Liza Crihfield Dalby (1950. április 12. –) amerikai antropológus és író. Szakterülete a japán kultúra. A diplomamunkájához Dalby Japánban végzett kutatásokat a gésák közösségéről. Azóta öt könyvet is írt, amelyből az első könyve, Gésa, a korai kutatásain alapszik. A második könyv, Kimonó, a hagyományos japán öltözködési formáról és a kimonó történelméről szól. Ezt követte egy kitalált történet, Muraszaki meséje, ami egy Heian kori nemes hölgyről szól, Muraszaki Sikiburól. 2007-ben megírta az A keleti szél megtöri a jeget című memoárját, majd két évvel később második kitalált történetét Rejtett Buddhák címmel. Utóbbi két művének egyelőre nincs magyar fordítása.

Liza Dalby elismert szakértő a japán gésák területén, 2004-ben konzultánsként segédkezett az Egy gésa emlékiratai című film elkészítésében.

Háttér Dalby gimnazistaként részt vett egy cserediákprogramban, amelynek keretein belül Saga városában élt egy családdal. Kintléte alatt megtanult samiszenen játszani. 1975-ben visszatért egy évre Japánba, hogy terepmunkán tanulmányozza a gésákat. A kutatás a doktori disszertációja részét képezte, ugyanakkor az alapja is lett későbbi könyvének, a Gésának. Tanulmányában több mint 100 gésával készített interjút. Ezalatt az idő alatt meghívták, hogy csatlakozzon egy gésaközösséghez Kiotóban, ahol megengedték neki, hogy az Icsigiku név alatt díszvacsorákon vehessen részt. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy folyékonyan beszélte a nyelvet és jártas volt a samiszenben. Gésaként sok barátra és összeköttetésekre lelt a közösségben.Nimura, Janice. "Lady-in-Waiting". January 7, 2001. The New York Times. Hozzáférés ideje: July 13, 2011.Miller, Laura. "Lady of the Shining Prince".(July 12, 2000). Salon.com. Hozzáférés ideje: August 31, 2011Bardsley, 314–315

Művei

Gésa Az első könyvében Dalby a saját tapasztalatairól ír, amikor kutatást végzett Kiotó Pontocsó negyedében a gésákról.Goodyear, Dana."Brief Histories of Time". Sunday Book Review. (May 13, 2007). The New York Times. Hozzáférés ideje: July 13, 2011. Bemutatja az életüket, világuk felépítését és történelmüket, ahol a gésák régen elsősorban a divatban voltak előtérben, nem úgy, mint manapság. A témában szerzett tudása miatt Arthur Golden segítségét kérte könyve, az Egy gésa emlékiratai megírásában, majd később a filmváltozat elkészítésénél Rob Marshall rendező is hozzá fordult.Bardsley, 314, 314"Ken Watanabe to Star in Memoirs of A Geisha" . Monsters and critics.com. August 20, 2004. Hozzáférés ideje: July 13, 2011.

thumb|bal|Ezen a 17. századi képen Muraszaki Sikibu látható Heian-kori 12 részes kimonóban Tosa Mitsuoki ábrázolásában

Kimonó A Gésa című könyvét, egy kimonókról szóló követte. Egy interjúban elmagyarázta, hogy a 11. századi japán irodalomban a női írók, mint Muraszaki Sikibu, hosszan írtak a kimonókról műveikben. Dalby antropológus szemszögből úgy hiszi, hogy a kor ruháját komolyan kell venni és a szimbolikát a ruha rétegezésében kell keresni, amelyet minden hiba nélkül az alkalomhoz, hangulathoz és évszakhoz megfelelően kellett kiválasztani.Becker, Alida. "Layers of Meaning". New York Times Book Review. (March 1994).

Muraszaki meséje thumb|Egy 19. századi ukijo-e ábrázolás a Heian-kori udvari életről Hirosige által

Ez egy kitalált történet Muraszaki Sikiburól, egy 11. századi udvari költőnőről, akihez a Gendzsi regénye című klasszikus fűződik. Fikcionális, mert Dalby nem talált elég forrást, hogy tudományos alapokra fektethesse Muraszaki életét. A könyvben ír a korbeli szokásokról, öltözködésről, a nők szerelmi életéről. A gésa kultúra nem kezdett még kialakulni, csak 500 évvel később, de Dalby szerint Muraszakiból nem lehetett volna gésa, mert túl tartózkodó volt, míg egy gésának társaságot kedvelőnek és nyitottnak kell lennie.

A keleti szél megtöri a jeget 2007-ben megjelent memoárja. A könyvben az ősi Kínából származó időszámítást követi, amelyben egy év 72 öt napos periódusra van osztva. Állítása szerint ez a felosztás befolyásolta saját időérzékét is és ennek megfelelően tagolta könyvét is. 72 főcím található benne és további alcímek, mint „A krizantémok színes sárgák”. A New York Times kritikája szerint Dalby kívülről szemléli magát, visszatükröződve az írásában, amelyben egy szokatlan és érdekes világot mutat be. Könyvében összeköti a Japánban, Kínában és Észak-Kaliforniában szerzett tapasztalatait és „rengeteg információval szolgál.” A Booklist a tudatfolyam nevezetű technikája miatt dicsérte, aminek segítségével olyan munkát alkotott, melyben a keleti időszámítást állítja szembe a nyugatival; melyben képes volt antropológusként gondolkodni, mégis kreatív tudott maradni; és melyben főként össze tudta hozni az életében meghatározó helyeket: Kiotót, ahol első nyugati nőként lehetett gésa és Észak-Kaliforniát, ahol jelenleg él.Haggas, Carol. "East Wind Melts the Ice: A Memoir through the Seasons". (February 1, 2007). Booklist. Volume 103.

Rejtett Buddhák Dalby második regénye, Rejtett Buddhák: Egy regény Karmáról és Káoszról. 2009-ben adták ki, ebben a művében visszatér a kitalált történetek írásához. A történet a modern-kori Japánban, Párizsban és Kaliforniában játszódik, és elkalauzolja az olvasót a hibucu (titkos Buddha szobrok)"Hidden Buddhas" Stonebridge Press. Hozzáférés ideje: August 31, 2011. témája köré épített események világába.

Bibliográfia Geisha, University of California Press, 1983 Kimono: Fashioning Culture, Yale University Press, 1993 The Tale of Murasaki, First Anchor Books, 2000 East Wind Melts the Ice, University of California Press, 2007 Hidden Buddhas, Stone Bridge Press, 2009

Magyarul

Muraszaki meséje; ford. Borbás Mária; Magyar Könyvklub, Bp., 2002 A cseresznyevirágok hölgye titokzatos gésák; ford. Gellért Marcell; Magyar Könyvklub, Bp., 2002 Gésa; ford. Gellért Marcell; Ulpius-ház, Bp., 2006

Külső hivatkozások

Jegyzetek

Források Bardsley, Jan. "Liza Dalby's Geisha: The View Twenty-Five Later" . (2009) Southeast Review of Asian Studies. Volume 31.

Kategória:Kulturális antropológusok Kategória:Amerikai írók Kategória:Amerikai tudósok Kategória:1950-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Amerikai nők