Ambrózy Mátyás (Szielnic, 1797. augusztus 9. – Antalfalva, 1869. március 12.) evangélikus lelkész.
Élete
Besztercebányán, Selmecen és Sopronban tanult. Lelkészkedett Újvidéken, Bajsán, Nagybecskereken és 1837-től Antalfalván a német-bánáti határ-ezredben, hol 31 évig hivataloskodott. Buzgalmáért arany-érdemkeresztet nyert.
Cikkei: Orol Tatranski (1846), Evanjelik (1862).
Művei
Pietatis gratique animi monumentum... Joanni Kis... superattendenti... Sopronii, 1817. Epicedium in praematurum obitum... Pauli Magda, funeris exsequias cum studiosa juventute comitante. uo. 1818. A keresztény vallás veleje az ev. confirmandusok tanitására. Pest, 1844. (Szlovákul is megjelent uo. 1844, 2. kiad. uo. 1861)
Források
Uj Magyar Athenás. Ujabbkori magyar protestáns egyházi irók életrajz-gyüjteménye. Gyüjtötték s irták Sz. Kiss Károly, Kálmán Farkas, Bierbrunner Gusztáv. Bp., Aigner Lajos, . Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. I. kötet Aachs–Bálint Rezső. Budapest, 1939. 494. hasáb
További információk
Biografický Lexikón Slovenska. Red. Pavol Parenička. Martin, Slovenská Národná Knižnica Národný Biografický Ústav, 2002-. Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.
Kategória:Szielniciek Kategória:Magyar evangélikus lelkészek Kategória:1797-ben született személyek Kategória:1869-ben elhunyt személyek