bélyegkép|Ülő Buddha-szobor, Gandhára, 2. század. Miután lemondott a királyi koronáról és a családi életről, Gautama Sziddhártha a spirituális utat választotta és vándorszerzetesként a születés és a halál körforgásától való megszabadulás módját kereste és meg is találta egyik meditációja során és elérte a megvilágosodást.
bélyegkép|Milarepát (1052-1135) ábrázoló tibeti thangka. Milarepa költészetére valószínűleg az indiai tantrikus buddhista költészet volt nagy hatással, mint például Szaraha Mahásziddha ún. dohái (indiai időmértékes verselés).
bélyegkép|Po Csü-ji
bélyegkép|Kúkai (774-835), a japán singon buddhizmus alapítója és a híres irodalmi értekezés, a Bunkjó hifuron (文鏡秘府論, magyarul: Az irodalmi műveltség titkos hivataláról) szerzője.
bélyegkép|Szaigjó Hósi a Hjakunin Issu japán versantológiában. bélyegkép|Kamo no Csómei Kikucsi Jószai rajzán. bélyegkép|Sunzei utolsó napjaiban. bélyegkép|Dzsien, híres japán buddhista költő. bélyegkép|Dógen, a japán szótó zen iskola alapítója. bélyegkép|Mijazava Kendzsi (1896-1933), modern japán buddhista költő.
A buddhista költészet egy irodalmi műfaj a buddhista irodalmon belül. A buddhista költészet legkorábbi darabjai például a Dhammapada versei, amelyek szerint Gautama Sziddhártha a megvilágosodását követően a következőket mondta: Számtalan születésen át futottam, és kerestem, de nem találtam az Építőt. Kín minden újjászületés.
Házépítő, megláttalak! Házad nem építed tovább! Széttörtek a gerendáid, a tartó oszlopod ledőlt. Megszűnt a Lét indítéka, a szívemből eltűnt a Szomj (magyar fordítás: Vekerdi József, Dhammapada 153-154)."House" = selfhood; house-builder = craving. Thanissaro Bhikkhu, Dhammapada szövegmagyarázatok, versszakok 153-154. http://halfsmile.org/buddhadust/www.accesstoinsight.org/canon/khuddaka/dhp/11.html Hagyományosan a legtöbb buddhista szútra prózában íródott, amelyet azonban kiegészítenek versek (gatha), amelyek megismétlik és költeményben foglalják össze az előtte elhangzottakat. A gathák segítik a buddhista gyakorlókat, hogy könnyebben bevéssék tudatukba a tanításokat. Valójában a legkorábbi fennmaradt buddhista tanítások verses formájúak. Nem is meglepő, hogyha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a tanításokat sokáig le sem írták, csupán az emlékezetükben raktározták el. A nyelvészeti elemzések kimutatták, hogy a szútrák prózai részeit a későbbi szerkesztések során módosították, míg a költemények megőrizték a korábbi nyelvezetet.
A jelenlegi buddhológia tudományban úgy tartják, hogy még a szertartásos szövegek is irodalmi kompozíciók voltak. A buddhista szövegek tanulmányozása, főleg a buddhista költészeté, vitathatatlanul az irodalomtudomány részét képezi. Az osztályozás kedvéért kétfelé szokták osztani a buddhista költeményeket:
költemények, amelyeket magának Buddhának tulajdonítanak (szanszkrit: Buddha-vacsana), és más buddhisták költeményei, amelyek nem szerepelnek a szútrákban.
Ez a szócikk ez utóbbiakkal foglalkozik.
Buddhista költészet Ázsiában
Asvagósa tipikus buddhista költőnek számít, aki a költői zsenijét arra használta, hogy a különböző buddhista témákban írjon verseket, például Buddha életéről (Buddhacsarita – Buddha cselekedetei).Johnston (1998)
Buddhista költemények nem kizárólag páli és szanszkrit nyelven születtek. Gyakorlatilag minden olyan nyelven virágzott, amelyet a buddhisták beszéltek. Kiemelkedőnek számítanak a tibeti hagyományban Milarepa művei.Chang (2006). A kínai buddhizmus kifejezetten gazdag buddhista költészettel büszkélkedhet. Például Po Csü-ji költészetébenB. Watson (1988, 2000). feszültség figyelhető meg a világi és a buddhista költői kifejezésmódok között. Sok buddhista vélte úgy, hogy a költészet ragaszkodást jelent, amit igyekeztek kerülni. Mindezt annak ellenére, hogy az általuk dicsőített szövegek hemzsegtek a költői formáktól. Po Csü-ji-nek tulajdonítják a kjógen kigo (狂言綺語, szó szerint: „rendezetlen szavak és felszépített nyelv”) kifejezés, amely az ő szemszögéből a költői kifejezésmód hasztalanságát jelentette a buddhista gyakorlatokkal szemben. Ennek a paradox helyzetnek talán a legsikeresebb feloldója Csiao Zsan (皎然; 730-799) kínai buddhista költő volt, aki azt javasolta, hogy úgy kell tekinteni a költészetre, mint a buddhista gyakorlat intellektuális eszközére.Nienhauser (1985: 270-2). A csan buddhizmus (kínai: csan, japán: zen) gazdag táptalajnak bizonyult a buddhista költészet számára. Összetett nyelvet alkottak, amelyben a közvetett utalás, a sugallás, a több értelműség, a paradoxon és a metafora voltak a kedvelt formák. A csan buddhisták úgy tartották, hogy nem lehet ugyan közönséges szavakkal elmagyarázni a megvilágosodást, a költészet különleges nyelvhasználata képes lehet abba az irányba mutatni. Ahogy Csüe-fan Huj-hung (1071–1128), csan szerzetes írta, „A tudat finomságait nem lehet szavakkal átadni, de láthatóak a szavakban”. A csan költészetben az olyan egyszerű képek, mint a hold, a felhők, a hajók, a visszatükröződések a vízen, a szilva és a lótusz, a bambusz és a fenyő összetett másodlagos jelentéseket kaptak.Egan, Charles, and Charles Chu (2010).
