Móra László (Zenta, 1890. október 20. – Budapest, 1944. december 29.) pedagógus, iskolaigazgató, író, költő, lapszerkesztő és művelődésszervező, székesfővárosi tanügyi szakfelügyelő. Móra István költő fia, Móra Ferenc unokaöccse.

Élete Móra István költő, tanító és Ujfalussy Éva Katalin harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot.

Gyermekként került Budapestre, ott végezte el népiskolai és középiskolai tanulmányait, majd a pápai tanítóképzőben szerzett oklevelet 1909-ben. 1910-­től Óbudán, a Hunor utcai elemi iskolában („barakk-iskola”) tanított. Az első világháborúban előbb a szerb, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot; a Piave mellett esett fogságba. Francia hadifogolytáborokban raboskodott Bretagne-ban és az észak-franciaországi Coincy mellett, ahonnan 1920-ban tért haza. Óbudán, a Vörösvári úti elemi iskolában folytatta pedagógusi munkáját, majd a belvárosi Cukor utcai polgári leányiskolában tanított. 1930 őszén „oktatói és költői sikereire” tekintettel, a budai várban lett elemi iskolai igazgató. Ő igazgatta Óbudán a téglagyári munkások gyerekei számára 1934-ben felépített Külső-Bécsi úti elemi, majd később polgári iskolát.

Tizenkilenc éves korában kapcsolódott be az irodalmi munkába; az első verse 1909-ben jelent meg nyomtatásban az Ország-Világban. Pedagógiai munkája mellett rendszeresen publikált verseket, novellákat, meséket, tankönyveket, amelyek gyors egymásutánban jelentek meg a napi- és hetilapok hasábjain; egy részük angol, német és lengyel fordításban is. Több ifjúsági és gyermeklap munkatársa. Felelős szerkesztője volt az 1928–36-ban megjelent Meseország. A magyar tanítók gyermeklapja. című kiadványnak, 1938-tól főszerkesztője a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt című lapnak, szerkesztette az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság évkönyvét Simon Lajossal és a Tanulók naptárát. Az 1930-as években rendszeresen mondott meséket a Magyar Rádióban, s tartott ismeretterjesztő előadásokat.

Az 1922-ben alakult Gárdonyi Géza Irodalmi Bizottság, majd a Gárdonyi halálát követő átszervezés után az 1923. július 6-án megalakult Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság főtitkára lett, mely posztot 1940-ig töltötte be. Alelnöke az 1933-ban alakult Gyóni Géza Irodalmi Társaságnak, 1935-től tagja a Kiskunfélegyházán tevékenykedő Móra Ferenc Társaságnak. Tagjai közé választotta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a Balatoni Társaság is.

Költészetében – gyermekversei többségében is – az otthon-, a család-, a szülő-, az Alföld- és a természetimádat párosul a mély, irredentizmussal átszőtt hazafisággal és Istenszeretettel. XX. század című verskötetét az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február 26-án kelt 530/1945. M.E. számú rendeletével „fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtóterméknek” nyilvánította, indexre tette, s annak fellelhető példányait megsemmisíttette.

Mint irodalommal foglalkozó pedagógus, pályája során számos elismerésben részesült.

1910-ben vette feleségül Vadas Gizellát; házasságukból két gyermek született: László (1913) és Bertalan (1916).

1944. december 29-én holtan találták feleségével együtt testvérhegyi lakásukban. Halotti anyakönyvi bejegyzése szerint halálának oka „öngyilkosság, mérgezés”. Feltételezések szerint a szovjetek bejövetele utáni fenyegetettségben menekültek a halálba.

Főbb művei

Díjai, elismerései Rökk Szilárd-díj (1923) Gárdonyi Géza-díj (1926) Székesfővárosi kir. tanfelügyelő dicsérete (1928) Marczibányi-díj (?) Kisfaludy Társaság nagydíja (1938) Kölcsey-pályadij (1943)

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar tanítók Kategória:Magyar ifjúsági szerzők Kategória:Zentaiak Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos költők, írók Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Hadifoglyok