Az América de Cali egy 1927-ban alapított kolumbiai labdarúgócsapat, melynek székhelye Cali városában található.

Az egyesület jelenleg is az első osztályú bajnokság küzdelmeiben vesz részt. A Millonarios és az Atlético Nacional után, 15 bajnoki címével Kolumbia harmadik legeredményesebb együttese.

Hazai mérkőzéseiket az Estadio Olímpico Pascual Guerreróban játsszák, amely 42 000 néző befogadására alkalmas. Története Alapítás és korai évek (1927–1949) Az América de Calit 1927. december 13-án alapították helyi sportolók és diákok. A klub eredetileg baráti alapon szerveződött, "América Fútbol Club" néven, majd az 1930-as években vált városszerte ismertté. Színeit – piros mez, fehér nadrág – már a kezdetektől viselte, és ezek a színek máig a csapat identitásának központi elemei.

A klub a kolumbiai profi labdarúgó-bajnokság 1948-as indulásakor az alapító tagok között volt. Az első években azonban az América inkább középcsapatnak számított, miközben városi riválisa, a Deportivo Cali erősebb anyagi háttérrel rendelkezett. Az 1950-es és 1960-as években az América hosszú időn át nem tudott jelentős sikereket elérni, de folyamatosan fejlődött, és erős szurkolói bázist épített ki.

Az América rajongói – az úgynevezett La Mechita (a kis láng) – Cali munkásnegyedeiből és a társadalom alsóbb rétegeiből kerültek ki, így a klub már a kezdetektől népi és érzelmi azonosulási ponttá vált.

Az aranykor – Gabriel Ochoa Uribe korszaka (1979–1992)

Az igazi áttörés Gabriel Ochoa Uribe kinevezésével kezdődött 1979-ben. Ochoa Uribe korábban az Independiente Santa Fe és a Millonarios edzőjeként is sikereket aratott, és Caliban egy teljesen új sportfilozófiát honosított meg. A klub a stabilitásra, a taktikai fegyelemre és a tehetséges dél-amerikai játékosok beépítésére épített, ennek eredményeként az América de Cali uralta az 1980-as éveket. 1979 és 1992 között kilenc kolumbiai bajnoki címet nyert és 1985-ben, 1986-ban és 1987-ben is eljutott a Copa Libertadores döntőjéig. Bár egyik döntőt sem sikerült megnyernie (River Plate, Argentinos Juniors és CA Peñarol ellen kapott ki), az América ebben az időszakban Dél-Amerika egyik legjobb klubjává vált. Ebben a korszakban olyan legendás játékosok viselték a piros mezt, mint: Willington Ortiz, Ricardo Gareca, Julio Falcioni, Juan Manuel Battaglia, Anthony de Ávila, Pedro Zape, és Carlos A. Navarrete. A klub beceneve ekkoriban született meg: "Los Diablos Rojos" – A vörös ördögök –, ami az energikus, támadó futballstílusra és a piros mezre utalt.

Stabilitás, majd válság és kiesés (1993–2016) Az 1990-es évek elején az América továbbra is erős maradt, 1990-ben, valamint 1992 és 1997 között újabb bajnoki címeket nyert. Ekkoriban több válogatott játékost is adott Kolumbiának, például Óscar Córdobát, Alex Escobart és Freddy Rincónt.

Ám a klub működésében sötét árnyék is megjelent: a ’90-es évek közepén kiderült, hogy az América de Cali pénzügyi hátterében részben a Cali-kartell – a világhírű droghálózat – érdekeltségei álltak. Emiatt az Amerikát az Egyesült Államok kormánya a Clinton-listára helyezte 1996-ban, ami azt jelentette, hogy az egyesület nem folytathatott nemzetközi pénzügyi tranzakciókat, és külföldi befektetők sem támogathatták.

Ez a döntés évtizedekre megnehezítette a klub működését, hiszen a játékoseladásból és szponzorációból származó bevételek korlátozottak lettek. Ennek ellenére az América képes volt fennmaradni és versenyképes maradni, részben az erős helyi közösség és szurkolói támogatása miatt.

A 2000-es évek elején újabb bajnoki sikerek következtek: 2000, 2001, 2002, és 2008 – mindannyiszor bajnoki cím. A 2008-as győzelem után azonban drámai visszaesés jött.

2011 végén, több mint 60 év folyamatos élvonalbeli szereplés után, az América de Cali kiesett a Categoría Primera A-ból. Ez történelmi pillanat volt: az ország egyik legnépszerűbb klubja a másodosztályba zuhant. A következő években az Amerika küzdelmes időszakot élt meg. Többször is közel járt a feljutáshoz, de csak 2016-ban, öt hosszú év után sikerült visszatérnie az élvonalba, miután megnyerte a Categoría Primera B bajnokságot. In the tournament's final series, they defeated Tigres 5–1 on aggregate and won their first Primera B title.

