bélyegkép|263px|Gonzeczky emléktáblája a mezőhegyesi Szent György-templom falán
Gonzeczky János (Buda, 1803. november 4. – Pest, 1849. október 8.) tábori lelkész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja.
Élete Gonzeczky katonacsaládba született, apja Gonzeczky Sebestyén lengyel származású, anyja, Czigler Rozina egy budai német polgár leánya volt. Lubsits Ignác, a budavári Nagyboldogasszony plébániatemplom plébánosa keresztelte meg.
Pályafutása Tanulmányait Máramarosszigeten és Szatmárnémetiben végezte, majd 1828. április 5-én Hám János szatmári püspök szentelte pappá. Rövid ideig káplánként szolgált Szatmárnémetiben, majd 1829. március 5-én a debreceni toborzási központú 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze lett, ahol a legénység többsége magyar anyanyelvű volt. Saját kérésére, 1837. szeptember 30-án visszahelyezték a Szatmári egyházmegyébe, mivel tervbe vette az isteni szeretetről elnevezett zárdaszüzek szatmári letelepítését. A zárdaszüzek Johann Michael Leonhard apostoli tábori helynök 200 000 forintos adományából a közlegények és tizedesek leánygyermekeit nevelték volna. Gonzeczky javaslatára az intézetet Szatmárra helyezték, és kérésére Hám János püspök vállalta el annak felügyeletét. A nemes cél érdekében a város egy 3965 négyszögöl nagyságú telket, 10 000 forintot és építőanyagot adományozott, illetve Hám és Leonhard közbenjárásának eredményeképpen a bécsi haditanács is beleegyezett az építkezésbe, melynek munkálatait éppen Gonzeczky felügyelte. A tábori lelkész eközben gimnáziumi tanítóként is tevékenykedett.
1842. február 26-án visszatért a hadsereg kötelékébe. Előbb a 2. Lajos bajor király dragonyosezrednél, majd 1844. május 24-én a mezőhegyesi Császári és Királyi Ménesintézetnél helyezték el. Utóbbi helyszínre június 17-én érkezett meg, és azonnal munkához látott: leltár szerint átvette a kápolnát és az misetartáshoz szükséges eszközöket, illetve az év végére elkészítette a protokullumok kimutatását is. Mezőhegyesen 1785-től, a ménesintézet megalapításától kedve teljesítettek szolgálatot a tábori lelkészek. Gonzeczky idején a parancsnoki épületben található kápolnában tartották a szentmiséket, azonban a népességnövekedés szükségessé tette egy templom megépítését. Ennek építése 1844. március 16-án kezdődött meg Ferdinand Handl építész tervei alapján, és 1845-ben már be is fedték a klasszicista épületet. A templom benedikcióját (megáldását) 1846. június 12-én Gonzeczky végezte el, és rá hárult felszerelésének a feladata is. Az oltárkép a templom patrónusát, Szent Györgyöt ábrázolja, melynek megfestését Pesky József pesti akadémiai tanárra bízta, illetve Bécsből hozatott berendezési tárgyakat. Az orgonát a neves aradi orgonaépítő, a Wegenstein Lipót és Fiai Orgonagyár készítette.
Gonzeczky mezőhegyesi papként folyamatosan anyagi nehézségekkel küzdött és feletteseit levelekben kérte a plébánia segélyezését. A megnövekedett kiadások (a rossz egyházi ruhák, misekellékek lecserélése) fedezésére híveit is buzdította, és bevezette a templomi perselyezést. Mélyen vallásos, az egyházi törvényeket tisztelő pap volt, amiről az egyházi anyakönyvek és számadások pontos vezetése is tanúskodott. A helyi iskolában folyó oktatásra is odafigyelt, ő tartotta a hittanórákat. Mivel környezetében számos idegen anyanyelvű katona is volt, nem csak magyarul, hanem németül és csehül is felolvasta az evangéliumot. Czigler Ignác tábori főpap egy 1846-ban kelt jellemzésében megemlítette, hogy állásának betöltéséhez elégséges képességekkel és megfelelő képzettséggel bír, és a magyar, német és latin mellett valamennyire beszéli a román és az olasz nyelvet is. A jellemzés kiemeli, hogy erkölcsös életmódja mellett nagy hangsúlyt fektet a lelkipásztori munkára: foglalkozik a betegekkel, hittanra oktatja a gyerekeket, a mindig megtartott prédikációi pedig érthetőek a hívek számára.
