A növények mézelése nagyban függ az időjárástól. A nyár végi időszakban már nincsenek meg azok a növények, amelyek régebben a méhek téli eleségét adták. A tavaszi időszakban is szükség lehet arra, hogy a méhek eleségét az ember kiegészítse, hiszen a főhordásra már népes családok kellenek. A hordási időszak szünetét is a méhek etetésével lehet áthidalni.
Serkentésnek nevezik a méhészetben a méhek etetését, ha a család megnépesítése a cél. Ekkor kis adagokban, naponta etetnek. Élelempótlásnak nevezik, ha a kevés élelmet kell kiegészíteni. Ekkor a cél a család túlélése. Etetésre méz vagy cukor használható. A cukor előnye az, hogy steril, nem közvetíthet kórokozókat. Mézes etetéshez a mézet túl kell hevíteni, emiatt a benne levő enzimek tönkremennek, a méz meghal. De még ebben az állapotában is jobban megfelel a méhek tápanyagszükségletének. A cukrot a méheknek invertálniuk kell, vagyis a répacukrot gyümölcs- és szőlőcukorra bontaniuk. A cukor vagy a cukorszirup olyan, mintha az ember csak üres fehér kenyeret enne.http://www.kalóriaguru.hu/kaloriatablazat/feher-kenyer-kaloria.phphttp://www.kalóriaguru.hu/kaloriatablazat/kristalycukor-kaloria.php Vannak törekvések arra, hogy fertőzésvesztélytől mentesen természetesebb táplálékot adjanak a méheknek. Mindkét esetben a hordáshoz kell alkalmazkodni. A méhek táplálkozása A méhek természetes táplálékforrása a nektár, a méz és a virágpor. Fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat főként virágporból nyernek, míg a szénhidrátot a nektár és a méz adja. A virágporszemcséket a méh rágóival nyitja fel. Különösen nagy a fehérjeszükséglete az anyának, a fiasításnak, és a dajkáknak. Az építőknek már elég lehet az, amit korábbról raktároztak, de ekkor kevesebb viaszt termelnek. Az anya és a here főként méhpempőből nyer fehérjét. A fiasítás, a dajkák és a viasztermelők vitaminigénye a legnagyobb. A virágpor és a méhpempő vitaminokban gazdag, a méz azonban csak nagyon keveset tartalmaz. A túl sok só árthat; ha nem repülhetnek ki, akkor el is pusztulhatnak. A méhek zsírt, glikogént és fehérjét raktároznak zsírtestükben, ami a szervek körül és a bőr alatt helyezkedik el. A fiasítás táplálékigénye a legnagyobb; 1 keret fiasítás felneveléséhez 1/3 keret méz és 1/2 keret virágpor kell.
Cukrok értékelése A méheknek táplálékforrásként adott cukor a mézet pótolja többé-kevésbé. A könnyen felszívódó mézzel szemben a szilárd cukrot oldaniuk kell. Csak lassan tudják ezt elvégezni, mivel ehhez a garatmirigynek megfelelő mennyiségű váladékot kell elválasztania. A melezitóz kristályok oldása különösen nehéz.
A méz pótlására legjobb a nádcukor és a malátacukor. A tiszta szőlőcukor olyan gyorsan megkristályosodik, hogy nem jut el az emésztőbélig. A keményítő dextrinje csak 75%-ban hasznosul, és télre nem jó. Rossz téli eleség a must, és a gyümölcslé is. Az édescirok szörpje egyenesen mérgező a méhekre. Csak a nagyon finom szemű keményítőt tudják megemészteni. A melibiózt és a tejcukrot nem tudják hasznosítani. Beleiből közvetlenül csak a szőlő- és a gyümölcscukor szívódik fel, a többit monoszacharidokra bontják fel az enzimek.
A mézfogyasztás télen kevés. Számottevővé csak a tisztuló repüléstől kezdve válik, majd a fiasítás terjedésével együtt nő. Csak az a család nevel sok munkást, ami bőséget érez. Ha csak annyi az eleségük, hogy éppen túléljenek, akkor már maga a túlélés is veszélybe kerülhet, például a márciusban hirtelen visszatérő tél miatt. Magyarország legtöbb vidékén egészen az akácvirágzásig a hordás nem fedezi a méhcsaládok fogyasztását.
Az etetés módjai A folyékony eleséget a méhek könnyebben felszívják és hasznosítják, de miatta a család élénken röpködni kezd. Estefelé a röpködés elmarad, ezért tanácsos ilyenkor etetni, mert ekkor az örömrepülés nem hívja fel a többi család figyelmét, és nem indulnak el kirabolni egymást. Lehet oldó etetőt is használni, az szintén kiküszöböli a problémát.
