Kádár Flóra, születési neve: Horcsák Flóra Anna, házassága révén Fischer Péterné (Budapest, 1928. augusztus 4. – Budapest, 2003. január 3.) Aase-díjas magyar színésznő.
Férje Fischer Péter operatőr, fotóriporter volt, akinek öccse Fischer György zongoraművész és karmester, valamint a férje nagybátyja volt Fischer Sándor karmester, unokatestvérei pedig Fischer Ádám és Fischer Iván.
Élete thumb|left|200px|Kádár Flóra (jobbra) az édesanyjával és az ikertestvérével Édesapja Horcsák Lajos péteri kántortanító, édesanyja Ohr Flóra volt. Szülei 1926. december 28-án Székesfehérvárott házasodtak össze. Édesapjának ez már a második házassága volt. ikertestvére Horcsák Sára, aki Svédországba költözött. Budapesten született, de Hosszúberek-Péteriben nevelkedett, ahol apja tanító volt, azonban szülei 1941-ben elváltak. Keszthelyen járt kereskedelmi szakközépiskolába, ahol már belekóstolt a színjátszásba és a rendezésbe is az iskola keretei között. Kádár Flóra dolgozott Hosszúberek-Péteriben a helyi moziban, mielőtt 1949-ben felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban szerzett oklevelet. bélyegkép|200px|balra|Férje, Fischer Péter a házasságuk idején A főiskolán ismerkedett meg a férjével, Fischer Péterrel (1929–2013), aki operatőr szakra járt. Férje öccse, Fischer György (1935–2020) zongoraművész és karmester lett. Fischer Péter nagybátyja volt Fischer Sándor karmester, az unokatestvérei pedig Fischer Ádám és Fischer Iván. Fischer Pétert tévedésből főiskolásként elvitték több éves katonai szolgálatra, mert lemaradt a felmentési listáról. Férje hallgatóként pedig többek között Garas Dezsővel is forgatott filmet. Kádár Flórával a házasságuk alatt Fischer szülei lakásának a cselédszobájában laktak, férje öccse pedig ekkor a nagybátyjánál, Fischer Sándoréknál lakott az unokatestvéreivel, Fischer Ádámmal és Ivánnal. A házasságukból gyermek nem született. Férje az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot, és Londonban telepedett le, ahol fotósként és fotóriperterként dolgozott, és az angolosított Fisher névformát használta. A kapcsolatuk végül válással végződött, majd Fischer Péter még kétszer kötött házasságot, és 2013. március 18-án Londonban hunyt el. Kádár Flóra sógora, Fischer György Kölnben élt, ahol a kölni opera zenei vezetőjeként ment nyugdíjba. bélyegkép|balra|250px|Kádár Flóra a sógorával, Fischer Györggyel Kádár Flóra a válásuk ellenére a haláláig megtartotta a férjezett nevét, a Fischer Péternét, és később is tartotta a kapcsolatot volt férjével, mikor Fischer hazalátogatott Magyarországra, és bár többé nem ment férjhez, de volt párkapcsolata, amelyről azt nyilatkozta 1993-ban, hogy a „kedvese” halála után már teljesen egyedül élt.
A Madách Színház tagja volt, innen ment nyugdíjba. A győri, a szegedi és a békéscsabai színházakban, valamint az Állami Déryné Színháznál is játszott.
A Békés Megyei Népújság 1958. szeptember 28-ai, vasárnapi számában ezt írták Kádár Flóráról, a Békéscsabai Jókai Színház új színművészéről: „Fiatal színésznő, és az »Elveszem a feleségem« bemutatója után joggal mondhatjuk, hogy tehetséges, igen jó színésznő. A Szegedi Nemzeti Színháztól jött, azelőtt a Faluszínház tagja volt.”Lásd Békés Megyei Népújság (1958: 4).
