Dombrovszky László

Dombrovszky László, Stanisław Dombrowski (Orhei, Besszarábia, Oroszország, 1894. augusztus 7. – Budapest, 1982. április 30.) festőművész.

Életrajza

Dombrovszky László festőművész 1894. augusztus 7-én a besszarábiai Orhei-ben született, Stanisław Dombrowski néven. Apja, Dombrovszky Szergej, erdőmérnök, lengyel nagykereskedő, anyja, Maria Aranov, orvos. Stanisław gyermekkorát Vologdában töltötte, Nyizsnyij Novgorodban érettségizett. A nyugati orientáltságú értelmiségi szülei Párizsba küldik, ahová az 1917-es forradalom véres eseményei elől az édesanya véglegesen kijuttatta. A család többi tagja, a szülők és a két nővér a forradalmi téboly áldozatává váltak. Stanisław Dombrowski élete során hosszabb időt töltött Franciaországban, Itáliában, Svédországban, Dániában, Bulgáriában. Ifjú korában Párizs az önálló művésszé válás útját nyitotta meg előtte. A francia fővárosban többek közt Matisse és Othon Friesz tanítványa lett, a Julian Akadémiára járt, és az École de Paris nemzetközi művésztársaság vonzáskörébe került, melynek szellemisége meghatározó volt a művész oeuvre-jének alakulásában.

1921-ben telepedett le Magyarországon. A beilleszkedést megkönnyítendő honosíttatta magát, és élve a korabeli felnőttekre érvényes örökbefogadási törvény adta lehetőséggel, mint Szathmáry Géza fogadott fia, nevét Dombrovszky-Szathmáry Lászlóra változtatta. Festményein azonban a Dombrovszky László, vagy a Dombrovszky szignatúrát használta.

1924-ben Szőnyi Istvánnal és Berény Róberttel egyik alapítója volt a Zebegényi Művésztelepnek. Ugyanakkor francia iskolázottsága megkülönbözteti stílusát a poszt-nagybányai iskolától. A magyar művészek közül Czóbel Béla és Berény Róbert festészete hatott rá. Művészetében ekkoriban az École de Paris és a poszt-nagybányai iskola közötti egyensúlyt kereste. A 60-as években fiatalosan felszárnyaló festészetének szellemisége a klasszikus mesterré érett Braque-éval és Matisse-éval mutat rokonságot. Idős korában művészete fokozatosan egyre elvontabb, absztrakt, zenei hatásokon alapuló irányba fordult. „Művészetének lételeme a ritmus – mégpedig a szín és vonalritmus, ezekre épül képei kompozíciós rendje. Tudatosan törekedett zenei hatásra, sok képnek adhatnánk az improvizáció elnevezést – zenei értelemben”, írta Dombrovszkyról Németh Lajos jeles művészettörténész. 1969-ben Torday Aliz művészeti íróval folytatott beszélgetésében Dombrovszky László így fogalmazta meg ars poétikáját: „a képzőművészet számomra nem logikai, spekulatív világ, hanem érzelmi, mint a költészet. A műalkotás igazsága más, mint a napi igazság … Minden alkotásnak saját törvényei vannak … a művészet mindig az emberről beszél, még akkor is, ha nem ábrázol embert. Az emberben minden lehetséges, minden megtörténhet. A művészet olyan újat keres, ami ugyan nincs, de kellene, hogy legyen … A kép mindig teljes egész. Soha nem lehet részletét kivonni és külön szemlélni. Olyan, mint a zenekari mű, ahol nem külön-külön halljuk a hangszereket, hanem együtt, s csak így érik el a kívánt hatást… Zene és szín nélkül élet nincs, hiszen a hang és a szín a létezés egyik megjelenési formája.”

