Az anágámi (szanszkrit és páli)Rhys Davids & Stede (1921-25), 31, 95. o. vagy nem-visszatérő a buddhizmusban egy olyan személyt jelöl, aki hátra hagyta a tudat első öt béklyóját. Ez a tudatszint a megvilágosodás négy szintje közül a harmadiknak felel meg, amely után már csak az arhatság következik.
A nem-visszatérők nem születnek többé újra az emberek birodalmában, hanem valamelyik mennyországban és ott érik el a teljes megvilágosodást.
Az anágámi a következő béklyóktól szabadult meg: 1. Szakkája-ditthi (páli) - én-tudat 2. Szílabbata-parámásza (páli) - szertartásokhoz való ragaszkodás 3. Vicsikiccsá (páli) - szkeptikus kétely 4. Káma-rága (páli) - érzéki vágyak 5. Bjápáda (páli) - rosszindulat
Azok a béklyók, amelyektől a nem-visszatérő még nem szabadult meg: vágy a formára, újjászületés vágya (rúparágo) vágy a formanélkülire, újjászületés vágya (arúparágo) gőg (mána) nyughatatlanság (uddhacsa) tudatlanság (avidjá)
A nem-visszatérők tudatszintje a szakadágámi és az arhat között van. Az arhat megszabadult mind a tíz tudati béklyótól. A buddhista szútrákban úgy tartják, hogy az anágámik "...megszabadultak a könnyektől...", mivel a sírás okait teljesen eltávolították tudatukból.
Kapcsolódó szócikkek A megvilágosodás négy szintje Béklyó (buddhizmus)
Jegyzetek
Források Rhys Davids, T.W. és William Stede (szerk.) (1921-5). The Pali Text Society’s Pali–English Dictionary. Chipstead: Pali Text Society - www.dsal.uchicago.edu
Kategória:Buddhista filozófia