A 21. századbeli értelmezés szerint a francia nyelv területi változatainak azokat a sajátosságokat tekintik, amelyekkel a teljesen kifejlődött és az összes beszélő által elsajátított közös nyelvet használják a Frankofónia az egész világon található különböző területein. Ezek nem tévesztendők össze a hagyományosan franciául patois-nak nevezett, és mára gyakorlatilag teljesen kihalt területi változatokkal, amelyeket a középkortól a 19. századig beszélték a francia nyelv franciaországi területén.Thibault 2014, 2. hét. 6. o. és Klinkenberg 1999. Ugyancsak nem tévesztendők össze a mai francia nyelv területi változataival azon többi Franciaország északi felében beszélt oïl nyelvek, amelyek nem haltak ki teljesen, és amelyeket ma hivatalosan regionális nyelvekként kezelnek más nem oïl újlatin és más nem újlatin regionális nyelvekkel együtt.Lásd a Művelődési Minisztérium honlapjának a Langues régionales oldalát. (Hozzáférés: 2023. június 29.)

A területi változatokat lehet a sztenderd nyelvváltozathoz viszonyítani, de lehet egy általános francia nyelvhez is, melyet azon vonások tesznek ki, amelyek minden frankofón számára közösek.Horiot 2011. Idézet Jean-Claude Bouvier bevezetőjéből a Le parler provençal (A provence-i nyelvjárás)-hoz. Claude Martel szószedete. Rivages. 1988. 14–15. o.

Egyik vagy másik francia területi változat sosem áll csupán regionális vonásokból, hanem alapvetően a közös franciáról van szó, amelyben a régiótól, a beszélőtől és egyik vagy másik tevékenységi terület szókincsétől függően van jelen több-kevesebb regionális elem.

A regionális szavak között meg lehet különböztetni olyanokat, amelyek csak regionális valóságoknak felelnek meg, és olyanokat, amelyek általános valóságoknak. Példa az első kategóriára a lyoni traboule, amely háztömbön keresztül haladó, és két utcát összekötő utcácskát jelent, a másodikra pedig a ’pult’ jelentéssel Franciaország közép- és délkeleti részében használt banque (a sztenderdben ’bank’) szó.Horiot 2011. Négyféle regionális vonás van:Horiot 2011. és Thibault 2014, 2. hét, 3. o. a már közös franciából származó archaizmus, amely lehet a sztenderd nyelvváltozatban már egyáltalán nem létező szó, vagy olyan szó, amelyet a területi változatban a sztenderdben már kihalt jelentésével használnak (például a fentebb említett banque), valamint a sztenderdben már nem létező hangtani vagy grammatikai vonás; a régióban a közös francia nyelv meghonosodása előtt beszélt, de már kihalt nyelvből vagy dialektusból eredő elem; jövevényszó vagy más jövevény nyelvi jelenség, beleértve tükörszavakat és tükörszerkezeteket; a régióban keletkezett olyan nyelvi újítás, amely nincs meg a sztenderdben: hangtani vagy grammatikai változás, alkotott szó, frazeológiai, szemantikai vagy pragmatikai újítás.

Regionális szót használhatnak egyszerűen köznyelvi szó szinonimájaként, az utóbbival párhuzamosan, például az ’áfonyának’ megfelelő airelle-t Dél-Franciaországban (pl. ramasser des airelles ’áfonyát szed’), és a köznyelvi Észak-Franciaországból eredő myrtille-t (pl. acheter une tarte aux myrtilles ’áfonyás tortát vesz’), de akkor is, amikor egy regionális szót megfelelőbbnek éreznek egy köznyelvi szóval szemben: amikor egy köznyelvi szót túl elvontnak éreznek, például az échelle szót, amely akármilyen ’létrát’ jelent, és ezért a lyoni régióban a specifikus alakú ’cseresznye szedésére használt létrát’ a specifikus écharasson szóval nevezik meg; amikor helyi specifikus realitást kell megnevezni, például a fentebb említett traboule; amikor egy regionális szót kifejezőbbnek éreznek, mint a köznyelvi megfelelőjét, mert metaforára épül, például Nyugat-Franciaországban, a Loire és a Gironde közötti régióban használt ’őzlábgomba’ jelentésű nez de chat (szó szerint ’macskaorr’), a köznyelvben coulemelle.

Különböző nyelvterületeken olyan elemek, főleg szavak is vannak, amelyek államspecifikusak. Ilyenek egyes intézmények elnevezései. Például a magyarországi ’gimnáziumnak’ Franciaországban a lycée, Belgiumban az athénée, Svájcban a gymnase és Québec-ben a cégep felel meg.Thibault 2014, 2. hét. 2. o.

center|600px|thumb|A francia nyelv főbb területi változatai és változat-csoportjai