Visszatérés és új korszak (2017–napjainkig)

A 2017-es visszatérés óta az América de Cali ismét a kolumbiai futball élmezőnyéhez tartozik. 2019-ben a klub megnyerte a Finalización tornát, majd 2020-ban az Aperturát is, ezzel megszerezve a 14. és 15. bajnoki címét.

Az utóbbi években a csapat több nemzetközi kupasorozatban is szerepelt (Copa Libertadores, Copa Sudamericana), és ismét gazdaságilag stabilabb pályára állt. A "Clinton-listáról" hivatalosan 2013-ban törölték, így a klub újra szabadon működhetett pénzügyi értelemben is.

A klub új korszakának kulcsszereplői közé tartozott Alexandre Guimarães vezetőedző, valamint olyan játékosok, mint Michael Rangel, Duván Vergara, Yesus Cabrera és Adrián Ramos, aki hosszú európai karrier után tért vissza nevelőegyesületéhez.

Stadion és identitás

Az América de Cali hazai pályája a Estadio Olímpico Pascual Guerrero, amely Cali város egyik jelképének számít. A stadion 38 000 néző befogadására alkalmas, és a város szívében található. A lelátókat szenvedélyes, szinte rituális hangulat jellemzi – a híres szurkolói csoport, a Barón Rojo Sur egész Latin-Amerikában ismert.

A klub színei – piros és fehér – a szenvedélyt, az energiát és a kitartást szimbolizálják. A címerben szereplő ördögfigura (Los Diablos Rojos) az 1940-es évek óta a klub védjegye.

Sikerlista

Hazai Kolumbiai bajnok (15): 1979, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1990, 1992, 1997, 2000, 2001, 2002 (Apertura), 2008 (Finalización), 2019 (Finalización), 2020

Nemzetközi Merconorte-kupa győztes (1): 1999

Játékoskeret 2016. június 10-től

A klub híres játékosai

Carlos Alvarado Villalobos (1950) Quarentinha (1965) Jorge Ramón Cáceres (1973), (1976–81) Hugo Tocalli (1976–77) Oscar Más (1977–78) Aurelio Pascuttini (1977–82) Juan Manuel Battaglia (1979–89) Gerardo Aquino (1979–86) Ladislao Mazurkiewicz (1980) Roque Raul Alfaro (1981–83) Julio César Falcioni (1981–89) Willington Ortiz (1982–88) Álex Escobar (1983–96) Antony de Ávila (1983–87), (1988–95), (2009) César Cueto (1984–85) Guillermo La Rosa (1984–85) Roberto Cabañas (1984–87) Ricardo Gareca (1985–88) Wilson Pérez (1985–95), (1999) Carlos Ischia (1986) Albeiro Usuriaga (1986), (1990–93) Julio César Uribe (1987), (1989) Sergio Santin (1987–89) Miguel Guerrero (1988–90), (1991–92) Jorge Raul Balbis (1990–91)

Bernardo Redín (1990–91) Alexis Mendoza (1990–92) Leonel Álvarez (1990–92), (1995) Freddy Rincón (1990–93) Wilmer Cabrera (1990–97) Eduardo Niño (1990–92), (1993–98) Jorge da Silva (1991–94) John Harold Lozano (1991–94) Jorge Bermúdez (1991–96), (2005) Nestor Fabbri (1993) Ángel David Comizzo (1993) Óscar Córdoba (1993–97) Jersson González (1993-02), (2003–05), (2008–09), (2011) Rubén Darío Hernández (1994) Jairo Castillo (1994), (1996–00), (2002–03), (2005), (2011) Marco Etcheverry (1995) Giovanny Hernández (1995–96) Eber Moas (1995–96) Frankie Oviedo (1995–2000) Jesús Sinisterra (1996) Diego Gómez (1992–1994), (1996–1999), (2005–06), (2007) Adolfo Valencia (1997) Rolando Fonseca (1997) Fabián Vargas (1998-03) Róbinson Zapata (1998-00), (2003–04)

Jhon Viáfara (2000–01) Luis Barbat (2000–02) Sergio Herrera (2000–02), (2004) David Ferreira (2000–05) Manuel Neira (2001–02) Julián Viáfara (2001–06), (2011–12) Andrés González (2003–07) Edwin Valencia (2004–06) Pablo Armero (2004–08) Adrián Ramos (2004–09) Fabián Estay (2005) Leonel Gancedo (2006) Pablo Galdames (2006) Carlos Valdés (2006–09) Rafael Dudamel (2007–08) Luis Tejada (2007–08) Iván Vélez (2007–09) Jhon Valencia (2007–09) Adrián Berbia (2008) Alejandro Limia (2008) Duván Zapata (2008–11) Diego Chará (2009) Alexis Viera (2009–10), (2013–) Ronaille Calheira (2011)

Jegyzetek

Források

Official Myspace Fan Page Official Baron Rojo Sur Fan Page

Kategória:Kolumbiai labdarúgócsapatok Kategória:1918-ban alapított labdarúgócsapatok Kategória:Cali