bélyegkép|Tárgyalás a Rota Romana-n
A Rota Romana () az Apostoli Szentszék rendes fellebbviteli bírósága.
Története A Rota Romana az Apostoli Kancelláriából származik, jelen formájában 1908-tól áll fenn, de története sokkal régebbire nyúlik vissza. III. Ince pápa az akkor már létező, s az Apostoli Kancellária mellett fennálló ügyhallgatókra bízta az ítélkezés feladatát. Ezt X. Gergely pápa megerősítette, s állandó bírósággá alakította át. Első szabályzatát XXII. János pápa 1331-ben hozta meg. Nevük valószínűleg a kör alakú asztalból származik, amely körül az ügyhallgatók, későbbi bírák összegyűltek megtárgyalni az ügyeket és ítélkezni.
IV. Szixtusz pápa 1472-ben az ügyhallgatók számát 12 főben szabályozta. Illetékességi körét XIV. Benedek pápa 1474-ben szabályozta. Az ügyhallgatókat a Római pápa választotta, de hagyományosan Spanyolország kettő, Németország, Franciaország, Bologna, Milánó, Velence, Ferrara és Perugia egy-egy főt jelölhetett a bíróság tagjai közé.
XVI. Gergely pápa 1834-ben a Rota Romanát a Pápai állam fellebbviteli bíróságává tette, s a Pápai állam 1870-es megszűnésével tevékenysége gyakorlatilag megszűnt.
X. Piusz pápa 1908. június 29-én élesztette újra, ekkortól beszélhetünk a mai értelemben vett Rota Romanáról. Tevékenységét legutóbb II. János Pál pápa szabályozta 1982-ben.
Feladatköre Mint az Apostoli Szentszék rendes fellebbviteli bírósága a Rota Romana jelentős függetlenséggel bír. Ügyrendjét, eljárási rendjét maga határozza meg.
A Rota Romana első fokon ítélkezik: Az Egyházi Törvénykönyv (CIC) 1405. kánon 3§-ban szereplő ügyekben: Püspökök fölött egyházi peres ügyekben, az 1419. kánon 2. §-ának érintetlenül hagyásával; Prímás apát, monasztikus kongregációk legfőbb apátja és pápai jogú szerzetes intézmények legfőbb elöljárója fölött; Az egyházmegyék és mindazon egyházi akár természetes, akár jogi személyek ügyeiben, akiknek a római pápán kívül nincs más elöljárójuk.CIC 1405. kánon 3§ Mindazokban az ügyekben, melyeket a pápa - akár a felek kérésére - a saját ítélőszéke elé vont, s az ügyben ezt a bíróságot kijelölte. Ezekben az ügyekben második és további fokozatokon is maga a Rota ítélkezik, kivéve, ha a pápa mást döntést hoz.
A Rota Romana másodfokon ítélkezik: Mindazokban az ügyekben, ha a rendes, az 1419. kánonbanMinden egyházmegyében, minden a jogban kifejezetten ki nem vett ügyben a megyés püspök az elsőfokú bíró, aki bírói hatalmát személyesen vagy mások által gyakorolhatja(...) - Vö. CIC 1419) foglalt elvek alapján hozott ítélet ellen fellebbezéssel éltek. Minden hívőnek joga van hozzá, hogy a megyés püspök ítélete ellen a Pápához fellebbezzen.Vö. CIC 1438. kánon A saját első fokon hozott ítéletei elleni fellebbezés esetén, azzal a kitétellel, hogy ilyenkor aki részt vett az első fokú ítéletben a másodfokúban nem vehet részt.
A Rota Romana harmad, vagy további fokon ítélkezik: Azokban az ügyekben, melyekben már vagy ő maga, vagy bármely más bíróság ítéletet hozott, kivéve ha ítélt dologról van szó.Vö. CIC 1444. kánon 1§. 2.
Vezetői Joachim-Jean-Xavier d'Isoard (1823–1827) Michele Lega (1908–1914) Massimo Massimi (1924–195) André-Damien-Ferdinand Jullien (1944–1958) William Theodore Heard (1958–1959) Francis John Brennan (1959–1968) Boleslaw Filipiak (1967–1976) Ernesto Maria Fiore (1985–1993) Mario Francesco Pompedda (1993–1999) Raffaello Funghini (1999–2004) Antoni Stankiewicz (2004–2012) Pio Vito Pinto (2012–2021) Alejandro Arellano Cedillo (2021–)
Jegyzetek
Források Magyar katolikus lexikon Erdő Péter: Egyházjog, Budapest, 2003. - Letölthető a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból Pietro Brunori: A katolikus egyház. Alapok, személyek, intézmények. Budapest, 2002.
Kategória:Az Apostoli Szentszék bíróságai