A viza (Huso huso) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
A többi tokfélénél jóval nagyobbra növő és sokáig élő halfaj, hiszen életkilátása a száz évet is meghaladhatja. Európa legnagyobb édesvízi hala endemikus élőlény a Kaszpi- és Fekete-tengeri medencében, és kisebb állománya megtalálható az Adriai-tenger vízrendszerében.
Intenzív halászata és az ikrájából készített nagyon értékes beluga- vagy fekete kaviár miatti túlhalászás, és az orvhorgászat következtében állománya jelentős mértékben lecsökkent. Az élettere is jelentősen beszűkült, hiszen a folyószabályozások során épített vízlépcsőkön elakad, és nem tud a folyók felsőbb részébe jutni.
Magyarországon a korábban nagy jelentőségű vizafogás, amely egykor a halászat meghatározó jelentőségű ágazata volt, mára teljesen ellehetetlenedett. Horgászata nagyobb mértékben csak a tengerparti országokban lehetséges, de az állománya olyan mértékben megritkult, hogy a washingtoni egyezmény döntése értelmében hivatalosan csak a tenyésztett halak ikráját lehet nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozni.
Elnevezései A magyar halászok körében régen nagy népszerűségnek örvendő viza több népnyelvi elnevezést is kapott. Ilyenek például a fajtok, az orhal, a szinviza, a vizahal és a viza-tok. Tudományos nevét: Huso huso az etimológia a görög eredetű hus szóból vezeti le, mely magyarul disznót jelent.
Más nyelvekben is visszaköszön orosz elnevezése a «белуга» (beluga), amely a «белый» (fehér) szóból eredeztethető. Magyarországon is számon tartják az ínyencek a nagyon finomnak tartott és rendkívül drága beluga kaviárt, mely a viza ikrájából is készül. Az általánosnak mondható 113,6 grammos beluga viza-kaviár ára forint.
Előfordulása A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint ritkábban az Adriai-tengerben és a vízrendszerükhöz tartozó folyóvizekben honos. Ívásakor a tengerbe ömlő folyókba vonul. Korábban a folyóvíz szabályozások előtti időkben egészen messzire felhatolt. Bécsben vizamészárszékek működtek és onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel piacokra. Napjainkban a vízlépcsők megépítése miatt ez a távolság jelentősen lecsökkent és eltűnt a hal sok folyószakaszról.
Megjelenése Rendkívül lassan, de óriásira növő anadrom faj. A legnagyobb, rekord méretű példány 7,2 méter hosszú és 1571 kilogramm tömegű volt.Wood, The Guinness Book of Animal Facts and Feats. Sterling Pub Co Inc (1983), A vizák (Huso nemzetség) a világ legnagyobb édesvízi halai. A csontos halak főosztályába tartoznak, de a vázuk porcos, ezért egyfajta porcos ganoidnak tekinthető.
Teste többé-kevésbé csupasz, rajta 5 sorban elhelyezkedő csontvértek és elszórva csontszemcsék vagy más néven vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik. A fején csontos pajzsok találhatók. Négy bajuszszála az alsóállású száj előtt helyezkedik el. Állkapcsa előretolható. Orra tompa, bajuszszálai hengeresek és rojtosak. Szája nagy, alulról eléri a fej két szélét. Alsó ajka középen megszakított, ellentétben a sima tokkal.
Alfajai A vizának négy alfaja van: Huso huso huso – a Fekete-tenger nyugati fele, Adriai-tenger Huso huso orientalis – a Fekete-tenger keleti fele Huso huso maeoticus / Acipenser huso Linnaeus (beluga) – Azovi-tenger Huso huso caspicus – Kaszpi-tenger
Hasonló fajok Legjobban közeli rokonaihoz a valódi tokfélékhez hasonlít, de markáns nagy méretével eltér tőlük. Különböznek továbbá, hogy a vágó toknak nemcsak az alsó ajka megszakított, hanem a felső is két félre osztott. A sima toknak az ajka nincs megszakítva és a bajuszszálai rojtozottak. A sőregtok orra feltűnően hosszú és vékonyabb. A szibériai tok szája kisebb, bajuszszálai közelebb állnak az orrcsúcsához, mint a szájhoz. A kecsege szája kicsi és a bajuszszálai rojtozottak.