Jól szemlélteti a különleges buddhista metaforák használatát Han-san (Tang-kor) egyik költeménye: 我心如秋月 寒潭清皎洁 无物堪比拟 教我如何言
„Elmém, akár az őszi telihold, Beragyogja tisztán a kék eget. Ilyen pompás semmi nem lesz s nem volt. Elmagyaráznám én, de nem lehet.”A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából. A verseket válogatta, fordította és jegyzeteket írta: Tokaji Zsolt. Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010. 25. o.
A koreai költők jellemzően klasszikus kínai nyelven írtak, alkottak. A japán költők is klasszikus kínai nyelven járultak hozzá a buddhista költészethez (például a költőzseni Kúkai nagy hatással volt a későbbi generációkra)Gibson és Murakami (2008). Kúkaira pedig Dzsiao Ran Si si (詩式) című költeménye tett mély benyomást, amely szerepel is Kūkai költészetről szóló "magnum opus"-ában, a Bunkjó hifuron (文鏡秘府論 magyarul: Az irodalmi műveltség titkos hivataláról) című értekezésében.More on Kukai's poetry, cf. R.Green: http://ww2.coastal.edu/rgreen/kukaipoetry.htm
A középkori Japánban a buddhista költészet különleges státuszt kapott a vaka gyűjteményekben és saját műfajt teremtett.
Japán buddhista költészet 1. A legkorábbi fennmaradt japán verseskötet a Manjósú (万葉集, magyarul szó szerint: "Tízezer levél gyűjteménye"),Preface to MYS 806 tr. in Konishi & Miner (1984: 399). amelyben több költemény és előszó is említi Sákjamuni Buddhát (japán: Saka Nyorai 釋迦如来 /Gautama Sziddhártha tiszteletbeli elnevezése), buddhista templomokat (japán: tera 寺), illetve különféle szerzeteseket és apácákat.Például: MYS 3862, 3863; előszók: 155, 339, 394, 798, 806, 997, 1023, 1561-3 - "Shinpen Kokka Taikan" Henshū Iinkai (hensha). Tōkyō: Kadokawa Shoten, 1983-1992. (Shōwa 58 - Heisei 4). 新編国歌大観. 「新編国歌大観」編集委員会(編者). 東京: Kadokawa Shoten, 1983-1992. (昭和58 - 平成4).
2. A Nara városi Jakusidzsi templom kincsei között vannak olyan kő blokkok, amelyek a Nara-korból származnak. Formájuk Buddha "lábnyomát" formázza (japán: Busszokuszeki 佛足石) és tartalmaznak ősi írással (manjógana) írt költeményeket is, amelyeket a legősibb buddhista vakáknak (japán költemény) tartanak. Ezeket a költeményeket úgy nevezik, hogy busszokuszekika (仏足石歌). Íme, egy példa:
JapánMagyarmiszodzsi amari futacu no katacsi jaszogusza to szodareru hito no fumisi atodokoro mare ni mo aru ka moTényleg nem gyakori a láblenyomatai amerre ő volt akinek megvolt harminckét ismertetőjele és nyolcvan azonosító jegye
Mindkét fentebb említett példa megegyezik abban, hogy nagy hangsúlyt fektetnek Buddha fizikai jellemzőire: Buddha "arany szája" a Manjosu című versben és "Buddha lábai" a kőfeliratokon Buddha testének és beszédének (szanszkrit: mahápurusa, szanszkrit: egy "nagy személy" [azonosítójelei]) tökéletességére vonatkoznak.Buddha ismertetőjegyei részletesebben itt: http://www.berzinarchives.com/web/en/archives/sutra/level2_lamrim/initial_scope/safe_direction/thirty_excellent_signs_major_marks_.html
A Heian-korban a buddhista költeményeket verseskötetekbe rendezték (Császári antológiák (japán: csokuszensú 勅選集), melyek közül a legelső a Súi Vakasú ("Tallózási gyűjtemények") volt, amely 1005 és 1007 környéke között íródott.
