Sextus Julius Africanus

Sextus Julius Africanus vagy Julius Africanus (görögül: Σέξτος Ἰούλιος Ἀφρικανός, Sextos Ioulios Aphrikanos; 160 körül – 240 körül) görög nyelven alkotó római kori keresztény szerző, történetíró, kronográfus és polihisztor. A keresztény kronográfia egyik alapító alakjának, gyakran „atyjának” nevezik, mert Chronographiai című művében elsőként kísérelte meg nagy rendszerben összehangolni a bibliai időrendet a görög, római és keleti történeti hagyományokkal.Martin Wallraff: „Julius Africanus”. In R. G. Dunphy (szerk.): Encyclopedia of the Medieval Chronicle. Brill, Leiden–Boston, 2010, 952.Martin Wallraff: „The Beginnings of Christian Universal History. From Tatian to Julius Africanus”. Zeitschrift für Antikes Christentum 14, 2011, 540–555.

Művei csak töredékesen maradtak fenn. Legnagyobb hatása a késő antik és bizánci keresztény történetírásra volt: Kaiszareiai Euszebiosz krónikája, Georgiosz Szüngellosz és több későbbi krónikás is felhasználta adatait.Heinrich Gelzer: Sextus Julius Africanus und die byzantinische Chronographie. Teubner, Leipzig, 1880–1898.Martin Wallraff – Umberto Roberto – Karl Pinggéra (szerk.), William Adler ford.: Iulius Africanus: Chronographiae. The Extant Fragments. GCS Neue Folge 15. De Gruyter, Berlin–New York, 2007. Két ismert levele az ókeresztény bibliaértelmezés története szempontjából is jelentős: az egyik a Zsuzsanna-történet görög nyelvi sajátosságairól, a másik Máté és Lukács Jézus-nemzetségtábláinak összeegyeztetéséről szól.Adrian Fortescue: „Julius Africanus”. In The Catholic Encyclopedia, 8. kötet. Robert Appleton Company, New York, 1910.

Neve és forrásai

Teljes latin neve a hagyományos formában Sextus Julius Africanus. A Julius név római polgárjoggal rendelkező családi háttérre utalhat; a Sextus előnév a késő antik Szuda-lexikonból ismert, ezért a modern kutatás nem minden esetben tekinti ugyanolyan biztos adatnak, mint a Julius Africanus névformát. A görög forrásokban rendszerint Ἀφρικανός néven szerepel.

Életéről kevés közvetlen adat maradt fenn. A fő források Kaiszareiai Euszebiosz Egyháztörténete és Krónikája, Szent Jeromos De viris illustribus című műve, a Szuda, valamint Africanus saját műveinek töredékei. Jeromos adatai nagyrészt Euszebiosztól függenek, ezért életrajza nem tekinthető önálló tanúságtételnek. A fennmaradt töredékek alapján Africanus a római Keleten és Itáliában mozgó, több nyelvet ismerő, a klasszikus műveltségben jártas keresztény értelmiségi volt.Jared Secord: „Julius Africanus, Origen, and the Politics of Intellectual Life under the Severans”. Classical World 110/2, 2017, 211–235.

Élete

Africanus születési helye és családi háttere vitatott. A Szuda „líbiai filozófusnak” nevezi, a későbbi hagyomány pedig gyakran Emmausz-Nikopoliszhoz kötötte. A mai kutatás többnyire palesztinai eredettel számol, valószínűleg Aelia Capitolinával, vagyis a római korban újjáalapított Jeruzsálemmel és környékével. A Nikopoliszhoz való kapcsolata azonban történetileg is fontos: Euszebiosz szerint szerepe volt abban a követségben vagy közbenjárásban, amelynek nyomán a palesztinai Emmausz városi rangot kapott, és Nikopolisz néven újjászervezték.

A fennmaradt adatok szerint Africanus sokat utazott. Megfordult Edesszában, ahol kapcsolatban állhatott VIII. Abgár oszrhoénéi király udvarával, továbbá Alexandriában, Rómában, Kis-Ázsiában és Palesztina több helyén. A hagyomány szerint Alexandriában hallgatta Héraklasz keresztény tanító előadásait, és ott vagy később kapcsolatba került Órigenésszel. A Kestoi és a Chronographiai töredékei olyan szerzőt mutatnak, aki ismeri a görög irodalmat, a római és keleti történeti hagyományokat, a bibliai szövegeket, valamint az antik technikai és természeti ismeretanyag több ágát.Maria Rosaria Petringa: „Terapie veterinarie e pratiche magiche nei Cesti di Giulio Africano”. Pallas 101, 2016, 259–275.