Életmódja bélyegkép|250px|jobbra|1000 kg-os, 417 cm hosszú viza, amelyet a Volga folyóból fogtak (Tatár Köztársaság Nemzeti Múzeuma Kazany, Oroszország)
A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.
Szaporodása Ivarérettségét csak 12–18 éves korában éri el, de 100 évig is élhet. A vizák évente két hullámban úsznak fel a tengerről ívásra, a folyók sekélyebb vizeire. Az állomány egy része ősszel úszik fel a folyókon, ahol a víz fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben áttelelnek. A másik részük csak tavasszal kezdi meg a vándorlást.
Az ívásra március és május körül kerül sor, a folyók sóderes, köves aljzata fölött. Egy nőstény több százezer, de akár hétmillió(!), 2,5-3 milliméteres átmérőjű ikrát rak le. A körülbelül 8 nap alatt kikelő lárvák további 9 nap után kezdik meg önálló táplálkozásukat. A szülők az ívás után azonnal visszatérnek a tengerbe. Az ivadék sem időz az édesvízben, hanem a folyók deltavidékének félsós vizébe, majd néhány év után a nyílt tengerbe vándorol.
Kárpát-medencei előfordulása bélyegkép|jobbra|250px|1986-ben Pakson fogták ki egy óriási példányát. Emlékkiállítása a Hangulat nevű egykori paksi eszpresszó kirakatában volt
Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott állománya mind a Dunán, mind a Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek és a vízszennyezettség fokozódásának hatására drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 vizát fogtak a halászok a vizafogókban.
A viza említései magyar történelmi forrásokban A Képes krónika leírja, hogy 1053-ban I. András a Győr alatt állomásozó III. Henrik német-római császár éhező seregének megsegítéséül küldött többek között ötven vizát.; Ezt Herman Ottó is említi; Khin Antal 1957: A magyar vizák története. Budapest, 6; Fülöp Éva Mária 2009: „… A tenger a mi istenünknek ama nagy halastava…” - Viza, a királyi hal. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15, 73. Egy 1230-as oklevél alapján IV. Béla, ekkor még ifjabb király a heiligenkreuzi cisztercita kolostornak 200 vizát (husones - wizahal) ajándékoz évente.Wenzel Gusztáv 1860: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus I. 1001-1235. Pest, 271 No. 162; Khin 1957, 6; Botta 1988, 79; Fülöp 2009, 73. V. Ince pápa 1276. évi bullájában Izsánál a vizafogást említi.Wenzel Gusztáv 1871: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus IX. 1272–1290. Pest, 152 No. 103 1318-ban István veszprémi püspök egy váci dunai Tanya viza-halászóhelyet és más birtokokat elcserél Károly Róberttel.Kumorovitz L. Bernát 1953: Veszprémi regeszták (1301–1387). Budapest, 50-51 No. 95-97; Fejér VIII/7, 121. 1338-ban Fejér vármegyei Tolve melletti dunai viza-fogókat említenek egy birtokátadás kapcsán.Kumorovitz 1953, 123 No. 306. 1397-ben Ebed felső részén a Duna mellett az esztergomi káptalan viza és tokhalászó birtokát említik.Kollányi Ferenc 1901: Visitatio capituli E. M. Strigoniensis anno 1397. Történelmi Tár 54, 82, 260; In: Tóth Krisztina 2020: Esztergom megye történeti földrajza a késő középkorban, 241. o. 1423-ban György passaui püspök személyesen győződött meg az esztergomi érsekség vizahalászatának gazdagságáról.Borsa Iván 2003: Zsigmondkori oklevéltár VIII. 1421. Budapest, 314 No. 1023. Vö. Wenzel Gusztáv 1887: Magyarország mezőgazdaságának története. Budapest, 338; Fraknói Vilmos 1899: Oklevéltár a magyar kegyúri jog történetéhez. Budapest, 505. 