Az első buddhista antológia, amely a buddhista tankát külön műfajként kezelte, pl. a sakkjóka （magyarul: "Sákjamuni tanításának költeményei": 釈教歌）, a Szenzai Vakasú (千載和歌集, "Ezer év gyűjteménye"), amelynek egyik részét buddhista költeményeknek szentelték (19. kötet - 第十九巻). A leghíresebb költők közé tartozik Szaigjó Hósi, Dzsakuren, Kamo no Csómei, Fudzsivara no Tosinari, Dzsien, Nóin, Dógen és Ton'a stb. Az ún. harminchat költőgéniusz közül sokan írtak buddhista költeményeket.
A sakkjókát a következő motívumokra lehet felosztani: Buddhák és bodhiszattvák, Neves papok / apácák, Részlet egy szútrából, A buddhista kánonhoz tartozó szövegmagyarázat egy részlete, Buddhista tapasztalások (meditációs / vallásos); Mentális állapotok, például csalódás, szenvedély, harag stb., amelyek fontosak a buddhista irodalomban, Vallásos cselekedetek, Templomokkal és szentélyekkel kapcsolatos témák, A természet buddhista nézetei, Buddhista témákra utaló természeti jelenségek (pl. virágzás elmúlása)Ishihara (1980: 20-1). Ezek a motívumok nem kizárólagosak és gyakran egymással ötvözve fordulnak elő egy adott költeményben.
Az egyik legismertebb japán tanka gyűjtemény a Kamakura-korból a Hjakunin Issu, amely több sakkjókát tartalmaz, például a 95., amelyet Dzsien írt: おほけなく うき世の民に おほふかな わがたつそまに 墨染の袖Bár méltatlan vagyok Ráborítom fekete szerzetesi ruhám Erre a szenvedő világra Miközben itt élek A Fa-hegyen
Később, ahogy a tanka stílust felváltotta a renga és a haiku, olyan híres költők, mint a Muromacsi-kor "hét renga méltósága", (japán: renga sicsiken 連歌七賢).Szózei 宗砌(?-1455), Sinkei 心敬 (1406-75), Gjódzso 行助 (1405-69), Nóami 能阿弥 (1397-1471), Csiun 智蘊 (d. 1448), Szendzsun 専順 (1411-76) és Szó'i 宗伊/aka. Szugihara Katamori 杉原賢盛 (1418-85?) a "renga hét méltósága / bölcse", amelyet Szógi tett népszerűvé. Ramirez-Christensen (1994: 54-5). Szógi, majd később, többek között Macuo Basó, Kobajasi Issza vitte tovább a buddhista költészet hagyományát az alkotásaikkal.
菊の香や 奈良には古き 仏達
Kiku no ka ja Nara ni va furuki Hotoketacsi
Nara városában Krizantémok illata Hajdani buddhák.
Basó Az ősi fővárossal, Narával kapcsolatos nosztalgia érzése – a krizantémok illata (a japán monarchia szimbóluma) és a régi Buddha-szobrok – ebben a haikuban jól visszaadja a japán esztétika ideáljait. Annak ellenére, hogy ez a három sor elsőre majdnem prózai minőségűnek tűnik, a képvilága mégsem nevezhető egyszerűnek.
A buddhista költészet és a modernitás Ahogy Japán belépett az iparosodott modernitás korába, a Meidzsi-kor több költője is kedvet kapott ahhoz, hogy az európai költészeti stílusokkal próbálkozzon. Egyes költők, például Mijazava Kendzsi – elkötelezett buddhista, aki költészetben és prózában egyaránt kifejezte vallásosságát – gyakran írt buddhista felhangú verseket. Ame ni mo Makezu (雨ニモマケズ, magyar fordítása: Ne győzzön le az eső) című költeményét gyakorlatilag minden mai japán ember ismeri. Mijazava Kendzsi imádta a Lótusz szútrát 妙法蓮華經, amely megjelenik Békés és örömteli tettek (14. fejezet, japán: Anrakugyō 安楽行) című művében.A Lótusz szútra online elérhető változata angol nyelven - http://lotus.nichirenshu.org/lotus/sutra/english/hokke-idx.htm
Vanikavi Dr. Manomohan Acsarja, modern indiai költő egyszerű nyelvezettel írt szanszkrit nyelven, lírai formában Buddháról (Sri Gautama Buddha Panchakam).
Megjegyzések
Jegyzetek
Bibliográfia J. Breen and M. Teeuwen. Shinto in History : Ways of the Kami. Honolulu: University of Hawaii Press, 2000. G.C.C. Chang, ford. és Milarepa, The Hundred Thousand Songs of Milarepa. Kessinger Publishing, 2006. E. Cranston. A Waka Anthology. Stanford University Press, 1998.