A száraz, kristálycukros vagy lepényes etetés nem váltja ki az örömrepülést, ezért nincs rablásveszély. Csak lassan tudják felhasználni, és csak a puha lepény a jó, mert a keményet már nem tudják feloldani, ezért kiszórják.
A szörp készítéséhez legjobb a forró víz, mert abban oldódik fel leghamarabb a cukor. Kavargatni kell. Kézmelegre hűtve a legjobb odaadni. Nagyban mosógéppel vagy átcsorgatással lehet gyorsabban készíteni. A mosógépbe először a vizet engedik be, majd lassan betöltik a cukrot. Átcsorgatáskor a szűrőre tett cukorhoz öntik a hideg vizet. Ha meleg szörp kell, akkor forró vízzel keverik, ugyanis a meleg víz túl hamar oldja a cukrot, és a szörp túl hamar megkristályosodna. Az így nyert szörp 64-67%-os. Az 1:1 arány eléréséhez 10 l szörphöz 4 l víz kell. Etetők Ha nem szükséges, hogy egy éjszaka és egy nap alatt elhordják, akkor nagy adagokkal kell etetni. Rablásveszély miatt a szörppel nem szabad a kaptáron kívül etetni.
Az etetőt közvetlenül a méhcsomóhoz kell tenni. Fontos, hogy könnyen lehessen utántölteni, és a méhek is jól hozzáférjenek az eleséghez, egyszerre sokan használhassák az etetőt, és ne fulladjanak bele. Mivel általában jobb a meleg szörp, ezért a jó etető sokáig megtartja a hőt. A kezelhetőség szempontjából fontos, hogy könnyen lehessen mosni, és a fogyasztás is könnyen ellenőrizhető legyen.
A faetetőt melegen kell összeszögezni és tömíteni forró viasszal vagy paraffinnal. Az etetőbe úsztatók kellenek, hogy ne fulladjanak bele a méhek, de ha az etető kiürül, akkor hajlamosak leragasztani az úsztatókat, és ekkor új úsztatók kellenek. Lapos vagy szűk (1-1,5 cm) etetőkbe nem kellenek úsztatók. A gyors töltögetéshez tölcsért vagy kifolyócsöves edényeket használnak.
Sokféle etetőtípus ismert a méhészetben. Így használnak etetős keretet, etetőtálcát, etetővályút, likacsos etetőt, levegőfékes edényt, oldó etetőt, és kijáróhoz kapcsolt etetőt. Alulról nem célszerű etetni, mert hűvös időben a méhek nehezen érnek el odáig, és az eleséget hullák és hasmenéses széklet szennyezheti.
Az etetős keret felső része vályús, alsó részén építtető keret, amiből néha ki lehet vagdosni a lépet. Azért nem ér le a keret aljáig, hogy ne válassza szét a családot. A vályú tehető építtető keret felső részébe is. Célszerű maga a keret és a vályú között méhjáratot hagyni, ekkor nem fogják odaragasztani a vályút.
Az etetőtálca egy lapos tálca, amit a rostaszövet alatt, a felső keretlécekre helyeznek. A rostaszövet megemelésével biztosítják, hogy egyszerre sokan hozzáférhessenek. Hátránya, hogy viszonylag kicsi, és rostaszöveten át csak híg eleséggel tölthető. A rostaszövet megemelésével a kaptár kevésbé tartja a hőt.
A rekeszes etetővályú úgy van kialakítva, hogy az egyik rekeszen át lessen tölteni. A másik részbe a folyékony eleség a közlekedőedények elve alapján jut el, és itt férhetnek hozzá a méhek. Úsztatót igényel. Úgy szokták felállítani, hogy a méhek számára fenntartott közlekedőnyílás a fedődeszka nyílása fölé essen, vagy akkorára készítik, hogy helyettesíthesse a fedődeszkát. A beöntőnyílást nem kell külön nyitni-zárni. A 19 századtól kezdve ismert, és többször feltalálták. Hűvösben csak erősebb családok férnek hozzá.
A likacsos etető egy mézes üveg vagy bödön, aminek fedelét kilyuggatták, vagy ritkás kendővel kötötték be. Megtöltés és befedés után hirtelen megfordítják, és a kaptárban egy lécre teszik. A méhész már a teli üveget viszi a méheknek cserére.
Ehhez hasonló a levegőfékes edény, amit tető helyett tányérral fednek, és az eleség kifolyását ágacskával vagy faforgáccsal lassítják. Hátránya, hogy cseréjekor a méhész érintkezik a méhekkel. Egyes gyári termékek segítettek ezen a problémán.