A Severus-korban betöltött társadalmi szerepéről a kutatás több részletet valószínűsít, de nem minden adat azonos bizonyosságú. Egyes források szerint katonai szolgálatot teljesíthetett Septimius Severus oszrhoénéi hadjáratában, és később Alexander Severus környezetében is ismerték.P. W. Lawler: „Julius Africanus, Sextus”. In New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 8. kötet. Gale, Detroit, 2003, 57–58. Alexander Severus Rómában a Pantheon könyvtárának megszervezésével is megbízhatta, bár ennek pontos történeti rekonstrukciója vitatott. A Severus-kori udvari kapcsolatok nem önmagukban a kereszténység birodalmi elismerését jelentik, hanem azt is mutatják, hogy Africanus és Órigenész a római elit műveltségi világában is tekintélyt szereztek.

Egyházi rangja bizonytalan. A régebbi irodalomban előfordult az az állítás, hogy presbiter vagy püspök volt, de ez nem biztos. Tillemont abból következtetett papi rangjára, hogy Órigenészt levelében „testvérnek” szólítja, Heinrich Gelzer és több későbbi kutató viszont rámutatott: ilyen megszólítást művelt keresztény laikus is használhatott. A későbbi püspöki hagyomány így nem kezelhető biztos életrajzi adatként.

Művei

Mű Terjedelem és fennmaradás Tárgy Jelentőség Chronographiai („Krónikák”, „Kronográfiák”) Eredetileg öt könyv; csak töredékekben maradt fenn Világkrónika a teremtéstől Kr. u. 221-ig A bibliai, görög, római és keleti kronológiák első nagy keresztény szinkronizációs kísérlete Kestoi („Hímzések”, „Övek”) Valószínűleg 24 könyv; töredékesen maradt fenn Enciklopédikus gyűjtemény technikai, természeti, orvosi, állatgyógyászati, katonai és különféle rendkívüli ismeretekről A Severus-kori keresztény értelmiségi paideia és az antik technikai tudás fontos tanúja Levél Órigenészhez Teljes egészében fennmaradt Órigenész válaszával együtt A Zsuzsanna-történet hitelességének filológiai kérdése Korai példa a keresztény szövegkritikai és nyelvi érvelésre Levél Ariszteidészhez Töredékekben maradt fenn Jézus Máté és Lukács szerinti nemzetségtáblájának összeegyeztetése Az ókeresztény evangéliumharmonizálás egyik ismert példája

Chronographiai

A Chronographiai öt könyvből álló világkrónika volt, amely Africanus számítása szerint a világ teremtésétől Kr. u. 221-ig, Heliogabalus uralkodásának idejéig vezette a történelmet. A mű görögül íródott, és a bibliai történetet nem elszigetelten, hanem a hellenisztikus és római történetírás időrendjével összevetve tárgyalta. Africanus az éveket „Ádámtól” számolta; rendszerében az özönvíz a világ teremtésétől számított 2262. évre, az első olümpiai játékok a 4727. évre, a megtestesülés az 5500. évre, saját kora pedig az 5723. évre esett, amely Kr. u. 221-nek felelt meg.

A mű célja nem pusztán adatok összeírása volt. Africanus azzal, hogy a bibliai időrendet az olümpiaszokkal, királylistákkal és pogány történeti hagyományokkal vetette össze, a keresztény történetszemléletet a görög–római műveltség nyelvén tette előadhatóvá. Ez apologetikai jelentőségű volt, de nem merült ki a hitvédelmi érvelésben: a fennmaradt töredékek tudományos igényű időrendi rendszerezésre, források összevetésére és számszerű pontosságra törekvő szerzőt mutatnak.

A Chronographiai teljes szövege elveszett. Töredékei főként Euszebiosz, Georgiosz Szüngellosz, a Chronicon Paschale, valamint latin és szír közvetítők révén ismertek. A töredékek között maradt fenn az ókori olümpiai győztesek egyik legfontosabb listája is, amelyet Euszebiosz és a későbbi kronográfiai hagyomány közvetített.

Kestoi

A Kestoi (görögül Κεστοί) cím szó szerint „hímzéseket”, „öveket” vagy „szőtteseket” jelent; a cím a mű sokféle anyagát és laza, enciklopédikus jellegét fejezte ki. A gyűjtemény valószínűleg 24 könyvből állt, és a fennmaradt töredékek alapján mezőgazdasági, hadtudományi, geometriai, orvosi, állatgyógyászati, botanikai, zoológiai, metrológiai, valamint a korabeli mágikus és folklór jellegű gyógyító gyakorlatokhoz kapcsolódó ismereteket tartalmazott.Martin Wallraff – Carlo Scardino – Laura Mecella – Christophe Guignard (szerk.), William Adler ford.: Iulius Africanus: Cesti. The Extant Fragments. De Gruyter, Berlin–New York, 2012.

