Zay Dezső Elemér (Nyíregyháza, 1886. április 2. – Simontornya, 1919. augusztus 11.) az osztrák-magyar hadsereg katonatisztje, majd a magyar Vörös Hadsereg dandárparancsnoka. Élete Vezetékneve és az irodalom állításai ellenére nem viselt grófi címet. Elvégezte a nagyváradi hadapródiskolát, majd Szegeden a 3. honvéd huszárezredben szolgált. 1906-ban hadnaggyá léptették elő. 1911-től 2 éven át nyugállományban volt, majd hadba vonulásáig mint díjnok dolgozott. 1914. január 4-én Pécsett házasságot kötött a nála 12 évvel idősebb Várady Erzsébettel. Az első világháborúban 1914. november 12-től harcolt, s mivel törökül jól beszélt, összekötőként Egyiptomban, illetve Kisázsiában teljesített szolgálatot. 1917-ben a Balkánon harcoló 1. huszárezredben találjuk. Az októberi polgári demokratikus forradalom idején az I. honvéd huszárezred főbizalmija. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, amelynek katonai csoportját szervezte. Az Országos Katonatanács tagja volt. A kommunista politikusok 1919. februári letartóztatása után egy tiltakozó beszéde miatt őt is lefogták. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után a déli demarkációs vonalon, Dombóváron a Vörös Hadsereg általa megszervezett 44. dandárának parancsnoka volt. 1919. május 31-én ellenforradalom tört ki Tamásiban, melyet ő vert le csapatával. Erre állítólag Szamuely Tibor telefonon utasította. Szerepe volt az újdombóvári vasutassztrájk erőszakos eszközökkel való megakadályozásában. A kommün bukása után dandárjával zárt egységben indult a déli demarkációs vonal felé, hogy megadja magát az antantnak. Tolnán Vrécser Ede elfogta,Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk., bev. Szabó Ágnes, Pamlényi Ervin, közreadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó. s jelentette ezt Prónay Pálnak. Zayt és társait 1919. augusztus 11-én Prónay utasítására Simontornyán, a Sió partján főbe lőtték. Holttestét a következő napon találták meg a folyóparton.
1946. március 1-én a Magyar Köztársaság kormánya a volt Vörös Hadsereg más, hősi halált halt parancsnokaival együtt tiszteletadásul a tábornoki karba léptette elő.
Emlékezete Dombóváron utca viseli a nevét.Zay Dezső utca. Utcakereso.hu (Hozzáférés: 2015 augusztus 20.)
Jegyzetek
Források Kivonat Zay Dezső feleségének személyrekordjából (1918). Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2015. augusztus 20.)
A Szocialista Forradalomért (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975. 769–770. o.) Szakály Sándor: Néhány adalék K. Németh András Ellenforradalom és vörösterror – Tamási 1919 című tanulmányához. In: Kommentár 2009/4. 125. o.
További információk Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. Forradalmárok, katonák (szerk. Hetés Tibor, Budapest, Zrínyi Kiadó, 1968, 275-284. o.) Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk., bev. Szabó Ágnes, Pamlényi Ervin, közreadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó. Jelentés a fehérterror krónikájából (Népszava, 1919. okt. 2.) Forradalmárok, katonák. (Szerk. Hetés Tibor. Bp., 1968.) K. Balog János: Értünk éltek, értünk haltak. (Szekszárd, 1972.)
Kapcsolódó szócikkek Fehérterror Vörösterror Vörös Hadsereg (magyar)
Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:Nyíregyháziak Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:A fehérterror áldozatai Kategória:A magyar Vörös Hadsereg tagjai