1848–49-es forradalom és szabadságharc Forradalmi tevékenysége Az 1848-as forradalom hírei Mezőhegyesre is eljutottak, azonban azt a többnyire idegen ajkú tisztikar nem fogadta lelkesen, és egyre halogatták a magyar alkotmányra való eskütételt. Végül októberben – a Pesti Hírlap egy 1848. november 5-ei beszámolója szerint – Sántha Sándor Csanád megyei másodalispán felmérte a ménes földrajzi helyzetét, illetve a magyar kormánnyal szembeni ellenállás lehetséges következményeit, és 12 nemzetőrrel Mezőhegyesre ment, ahol a tisztikart báró Friedrich Boxberg parancsnokhoz gyűjtötte, majd felszólította őket, hogy esküdjenek fel az alkotmányra. Az erélyes felszólításra a császári katonák megesküdtek az alkotmányra, és kitűzték a nemzeti lobogókat is. Ennek ellenére a tisztikar érzelmei alig változtak, mert egy decemberi jelentés arról tájékoztatta Kossuth Lajost, hogy a mezőhegyesi tisztek osztrák érzelműek, fegyvert rejtegetnek, illetve román és ruszin katonákkal váltják fel a magyarokat. Kossuth közbelépésre Boxberg ezredest nyugdíjazták és a ménes parancsnoki tisztsége Pándy Samu honvéd ezredes kezébe került. Gonzeczky már kezdetektől fogva a forradalom pártjára állt, amiért a császárpárti legénység gyakran panaszkodott. A pap 1848 decemberében elhagyta a misék végéről a császárért való imádkozást, amit egy hazafias imádsággal váltott fel. 1849 márciusától a következő imát mondta a mise közben:
1849. január elején a szószékről felolvasta Kossuth december 22-ei kiáltványát, melyben Magyarország népeit általános népfelkelésre szólítja fel. Februárban egy szentmisén úgy nyilatkozott, hogy „átkozott legyen az, aki az osztrák dinasztiának engedelmeskedik.” A húsvétot megelőző nagyböjtben 878 hívét gyóntatta meg, és a húsvéti szentmiséken összesen 1263 fő vett részt. Április 15-én, a húsvétot követő első vasárnapon arról prédikált, hogy „a bűnös uralkodóház beküldte bérenceit az országba, azért hogy raboljanak, fosztogassanak és hogy testvéreinket megöljék.” A császárpártiakat fenyegető beszédében többek között elhangzott: „átkozottak legyenek azok, akik a magyar szabadság elnyomására törekednek és a bűnös dinasztiához ragaszkodnak”, (...) „azok, akik a magyarok ügyének ellene szegülnek”, „átkozott legyen a gyermek az anyaméhben, amelyik nem a magyarokkal tart.” Április végén a szószékről kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot, majd egy beszédében kiemelte Magyarország függetlenségének fontosságát. Bár a szabadságharc pártján állt, egy április 21-én kelt jelentésében felszólalt a magyar nyelvű ügyvitel ellen, amit elöljárói elutasítottak, mondván, hogy Gonzeczky már kellően jártas a magyar nyelvben.