A Békés Megyei Népújság 1958. november 16-ai, vasárnapi számában így jellemezte Kádár Flórának Visnyevszkij Optimista tragédia című művében a Komiszár szerepét megformáló alakítását: „A plakát szerint Visnyevszkij nagyszerű drámájában, az Optimista tragédiában a komisszár szerepét Erdélyi Ila és Kádár Flóra alakítják. A dráma premierjén Erdélyi lla játszotta a komisszárt, két napja azonban ezt a nehéz és nagy művészi felkészültséget kívánó szerepet színházunk másik új, fiatal tagja: Kádár Flóra vette át. Felfogása néhány helyen más, mint Erdélyi IIáé, és külön öröm számunkra, hogy ebben a drámában két ilyen egészen kiváló alakításnak tapsolhatunk, ugyanabban a szerepben. Kádár Flóra — amellett, hogy a komisszár tetteinek rugója elsősorban az értelem — az érzelmi momentumokat is igen hatásoson, plasztikusan érzékelteti. Az első felvonás első jeleneteiben, és a zárójelenetben igen jó. Különösen a zárójelenet — a komisszár halála — feledhetetlen. Még egyszer hangsúlyozni kívánjuk: nagy öröm számunkra, hogy az Optimista tragédia egyik vezető-szerepében két kitűnő művésznőnek tapsolhatunk.”Lásd S (1958: 6). bélyegkép|balra|400px|Fischer Péter (jobbra) az öccsével, Fischer Györggyel és az unokahúgukkal magyarországi hazalátogatásuk idején „A Fiatal Művészek Kísérleti Stúdiója még 1977-ben készítette azt az egyórás filmet, amelynek nem éppen szerencsésen „Akik kimaradtak a szereposztásból” címet adták. A filmben megszólal: [...] Kádár Flóra [...]. Köztük olyan munkás-paraszt származású színészek, akiket a felszabadulás után a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a majdan megírandó szocialista-realista drámák munkás-parasztszerepeinek eljátszására készítettek fel. S ebből kitűnően diplomáztak is. [...] A diploma átvétele után szinte valamennyien fővárosi színházaknál helyezkedtek el. Többen már utolsó éves korukban játszottak a Nemzetiben, kaptak kisebb-nagyobb filmszerepeket. S hogy a feladatokat jól oldották meg, arra a régi színházi lapok kritikái emlékeztetnek. Néhányan vidéki színházaknál próbálták tudásukat fejleszteni. De lassan elfogytak a rájuk szabott szerepek. S ők nem tudtak lépést tartani a hirtelen változással. Volt, aki hosszú hónapokon keresztül énekelni tanult. Nem sikerült. Most egy kamarakórusban énekel családi rendezvényeken, temetéseken – diplomával a zsebében. És a többiek? Van, aki önálló esteken áll az „ezerfejű Cézár” elé, van, aki diplomáját szépen bekeretezte, és költőnek csapott fel. Van, akiből színházi ügyelő, segédszínész lett. Néha-néha kap egy-egy kisebb szerepet televízióban, filmen. Családjuknak, gyermeküknek élnek. Csak egytől nem tudnak elszakadni: a színháztól, a filmtől. Kár, hogy csak némelyikükre figyelnek fel néha-néha rendezőink. [...] Kádár Flóra [...] is csak „szerepelget”, de nem kap tudásának megfelelő szerepeket.”Pánczél (1981: 58).
Egy 1993-as interjúban így vallott: „Számomra a kiszolgáltatottak sorsa a legmegindítóbb a világon. Én mellettük álltam mindig. Visszahúzódó, magányos szemlélődő vagyok, aki egyszerűen szereti az embereket.”Lásd Szabó (1993: 11).
Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 65.2015. szeptember 18-ai lekérdezés
Rádió Portréműsor Kádár Flóra balladája – Bajor Nagy Ernő dokumentumműsora, Bartók Rádió (1990. június 28., csütörtök, 10:23–10:56)
Rádiójátékok Két zöld ász (Szomszédnő) – Tersánszky Józsi Jenő regénye folytatásokban (XV/1.) (2002) A fekete tükör – dokumentumjáték Truman Capote amerikai íróról (2000) Fordulj vissza, kislányom! – írta: Harangozó Anna, elmondja: Kádár Flóra (1995) Őrültek és szakemberek (Iya Mate földanya) – Wole Soyinka színművének rádióváltozata, a Rádiószínház bemutatója (1993) Játéküzem – Szakonyi Károly hangjátéka (1991) Rómeó-Shakespeare játék – Szőcs Géza színművének rádióváltozata, a Rádiószínház bemutatója (1991) Etűdök sörösüvegekre – Kapecz Zsuzsa hangjátéka (1990) Névjegy három betűvel – Miroslav Krleža és Josip Belović színművének rádióváltozata (1990) Nehéz időket éltünk (Alt) – Márton László hangjátéka (1989) Harmatos zöld fűben – Történetek Mátyás királyról Móra Ferenc és Szép Ernő elbeszéléseiből, a Gyermekrádió műsora (1983) Három történet – Déry Tibor írását rádióra alkalmazta és rendezte: Balázs János (1977) Gyermekkorom emlékei (Anya) – Ion Creangă regényét rádióra alkalmazta: Kőváry Katalin (1977) Mátyuska macskája – Szabó Gyula művét rádióra alkalmazta: Dénes