A franciának nagyon sok területi változata van. A főbb területi változatok és változat-csoportok a következők (a fenti térképen feltüntetettek): Európában: Franciaországban: északi; déli; belga; svájci; Amerikában: Kanadában: Québec-tartománybeli; akádiai (főleg Új-Brunswick tartományban); cadien (az Amerikai Egyesült Államokban, Louisiana államban); Nagy-Antillák-beli (Haitin) és Kis-Antillák-beli (Guadeloupe és Martinique szigeteken) guyanai; Afrikában: magrebi (Mauritániában, Marokkóban, Algériában és Tunéziában); fekete-afrikai (főleg a volt francia és belga gyarmatokban); indiai-óceáni (Madagaszkáron és a valamikor vagy ma Franciaországhoz tartozó kisebb szigeteken); Ázsiában: libanoni; puduccseri (Indiában); indokínai (Vietnámban, Laoszban és Kambodzsában); Óceániában: új-kaledóniai; polinéziai

A fentiek majd mindegyike további területi változatokra oszlik, például a dél-franciaországi nyelvterületen belül van lyoni változat, a québec-tartománybeli változaton belül egy montréali, az Antillák területén haiti változat, az indiai-óceáni nyelvterületen mauritius-i változat stb.

Észak-franciaországi változatok

E változatok sajátosságai főleg az ebben az országrészben egykor vagy még ma is beszélt nyelvek hatásának köszönhetőek. Példaként alább a Lille régiójában beszélt változat hangtani jellegzetességei (másodikként a példák sztenderd kiejtése van megadva):Carton 1973, 236. o. a nem kötelező, de lehetséges hangkötések mellőzése: il vient avec [i vjɛ̃ avɛk] vs. [il vjɛ̃ avɛk] vagy [il vjɛ̃tavɛk] ’vmivel/vkivel jön’; a hangsúlytalan félig nyílt magánhangzók zárulási tendenciája: proposé [pʁopoze] vs. [pʁɔpoze] ’javasolt’; magánhangzó-harmónia: raidi [ʁedi] (mindkét magánhangzó zárt) vs. [ʁɛdi]A sztenderd kiejtés fonetikus átírását a TLFi-ből vesszük át, kivéve az /R/-ét, amely több nyelvész szerint, például Kalmbach 2013, 1.4., nem [ʀ], mint a TLFi-ben, hanem [ʁ]. ’megmerevedett’ (az első magánhangzó félig nyílt, a második zárt); kiejthető [ə]-k kiejtésének mellőzése: il ne savait pas [insavɛpɑ] vs. [ilnəsavɛpɑ] ’nem tudta’; több mássalhangzó-hasonulás, mint a sztenderd nyelvváltozatban: Israël [izʁaɛl] vs. [isʁaɛl]; a kiejtésben részt vevő izmok gyengébb feszessége az általánosnál, és ennélfogva kevésbé stabil hangszínek, valamint átmeneti hangok jelenléte: Louis [luwi] vs. [lwi], théâtre [tejɑːt] vs. [teɑːtʁ] ’színház’; a szótagok tartamának egyenlőtlensége; mássalhangzó-csoportok redukálása egyetlen mássalhangzóra: quatre [kat] vs. [katʁ] ’négy’, escalier [εskaje] vs. [εskalje] ’lépcső(ház)’.

Dél-franciaországi változatok

Ezeket a változatokat leginkább a Délen egykor általános, és még ma is beszélt okcitán nyelv befolyásolja. Példaként a Languedoc-ban és a Provence-ban beszélt változatok hangtani jellegzetességei:Woerling 2011, 18. o. és Carton 1976. a nazális magánhangzók helyett részben vagy teljesen orális megfelelőik, melyeket a [ŋ] mássalhangzó követ: pain [pɛŋ] vs. [pɛ̃] ’kenyér’; az e-vel írt nyílt szótag magját képező magánhangzó rendszeres kiejtése [ə]-ként: la cerise [la.sə'ʀi.zə] vs. [la'sʀiz] ’a cseresznye’ (a sztenderd nyelvváltozatban labilis, nem minden helyzetben kiejtett); az /E/, /Ø/ és /O/ archifonémák félig nyílt és félig zárt változatainak ([ɛ]/[e], [œ]/[ø] és [ɔ]/[o]) eloszlása helyzetüktől függően: félig nyílt változat zárt szótagban vagy [ə] maggal rendelkező szótag előtt, és félig zárt változat más esetben:Durand 2004, 221–222. o. peur [pœʀ], peureux [pø'ʀø], peureuse [pø'ʀœ.zə] vs. [pœʁ] ’félelem’, [pø'ʁø] ’félős’ (hímnem), [pø.ʁøːz], ’félős’ (nőnem); mássalhangzó-csoportok redukálása egyetlen mássalhangzóra: explique [esplikə] vs. [eksplik] ’magyaráz’; hangsúly gyakran a szó utolsó előtti szótagján, főleg a szóvégi [ə] miatt: la cerise [la.sə'ʀi.zə].

A belga változat

A Belgiumban beszélt francia nyelvetThibault 2014, 3. hét. főleg a pikárd és a vallon nyelv befolyásolja, Brüsszelben pedig a flamand.

