerbertnek, azaz II. Szilveszter pápának a tiszteletére, aki István kiályunknak állítólag a szent koronát küldte)

Díjak, elismerések Rákosmente díszpolgára (2008)Rákosmente díszpolgárai A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011)

Jegyzetek

Források Szíj Rezső: Szinte Gábor; Képzőművészeti Alap, Bp., 1980 (Mai magyar művészet) Mezei Károly: Szinte Gábor (Erdélyen át Firenzéig); Kairosz, 2004

Szinte Gábor: Szabad szemmel; Kairosz, 2006 Szinte Gábor festőművész kiállítása 1979. október 12. – november 4. (katalógus, a Műcsarnok kiadványa)

További információk Szinte Gábor, artportal.hu Szinte Gábor festményei, www.festomuvesz.hu Szinte Gábor: Faintarziák, Nemzeti Színház, Budapest, szoborlap.hu Szinte Gábor festőművésztől november 8-án búcsúznak, magyarkurir.hu, 2012. október 10. Boros Eszter: Szent István nyomában. Budapesttől Saint-Simonig; Hungarovox, Bp., 2012

Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar képzőművészek Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Magyar díszlettervezők Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2012-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjének kitüntetettjei