A Kestoi szerzősége sokáig vita tárgya volt. Joseph Justus Scaliger és Henri de Valois a mű világi, technikai és mágikus jellegű anyaga miatt külön „pogány” Africanust feltételezett, és elválasztotta őt a keresztény kronográfustól. Ezt a kettős szerzőségre épülő magyarázatot később erősen megkérdőjelezték. Gelzer már a 19. század végén amellett érvelt, hogy a Kestoi és a Chronographiai szerzője ugyanaz a személy; a kutatásban ezt erősítette Euszebiosz tanúsága, a kéziratos hagyomány és az oxürhünkhoszi P. Oxy. 412 papirusz is. A mai szakirodalom általában ugyanazon Africanus művének tekinti a Kestoit, bár a fennmaradt töredékek teológiai szempontból alig árulnak el valamit szerzőjük hitéről.

A mű világi és technikai témái nem rendkívüliek a 3. századi művelt környezetben. A Kestoi a klasszikus paideia, az antik technikai irodalom és a gyakorlati tudásanyag világába illeszkedik. Az állatgyógyászati részekben például a tényleges terápiás megfigyelések mellett varázsformulák, mozdulatok és amulettek is előfordulnak; ezek az ókori orvoslás és állatgyógyászat racionális, empirikus és folklór jellegű rétegeinek együttélését tükrözik, nem pedig egyszerűen a későbbi tudományos kategóriákkal mérhető „tudománytalanságot”.Maria Rosaria Petringa: „Sull’interpretazione di alcuni frammenti di medicina veterinaria nei Cesti di Giulio Africano”. Commentaria Classica 5, 2018, 85–96.

Levele Órigenészhez a Zsuzsanna-történetről

Africanus Órigenészhez írt levele a Zsuzsanna-történet hitelességét tárgyalja. Africanus fő érve nyelvi jellegű: a görög szövegben szereplő szójátékok – a prinosz („tölgy”) és prió („fűrészelni”), illetve a szkhinosz („pisztáciafa”, „masztixfa”) és szkhizó („hasítani”) kapcsolatára épülő fordulatok – szerinte nem működnének héber vagy arámi eredetiben. Ebből arra következtetett, hogy a történet görög nyelvi közegben keletkezett, és nem tartozott Dániel héber szövegéhez.

Órigenész válaszolt Africanusnak, és a Septuaginta egyházi használatának védelmében érvelt. A két levél együtt az ókeresztény bibliatudomány egyik fontos dokumentuma: nem modern értelemben vett szekuláris szövegkritika, de megmutatja, hogy a korai keresztény értelmiségiek a kánoni, nyelvi és fordítástörténeti kérdéseket filológiai érvekkel is tárgyalták.

Levele Ariszteidészhez a nemzetségtáblákról

A másik ismert levél Ariszteidészhez szólt, és Jézus nemzetségtábláinak kérdését tárgyalta. Máté evangéliuma József apjaként Jákobot, Lukács evangéliuma Élít nevezi meg. Africanus a különbséget a levirátus zsidó jogintézményével próbálta magyarázni: ha egy férfi gyermek nélkül halt meg, testvére feleségül vehette az özvegyet, és a születő gyermek jogilag az elhunyt nevét vitte tovább. Ez a megoldás Euszebiosz Egyháztörténetének első könyvében maradt fenn, és a későbbi keresztény magyarázatokban is hivatkozási pont lett.

Kétes és neki tulajdonított művek

A későbbi kéziratos és patrisztikus hagyomány több olyan művet is Africanus nevéhez kapcsolt, amelyek szerzősége kétséges vagy valószínűleg téves. Ilyen a „Perzsiában Krisztus születésekor történt események” című elbeszélés, amelyet a modern kutatás rendszerint nem tart Africanus hiteles művének. Szintén neki tulajdonították olykor Szent Symphorosa és fiai szenvedéstörténetét, valamint Abdias apostoltörténetének latin közvetítését; ezek a hozzárendelések nem tekinthetők történetileg megbízhatónak. Szír szerzők később evangélium-kommentárokat vagy újszövetségi magyarázatokat is említenek a neve alatt, de ezek nem maradtak fenn, és az azonosításuk bizonytalan.

Történeti és teológiai jelentősége