Szathmárnémethi Mihály, névváltozat: Szathmár-Németi (Szatmárnémeti, 1667 körül – Kolozsvár, 1709. szeptember 28.) református tanár.
Életútja
1667 körül született Szatmárnémetiben, ahol tanulni is kezdett. 1683-ban Kolozsvárra ment tanulmányainak folytatására, ahol azok befejeztével pár évig köztanítóságot viselt a kollégiumban. Innét 1691 végén-1692 elején külföldre ment és a franekeri egyetemre iratkozott be, melyről 1694 szeptemberében indult haza. 1695-ben előbb Erdély kormányzójának, gr. Bánffy Györgynek lett udvari papja. 1696 első felében pedig a kolozsvári kollégium bölcseleti és bibliai nyelvészet tanszékét foglalta el, melyen haláláig működött.
Munkái
De Seculo Futuro Franekerae, 1692. Monumentum Vitae & Mortis... Gregorii de Bethlen... Consortis... Mariae Thoroczkai. Claudiopoli, 1698. (Gyászversek). Halotti beszéd Tótfalusi Kis Miklós felett. Uo. 1702. (Többek beszédeivel együtt).
Írt üdvözlő verseket Wecsei Györgyhöz és Vásárhelyi Istvánhoz (1692).
Források
On-line elérés Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
További információk
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1709-ben elhunyt személyek Kategória:Szatmárnémetiek