Ljudmila Georgijevna Zikina (oroszul: Людми́ла Гео́ргиевна Зы́кина; Moszkva 1929. június 10. – Moszkva 2009. július 1.) orosz népdalénekes.
Pályafutása Ljudmila Zikina előadói pályafutása 1947-ben kezdődött, amikor részt vett egy fiatal előadóknak rendezett országos versenyen majd tagja lett a Pjatnyickij Kórusnak.
1957-ben díjat nyert a moszkvai Világifjúsági Találkozó alkalmából rendezett össz-szövetségi esztrád versenyen.
1960-ban kezdett el szólót énekelni a Moszkoncert előadásain. Már népszerű énekesnek számított, amikor beiratkozott az Ippolitov-Ivanov Zenepedagógia Intézetbe, ahol 1969-ben fejezte be tanulmányait. Ezt követően a moszkvai Gnyeszin Intézetben tanult tovább és 1977-ben diplomázott.
1969—ben az Oszipov Balalajka Együttessel turnézott az Amerikai Egyesült Államokban.
1970-ben megkapta a szovjet állam legrangosabb kitüntetését, a Lenin-díjat.
1977-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Rosszija (Россия) Együttes, ami ma az ő nevét viseli. 1989-ben docensi kinevezést kapott. Tanított a moszkvai Állami Kulturális és Művészeti Egyetemen.
2009. júniusában szívinfarktust kapott és néhány nappal később elhunyt. A moszkvai Csajkovszkij-teremben tartott gyászünnepséget követően a Novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Ljudmila Zikina rendkívül népszerű volt szülőföldjén, elmondása szerint hatszor járta be a Szovjetuniót.
Előadói stílus Ljudmila Zikina külföldön kevésbé volt ismert, viszont nagyon fontos szerepet töltött be hazája zenei életében, sokak számára ő képviselte az „orosz hangot”. Erőteljes mezzoszoprán hangja volt. Ő volt a szovjet stílusú népdaléneklés szimbóluma. Dalait hagyományos énekmóddal, de ugyanakkor operai stílusban, nagyzenekari kísérettel adta elő. Repertoárját főleg népdalok, románcok és romantikus dalok alkották, melyek témája gyakran a hazaszeretet és a szülőföld szépsége. Népszerűsége a Szovjetunió összeomlása után is töretlen maradt.
Életében több mint 6 millió példányban jelentek meg hanglemezei, rendszeresen szerepelt a szovjet ill. az orosz televízió műsoraiban.
Rogyion Scsedrin kifejezetten az ő hangjára komponálta Andrej Voznyeszenszkij verseire írt Opus 39. Poetoria című versenyművét, továbbá az ősbemutatón Zikina énekelte a Lenin-centenáriumra írt Opus 44. oratórium egyik szólamát is.
Énekelt filmdalokat is, köztük Tyihon Hrennyikov szerzeményeit.
Elismerései Ljudmila Zikina élete során nagyon sok állami kitüntetést és díjat kapott. Ezek közül néhány fontosabb: A Szocialista Munka Hőse és ezzel együtt a Lenin-rend (1987. szeptember 4.); Szent András-rend (2004. június 12.); A Haza Szolgálatáért Érdemérem (За заслуги перед Отечеством); Lenin-rend (1979. június 8.); A Szovjetunió Népművésze; Az Oroszországi SzSzK Népművésze; Lenin-díj (1970); Állami Glinka-díj (1983).
Emlékezete 2012. július 1-én, halálának évfordulóján felavatták emlékművét a Novogyevicsi temetőben. Róla nevezték el a 4879 Zykina kisbolygót, amelyet Ljudmila Ivanovna Csernih fedezett fel. A moszkvai Kreml Gyémántgyűjteményében Ludmilla Zikina nevét viseli egy karátos gyémánt.
Filmszerepek Когда песня не кончается... – Zenés film (1964) 10 песен о Москве – Zenés film (1997) Помню, люблю... 5 – Dokumentumfilm sorozat(2000)
Megjegyzések
Jegyzetek
További információk
Kategória:Orosz énekesek Kategória:Lenin-renddel kitüntetettek Kategória:1929-ben született személyek Kategória:2009-ben elhunyt személyek Kategória:Népzene Kategória:A Novogyevicsi temetőben eltemetett személyek