1434-ben a nyúlszigeti apácák perében wyzafolowgy-at említenek.DLDF 12594; Szamota István 1895: A tihanyi apátság 1055-i alapító oklevele mint magyar nyelvemlék. Nyelvtudományi Közlemények 25, 153; Petri Mór 1901: Szilágy vármegye monográfiája 1, 26; 1992 Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Budapest, 1586. Állítólag 1447-ben Beatrix királyné 105 dukátért 21 vizát vásárolt a gútai halászoktól.Jozef Sluka 1971: Híres halászok voltak. A Hét 1971. március 12. Az adat hitelessége Beatrix születési évének ismeretében, erősen megkérdőjelezhető. A 15. század végén a vizahalászat (eladás) bevétele külön jövedelmi tétel volt az esztergomi érsekség számadáskönyveiben (például Gútáról, Naszvadról), melyből a legtöbbet a királyné vásárolt.Kuffart Hajnalka 2018: Modenában őrzött esztergomi számadáskönyvek és az esztergomi érsekség udvartartása. Bölcsészdoktori (PhD) értekezés. 42 252. jegyzett, 61, 64 (1487), 83 (1489) nn. Vö. Fügedi Erik: Az Esztergomi érsekség 104. Valamikor 1498-1511 között gróf Szentgyörgyi Farkas vizafogót építtetett a Dunán. Ennek gátját a komáromi várnagy Korlátkövi Osvát széthányatta, amiből per kerekedett, de végül II. Ulászló közbelépett s magára vállalta a per folytatását.Tringli István 2022: Hatalmaskodások a középkori Magyarországon. Budapest, 526. Vö. DLDF 282621, 32 r. Oláh Miklós humanista beszámolójában arról tudósít, hogy az 1537. esztendőben különösen eredményes dunai halászat alkalmával sikerült mintegy ezer vizát fogni. Az 1592-es urbárium is említi a komáromi vizafogókat.Urbáre feudálnych panstiev I, 481. A viza kereskedelméhez a komáromi jegyzőkönyvekben is találni adatokat a 16. század végéről.Rómer Flóris 1869: Az komáromi jegyzőkönyvből. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek IV, 438-440. 1710-ben Somorjánál több nagy vizát fogtak ki, a legnagyobb 320 fontot nyomott.Alapy Gyula: Régi halászat Somorján. In: Presinszky Lajos 1997: "Hamisabb a Duna a szép menyecskénél" - Barangolás Felső-Csallóközben. Somorja, 129 (Alapy Gyula 1933: A csallóközi halászat története. Komárom, 160-166)
A 18. század elején Bél Mátyás így írt a dunai tokhalászatról:Szerinte a zsákmány a korábbiakhoz képest megcsappant (Botta István 1988: A viza Magyarországon. Természet Világa 119/2, 79-80). Vö. Bél Mátyás 1989: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. Veszprém, 35, 175.
Károli János 1877-ben már ritkaságként említette a dunai tokféléket, és fogyatkozásukról így vélekedett:
Az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna és a Tisza vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100–500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban. Budapest XIII. kerületének középső részét máig Vizafogónak nevezik. Egykor minden nagyobb folyónkból halászták; a Drávából, a Tiszából, a Marosból és a Körösökből is. A Tiszából 1920-ban Vásárosnaménynál, 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél még fogtak, később azonban már csak a Dunából, elvétve egy-egy példányt. A legutóbbi hármat is a Dunából fogták: 1957-ben Paksnál egy 2,7 méterest, 1972-ben Ercsinél egy 120 kilóst, majd ismét Paksnál, 1986-ban egy 3 méteres, 180 kilós példányt. Sajnálatos módon a Kárpát-medencében a többi anadrom tokféle az Acipenser güldenstaedti – vágó tok, az Acipenser nudiventris – sima tok, és az Acipenser stellatus – sőregtok is a kihalás szélére került.
Mesterséges tenyésztése