Magyarország német megszállása alatt illegális, embermentő tevékenységet folytatott. Szoros kapcsolatban áll Raoul Wallenberg egyik munkatársával, Forgács Vilmossal, aki összehozta Dombrovszkyt a svéd diplomatával. Így került sor többek között Wallenberg egyetlen olyan portréjának a megfestésére is, amelyhez Raoul Wallenberg modellt ült 1944 szeptemberében. A kép a washingtoni Holocaust Múzeum állandó kiállításán látható.portré

Dombrovszky László Budapesten, 1982. április 30-án hunyt el. Képei megtalálhatóak Magyarország, Franciaország, Németország, Svájc, Dánia, Svédország (Statens Porträttsamling på Gripsholm), Olaszország múzeumaiban, köz- és magángyűjteményekben. A két világháború között − főként Itáliában, Skandináviában − portréfestészetből élt. A képek nagy része, valamint a párizsi műtermében maradt művei a második világháború alatt elvesztek. A művek egy-egy aukció vagy véletlen esemény során időnként felbukkannak…

Egyéni kiállítások

1944 • március 19. Tamás Galéria, gyűjteményes kiállítás 1961 • Rákóczi Múzeum, Sárospatak 1967 • Csók Galéria, Budapest (kat.) 1968 • Vörösmarty Művelődési Ház, Kápolnásnyék 1973 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1974 • Csók Galéria, Budapest 1977 • Csók Galéria, Budapest 1984 • Görög templom, Vác (kat.) 1985 • Vigadó Galéria, Budapest (gyűjt., kat.). 2005 • Budapest Galéria, Budapest, emlékkiállítás 2006 • Zebegény, Szőnyi István Múzeum 2008 • Győr, Városi Művészeti Múzeum, emlékkiállítás

Válogatott csoportos kiállítások

A Műcsarnokban megrendezett Magyar képzőművészeti kiállításokon 1968-ig rendszeresen szerepelt. 1946 • Magyar Képzőművészetért Mozgalom I. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1947 • Magyar művészhetek reprezentatív képzőművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest • Magyar Képzőművészek Szabadszervezetének II. Szabad Nemzeti kiállítása, Fővárosi Képtár, Budapest 1960 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1964 • Téli tárlat, Székesfehérvár 1968 • 4. Balatoni Nyári Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest •Állami vásárlások kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1970 • II. Országos Akvarell Biennálé, Eger 1973 • XIV. Szegedi Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1974 • IV. Országos Akvarell Biennálé, Eger.

Művek köz-, és magángyűjteményekben

Fővárosi Képtár, Budapest Janus Pannonius Múzeum, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Statens Porträttgalerie, Gripsholm United States Holocaust Memorial Museum, Washington

És számos magyar, valamint külföldi magángyűjtemény. Jegyzetek

Források

bélyegkép|jobbra|250px|Emléktáblája:II. kerület Keleti Károly utca 26. Lajos Németh, introduction of the catalogue, Csók Gallery, Budapest, 1967, Sándor Láncz, Művészet (Art), 1967/No.11. Lajos Németh, Current exhibitions, New Hungarian Quarterly, 1967/27. Exhibition calendar, in Művészet (Art), 1974/Nr.5. József Vadas, Trees in main roles, Élet és Irodalom (Life and Literature), 25 May 1974. János Frank, Introduction of the catalogue of the Csók Gallery, Budapest, 1977 Lajos Németh, Introduction of the catalogue, Vác, Greek church, exhibition hall, 25 May 1984 András Csanády, Introduction of the catalogue of the Vigadó Gallery, Budapest, 1985 Ottó Mezei-Ninette Dombrovszky, László Dombrovszky Exhibition catalogue, Budapest Gallery 2005 Ember, Mária: ‘Az ismeretlen Wallenberg-portré története’ [The History of an Unknown Wallenberg Portrait], Köztársaság, 29 May 1992 issue, pp. 82–83; idem: Wallenberg Budapesten [Wallenberg in Budapest], Budapest: Városháza, 2000, pp. 47–48

További információk http://wallenberg-dombrovszky.com/

Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Lengyel származású magyarok