Gonzeczky és Karl Zappel, horvát származású császárhű őrmester közötti ellenséges viszony 1849 májusában kiéleződött. Az altiszt igyekezett a pap prédikációit hatástalanítani (pl. a templom kórusáról a császár üdvéért egy imádságot kezdett énekelni), ezért Gonzeczky egy vádiratot állított össze, amelyben összefoglalta vétkeit. A vádirat szerint Zappel azt mesélte az általa oktatott gyerekeknek, illetve katonáinak, hogy az oroszok bejöhetnek Magyarországra és Mezőhegyesre is. Egy másik vádpont szerint arról beszélt, hogy Radetzky tábornagy elfoglalta Magyarországot, illetve cáfolta Buda bevételének hírét. Több alkalommal nyilvánosan állította, hogy a magyarok szabadságharca elbukik és az osztrákok fognak győzni, és a honvédek közé sem lépett át. Emellett Pest visszavételét sem ünnepelte örömmel. A vádak alapján Zappelt letartóztatták és a szegedi rögtönítélő törvényszék elé állították. Szabadulására és a haláltól való megmenekülésére csak a hadjárat végeztével és az Habsburgok győzelmével került sor. Zappel és Gonzeczky már Boxberg ezredes eltávolításakor is rossz viszonyt ápoltak egymással. A nyugalmazott ezredes a magyar kormánytól engedélyt kapott, hogy sértetlenül Bécsbe utazhat, miután aláír egy nyilatkozatot, melyben kijelenti, hogy a magyar kormány ellen sohasem fog fegyvert. Ennek ellenére Boxberg továbbra is Mezőhegyesen tartózkodott, és gyakran felemelte szavát a magyar kormány, illetve a függetlenségi nyilatkozat ellen. Végül tevékenysége Kossuth tudomására jutott, aki azonnal eltávolíttatta Mezőhegyesről.
Az orosz beavatkozás idején a lelkészeknek 1849. május 27-től kezdődően meghatározott napokon körmeneteket és szentbeszédeket kellett tartani, június 6-án pedig országos böjtöt tartottak. Horváth Mihály vallás-, és közoktatási miniszter rendeletének Gonzeczky is eleget tett, és júniusban öt körmenetet tartott. Ezeken a magyarok győzelméért imádkoztak, illetve minden alkalommal felolvasta a cári hadsereg elleni keresztes hadjáratra felszólító kiáltványt és Horváth Mihály forradalmi szellemű imádságát is. Magyarbaráti és forradalmi érzelméről maga Gonzeczky is említést tesz leveleiben.
A forradalom és szabadságharc ideje alatt Gonzeczky anyagi helyzete nem sokat változott, bár fizetéséből nem vontak el, a misékhez szükséges támogatást azonban már nem folyósították. A hadügyminisztérium 1849. április 23-án kelt parancsa értelmében megemelték fizetését (780 ft/év), ami egy hadnagy bérével egyezett meg, illetve iskolai oktatóként is kapott bizonyos juttatást. Június 25-én, hosszas egyeztetés után a hadügyminisztérium hozzájárult a misékhez szükséges anyagiak folyósításához. A háború alatti nehézkes élelmiszerellátás, drágaság és ínség miatt kérvényezte felmentését a böjti hústilalom alól. Mivel a tábori lelkészi szolgálat a szükséges egyházi felhatalmazások híján szerveződött meg, Mednyánszky Cézár tábori főlelkész Gonzeczkyt kérésének teljesítése érdekében a csanádi püspöki helynökséghez irányította.
Gonzeczky 1849. augusztus 6-án és 7-én még egyházi szolgálatait végezte, majd ezt követően elfogták és letartóztatták. Scheffer Ferenc egykori mezőhegyesi plébános kutatásai arra a következtetésre jutottak, hogy a papot Pándy Samu jelentette fel, hogy önmagát megmentse. Ez azonban aligha felel meg a valóságnak, mivel Gottschlig cs. kir. százados 1849. június 21-ei jelentéséből kiderül, hogy a Mezőhegyesre visszatérő Boxberg ezredes nevezte meg Gonzeczkyt mint magyar érzelműt. Boxberg egy osztály lovassággal augusztus 8-a környékén visszafoglalta a ménest, majd Haynau parancsára megnevezett három magyar érzelműnek tartott embert: Johann Wárady főhadnagyot, dr. David Wachtel főorvost és Gonzeczky Jánost. Gottschlig jelentésére támaszkodott a vizsgálatot vezető Schönbach hadbíró százados is, tehát a hadbírósági iratok egyértelműen bizonyítják, Haynau parancsára került sor.
Pere és kivégzése