Árvay Mihály (Kassa, 1708. szeptember 13. – Boldogújfalu, 1750. február 15.) jezsuita tanár, költő, irodalomtörténész.
Élete
1724-ben Trencsénben lépett a jezsuita rendbe, és Nagyszombatban a bölcseletet és hittudományokat hallgatta. Tanulmányait végezve, a humán tárgyakat néhány évig tanította Sopronban, Nagyszombatban és Kassán, azután egy évig hittérítő, két évig hitszónok volt Nagyváradon és Egerben. 1742-ben megvált a rendtől és világi pap lett. 1745-ben jászladányi, 1748-ig siroki, 1748 végén boldogújfalusi pap volt.
Az elsők között tett kísérletet arra Res literaria Hungariae (Kassa, 1735) címmel kiadott munkájával, hogy a magyar irodalmat áttekintse.
Munkái Celebriores Hungariae Reges cum praeclaris principibus collati, carmine elegiaco (Kassa, 1734) Res literaria Hungariae. Cassoviae, 1785 (névtelenül)
Források
Magyar életrajzi lexikon PIM
Kategória:Kassaiak Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1708-ban született személyek Kategória:1750-ben elhunyt személyek