Az oldó etetőben az a kényelmes, hogy nem kell szirupot főzni, és hosszú ideig a rablás veszélye nélkül biztosítja a folyékony eleséget, és a méhek sem nyugtalankodnak. Az előzőekhez hasonlóan működik. Először hideg vizet eresztenek bele, majd lassan beleszórják a cukrot. Finom rostával fedik, majd kendővel takarva vödör felett felfordítják, és elveszik a kendőt. Két vékony lécre vagy deszkára borítva kell a kaptárba tenni. A beállítás előtt vagy közvetlenül utána meg kell lötyögtetni.
A kijáróhoz kapcsolt etető kényelmes a méhésznek, de hűvös időben a szörp hamar lehűl benne.
Az etetőket tisztán, portól védve kell tárolni.
Vannak szabadalmazott, automata etetők is, amelyek biztosítják a méhek gyors és egyszerű ellátását. Tavassztal és ősszel is használhatók, a kaptárak megnyitása és a kutatás veszélye nélkül. Pontosan adagolható, kevés és sűrű szirupot is ki lehet vele juttatni.
Serkentés Serkentéskor figyelembe kell venni, hogy a pete lerakásától számított 6 hét múlva lesz a petéből gyűjtőméh, tehát a fő gyűjtési időszak vége előtt 6 héttel be kell fejezni. Az anya csak a serkentés első néhány napja után kezd élénkebben petézni, ezért egy fél héttel többet kell szánni rá. Magyarországon a fő gyűjtési időszak az akácvirágzás, tehát annak várható vége előtt 6 héttel csak akkor szabad folytatni a serkentést, ha a méhész akác után is bővebb hordásra számít, például vándorlást tervez. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a fő gyűjtési időszak alatt is szükség van belső munkásokra. Ha a tervezett időszakban túl hideg van, és nem lehet etetni, akkor a serkentés kezdetét akár két héttel is el lehet halasztani. Az anyaneveléshez a tenyész- és a dajkacsaládot is többek között serkentéssel készítik elő.
Serkentésre 30-50%-os cukoroldat, vagy méz alkalmas. A méhek szívesebben hordják el a mézet, ezért a cukoroldatot illatosítják mézzel, zsályalevéllel vagy citromhéjjal. A hígabb oldat több vizet nyújt, ami fontos a fiasításnak. Az oldatok készíthetők úgy, hogy végig ugyanolyan oldattal etetnek, vagy úgy, hogy egyre hígabbakat használnak. Ha ugyanannyi cukrot vagy mézet használnak fel, akkor a két módszer között nincs számottevő különbség. Az állandó összetételű oldat aránya 4:5 méz:víz, vagy cukor:víz, ahol a mennyiségek kilogrammban értendők, tehát a vízre ugyanannyi, mint literben. A híguló módszer esetén az összetételek:
HétVíz egy kg mézhezVíz egy kg cukorhoz1. hét1/2 liter3/4 liter2. hét3/4 liter1 liter3. hét1 liter5/4 liter4. hét5/4 liter3/2 liter
Lehetőleg még melegen kell beadni a szirupot a méhcsomó közepébe. Szokásos napi adagja 2 dl. A serkentés csak kedvet ébreszt a fiasításhoz, annak neveléséhez nem ad elegendő táplálékot. Ha a családnak előtte nem volt elég élelme, akkor előzetes élelempótlásra van szükség. Ha kevés a virágpor, és nem is tudnak eleget gyűjteni, akkor a virágport is pótolni kell. A serkentés fő feladatai: a petézés lendületének növelése a fejlődéshez alapvetően fontos víz beadása a fejlődés függetlenítése az időjárástól
A serkentés nem csodaszer; nem tudja a kifosztott, a rossz anyás vagy az elöregedett családokat korai hordásra felhozni. Csak azoknál a családoknál eredményes, ahol megvan a kellő élelem, az anya jó, és a népesség sem túl kevés, de a kis népű családoknál is hasznos, habár nem tudják utolérni a közepesen induló családokat, mivel a kisebb népesség kisebb fiasítást tud takarni. Egy nagy méretű angol kísérletben az 5-8 keretes családok népessége 36%-kal, fiasítása 53%-kal nőtt, míg a 12-14 keretesek népessége 12%-kal, fiastása 16%-kal nőtt.
A serkentés fő akadálya az időjárás. Korai főhordásra készülve előfordulhat, hogy az időjárás kedvezőtlenné válása miatt a család összehúzódik, és a fiasítás egy része elvész. A serkentés nem helyettesíti a gazdag téli mézkészletet és a sok fiatal méhet. Ezt az év végi serkentő etetés támogatja, amibe ritkán szól bele az időjárás. Ez segíti a téli túlélést és a tavaszi fejlődést is. Időtrabló módszer, csak az vállalkozhat rá, aki a méhes közelében lakik.
Élelempótlás