Hangtan

A belgiumi francia magánhangzórendszere konzervatívabb a legtöbb franciaországi változatéhoz képest. Jól érezhetőek például a következő ellentétek: az /ɛ̃/ – /œ̃/ ellentét: brin [bʁɛ̃] ’szál’ – brun [bʁœ̃] ’barna’ vs. [bʁɛ̃] mindkét szó esetében, mivel az /œ̃/-t gyakorlatilag helyettesíti az /ɛ̃/; félig nyílt – félig zárt ellentét szó végén: /ɛ/ – /e/: taie [tɛ] ’párnahaj’ – thé [te] ’tea’ vs. [te̞] mindkét szó esetében; /ɔ/ – /o/: pot [pɔ] ’fazék’ – peau [po] ’bőr’ vs. [po] mindkét szó esetében; tartambeli ellentét egyazon hangszínű magánhangzók között: /ɛ/ – /ɛː/: mettre [mɛtʁ] ’tesz, helyez’ – maître [mɛːtʁ] ’mester’ vs. [mɛtʁ] mindkét szó esetében; kiejtett magánhangzó + egykor [ə]-nek ejtett e nőnemű végződés hosszú volta, ami megkülönbözteti az ilyen szavak nőnemű alakját a hímneműétől: ami – amie [ami] ’barát’ – [amiː] ’barátnő’ vs. [ami] mindkét nemben; [a] – [aː] (a hosszabb változat a hátul képzett /ɑ/ helyett): patte [pat] ’láb’ (állaté) – pâte [paːt] ’tészta, paszta’ vs. [pat] – [pɑːt].

Egyéb jelenségek: félhangzó helyettesítése a megfelelő magánhangzóval: lion [li'ɔ̃] vs. [ljɔ̃] ’oroszlán’, tuer [ty'e] vs. [tɥe] ’öl, gyilkol’; a /ɥ/ félhangzó hiánya általában, amelyet nemcsak az [y], hanem a [w] félhangzó is helyettesíthet: puis [pwi] vs. [pɥi] ’majd, aztán’; hangűr kitöltésének tendenciája félhangzóval: théâtre [tejat] vs. [teɑːtʁ] ’színház’; a zárt magánhangzók (/i/, /y/, /u/) zárthoz közeliekként való realizálása ([ɪ], [ʏ], illetve [ʊ]), úgy nyílt, mint szárt szótagban: petit, -e [pətɪ], pətɪt] vs. [pəti], [pətit] ’kicsi’, entendu [ɑ̃tɑ̃dʏ] vs. [ɑ̃tɑ̃dy] ’hallott’, goutte [ɡʊt] vs. [ɡut] ’csepp’; /ɛ/ nazálissá válása nazális mássalhangzó előtt: peine [pɛ̃ːn] vs. [pɛːn] ’szenvedés’; szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlenedése: une grande digue [yn.ɡʁɑ̃t.ˈdiːk] vs. [yn.ɡʁɑ̃dˈdig] ’nagy gát’; a sztenderdtől különböző prozódia, egyes magánhangzók meghosszabbításával egybekötve.

Grammatika

a ne tagadószó fennmaradása a beszélt nyelvben: il ne mange pas vs. il mange pas ’nem eszik’ (nem sztenderd, de a beszélt nyelvben a Frankofónia többi területein általános jelenség); a jelzői melléknév a jelzett főnév elé helyezése egyes olyan esetekben, amelyekben a sztenderd szerint a főnév mögé helyezendő (vallon hatás): ta blanche chemise vs. ta chemise blanche ’fehér inged’, du sale linge vs. du linge sale ’szennyes fehérnemű’; az avoir ’birtokol’ ige + melléknév igei körülírás gyakorisága: avoir bon vs. se sentir bien ’jól érzi magát’; főnévi igenév mellérendelő viszonyban igemódban álló igével: Ces enfants-là ne se battent jamais, ni même se quereller vs. ... ni même se querellent ’Ezek a gyerekek sose verekednek, de még nem is veszekednek’; elöljárószók sajátos használata: jouer sur la rue vs. jouer dans la rue ’az utcán játszik’.

Szókészlet

archaizmusok: septante vs. soixante-dix ’hetven’, nonante vs. quatre-vingt-dix ’kilencven’ (Belgiumban sztenderd szavak), doubler une classe vs. redoubler une classe ’osztályt ismétel’; archaikus jelentéssel használt szavak: déjeuner, dîner, souper vs. petit déjeuner, déjeuner, dîner ’reggeli, ebéd, vacsora’. jövevényszavak: a vallonból: estaminet (< staminê) vs. café, bistrot ’kocsma’; a flamandból: drache (< dretsen) vs. averse ’záporeső’; tükörszavak: valószínűleg az angolból: crème (à) glace vs. crème glacée ’jégkrém’; valószínűleg a németből: académique (a sztenderdben ’akadémiai’) vs. universitaire ’egyetemi’; szóalkotás: szóképzés: entièreté (< entier, -ière ’egész, teljes’ + -té) vs. totalité ’összesség’; képzőelvonás: logopède (< logopédie) vs. orthophoniste ’logopédus’; szóösszetétel: avant-midi (avant ’előtt’ + midi ’dél’) vs. matinée ’délelőtt’; szemantikai újítások: metonímia: duvet (a sztenderdben ’pihe’) vs. couette ’dunna’;