István (1977) Rab Ráby – Jókai Mór regényének rádióváltozata (1976) Kirakatrendezés (Tera, a segédmunkás felesége) – Vészi Endre hangjátéka (1973) Az első ütközet (Futó Jánosné, Futó Feri anyja) – Hangjáték a pákozdi csatáról, írta: Takács Tibor, a Gyermekrádió műsora (1971) A kastély – Franz Kafka regényét Rónay György fordításának felhasználásával rádióra alkalmazta Gáli József (1971) Stavoren asszony (1. konyhalány) – Rádiójáték gyermekeknek holland meséből (1970) Virrasztók – Rádiójáték Fekete Gyula regényéből (1970) Magyar Parnasszus – Rádiójáték Petelei István műveiből (1970) Elmondja János… (Anna) – Asztalos István regényét rádióra alkalmazta: Balogh László (1969) Menyasszonytánc (Julis, Szőke András felesége) – Közvetítés a Békés megyei Jókai Színházból, Petőfi Rádió (1960. november 11., 19:05 )
Filmszerepek Portréfilm „Akik kimaradtak a szereposztásból” (színészportré többek között Kádár Flóráról is) (1977) Játékfilmek A napfény íze (Hackl Emilné) (1999) Közel a szerelemhez (1999) Zsúfolt délután (1996) Minden ember halandó (Idős nő) (1995) Mesmer (1994) Halál sekély vízben (1994) Sose halunk meg (Könyvvásárló utas a vonaton és vásárló a piacon) (1993) Vörös vurstli (1992) Erózió (1992) Roncsfilm (1992) Hoppá (1992) Halálutak és angyalok (1991) Sztálin menyasszonya (1991) Soha, sehol, senkinekǃ (1988) Hótreál (1988) Csere Rudi (1988) Szeleburdi vakáció (1987) Kiáltás és kiáltás (Bözsi néni) (1987) Akli Miklós (1986) Dr. Minorka Vidor nagy napja (Rakodó kofa) (1986) Redl ezredes (Zsófia, Alfred Redl nővére) (1985) Felhőjáték (Szikoráné) (1984) Kismaszat és a Gézengúzok (1984) Hanyatt-homlok (1983) Visszaesők (Ülnök) (1983) Szent Kristóf kápolnája (1983) Vérszerződés (1983) Szegény Dzsoni és Árnika (1983) Jób lázadása (Nagymama) (1983) Sértés (Bolti eladónő) (1982) (Vaszilij Makarovics Suksin 3 elbeszélése alapján az 1. novella-feldolgozásban: Sértés; 1979, tévéfilm; 1983, játékfilm) Requiem (Pedikűrös) (1981) Kojak Budapesten (1980) Angi Vera (Mikus Jánosné Teréz, szövőnő) (1979) Amerikai cigaretta (Vendég a kocsmában) (1977) Tükörképek (Ápolónő) (1976) Árvácska (A feleség) (1976) Örökbefogadás (Erzsi, Jóska felesége) (1975) Déryné, hol van? (A Déryné alakította Júlia dajkája) (1975) A tanévzáró (Tanár) (1975) Hekus lettem (Utas) (1972) Szerelmesfilm (1970) Csak egy telefon (Éva szomszédasszonya) (1970) A varázsló (Lakó) (1969) Virágvasárnap (1969) Az örökös (Drapp Tamás szerelme/barátnője) (1969) Az utolsó kör (Kalauz) (1968) A völgy (1968) Az özvegy és a százados (Takarítónő) (1967) Körhinta (Eszti, Pataki Mari barátnője) (1956) 2×2 néha 5 (Lidike, vizsgázó a műegyetemen) (1955) Ifjú szívvel (Rózsi) (1953) Vihar (1952)
Tévéfilmek
Szinkronszerepek Filmes szinkronszerepei Cím A film elkészülte Magyar változat (szinkron) Szerep A szinkronizált színész Sissi 1955 1990–1991 Stöckl néni A tévedés áldozata 1956 1982 A tető 1956 Párizs rejtelmei 1962 1981 Madarak és ragadozómadarak 1966 1977 Claire (rövidjátékfilm) 1967 1974 Lotte Rank Elfriede Irrall Mi lesz veled Eszterke? 1968 1968 Madarak, árvák, bolondok 1969 Mi történt Alice nénivel? 1969 Miss Edna Tinsley Mildred Dunnock A rivális 1974 Tükör 1975 1981 Autóstoppal északnak 1977 1981 A bábu 1977 A nyomorultak 1978 1985 Főnöknő Flora Robson Spirál 1978 Halál Canaanban 1978 1983 Német tavasz 1979 Burgl Mattuschka Az amatőr 1979 Erdőzug 1980 1982 Dada Lisa Helwig Tessék engem elrabolni 1980 1980 Rózsika néni barátnője 26 nap Dosztojevszkij életéből 1981 1981 Fedoszija, Dosztojevszkij házvezetőnője Tatyana Babanina Cerro Mayor 1981 A kiskakas gyémánt félkrajcárja (diafilm) 1981 1981 Mesélő – A vasember (Andrzej Wajda rendezésében) 1981 1990 Fanny és Alexander 1982 Napló szerelmeimnek 1987 1987 Olga Szellemes karácsony 1988 Nagymama Mabel King Napló apámnak, anyámnak 1990 1990 Micsoda nő! 1990 1990 Idős hölgy Amzie Strickland Cyrano de Bergerac 1990 1991 Apáca
Filmsorozatbeli szinkronszerepei Cím A film elkészülte Magyar változat (szinkron) Szerep A szinkronizált színész Kórház a város szélén 1977–1981 1982 Műtősnő Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal: Finn-Malin (42. rész) (rajzfilm) 1980–1981 1987–1988 – Mentők 1984 1987 Marie Čermáková Marie Vášová A Guldenburgok öröksége: A nagy csalódás (II./8.) 1990 1990 Böhmné Nyugalom völgye – Parádfürdő (Nekem ne lenne hazám?) 1991 1991 narrátor –
Díjai Aase-díj (1995)
Képgaléria