Veszprém (, , , szlovénül: Belomost) megyei jogú város a Közép-Dunántúlon, Veszprém vármegye és a Veszprémi járás székhelye, a régió harmadik legnépesebb települése. Egyetemi város, a királynék városa. 2023-ban az Európa kulturális fővárosa címet is viselte. Magyarország egyik legrégebben alapított városa, szinte egyidős az állammal. Légvonalban a Balatontól 11 km-re, a közép-dunántúli régióközponttól, Székesfehérvártól 40 km-re, Budapesttől pedig 97 km-re fekszik, a Bakony déli részén.
A város története egészen a honfoglalás koráig nyúlik vissza: Anonymus szerint már a magyarok beérkezésekor is állt itt egy vár, amely valószínűleg egy 9. századi frank erőd lehetett. A város a legkorábbi magyar kővárak egyikének adott otthont Géza fejedelem idején. Kiemelkedő szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. Veszprém 1009-ben az első püspöki székhely lett Magyarországon, és később is fontos egyházi központ maradt. A király a várost Gizella királynénak adományozta, így évszázadokon át a királynék birtoka volt, innen ered a „királynék városa” elnevezés. A városban működött a Magyar Királyság egyik legkorábbi felsőoktatási intézménye is, amely azonban 1276-ban pusztult el Csák Máté támadásai során.
A török korban a város többször gazdát cserélt az Oszmán Birodalom és a Habsburgok között, majd később az Osztrák–Magyar Monarchia része lett. A második világháború végén, 1945-ben a Vörös Hadsereg foglalta el a várost, komoly harcok után, bár a várnegyed nagyrészt épen maradt. A háborús károk helyreállítása során a várost 1945 és 1953 között szinte teljesen újjáépítették.
Napjainkban a város kulturális élete kiemelkedően élénk. A város 2023-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, amely számos nemzetközi rendezvényt és fejlesztést hozott. Jelentős esemény például a VeszprémFest, amely világszínvonalú zenei programokat kínál. Gazdasági szempontból regionális központ, ahol az ipar, a szolgáltatások és az oktatás egyaránt fontos szerepet játszik. Meghatározó intézménye a Pannon Egyetem.
Közlekedési szempontból Veszprém jól megközelíthető közúton, különösen a 8-as főút révén, amely fontos kapcsolatot biztosít a Dunántúl több nagyvárosa felé. Bár nincs közvetlen vasúti fővonalon, a környező településekkel és a Balaton térségével megfelelő összeköttetésben áll.
Nevének eredete Veszprém neve személynévből alakult ki magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév nyugati szláv eredetű, régi cseh alakja a Bezprem (makacs, önfejű, békétlen jelentésű) személynév. A város nevét valószínűleg I. Boleszláv lengyel király és felesége, Árpád-házi Judit gyermekéről, Veszprém lengyel fejedelemről kapta.
Címere középre|123x123px Címere egy aranyszegélyes, csücskös talpú pajzs, amelynek vörös mezejében zöld alapon egy jobbra ügető ezüst ló látható, gazdagon díszített nyereggel. A lovon egy végvári vitéz ül, páncélban, tollas sisakkal, egyik kezében a kantárt tartja, a másikban pedig kardot emel. Oldalán további fegyverek is megjelennek. A pajzs tetején egy díszes tornasisak helyezkedik el, amelyet egy ékkövekkel díszített korona ékesít. Ebből a koronából egy huszár alakja emelkedik ki, ünnepi öltözetben, karddal a kezében. A címert vörös és kék foszlányok egészítik ki. A színek és alakok mind jelentéssel bírnak: a vörös a vérre és az életre utal, valamint arra, hogy a terület régóta lakott, míg a zöld a természetet, a mezőgazdaságot és a kulturális fejlődést jelképezi. A lovas vitéz azt hangsúlyozza, hogy a város története sokszor volt harcokkal teli. A koronából kiemelkedő huszár Veszprém egyházi jelentőségére utal, hiszen az egyik legkorábbi püspöki központ volt. A sisak az évszázados küzdelmek emlékét őrzi, míg a korona a városi rang, az önállóság és az önkormányzatiság jelképe.
Fekvése Idézet a város fekvéséről
A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el, három kistáj találkozásánál: északról, északnyugatról a Bakony hegyvonulata, délről a Balaton-felvidék, keletről pedig a sík Mezőföld északnyugati nyúlványa által határolt, átlagosan 270 méter tengerszint feletti magasságú Veszprém-Nagyvázsonyi-medencéhez kapcsolódó Veszprémi-fennsík vidékén. Ez a központi helyzet jelentős szerepet játszott a város kialakulásában és a történelem során betöltött társadalmi-gazdasági szerepében, jelentőségében.
bélyegkép|jobbra|260px|István király és bajor Gizella királyné veszprémi szobra. Ispánki József szobrászművész alkotása, 1938 Veszprém a legmagasabban fekvő megyeszékhely: felszíne átlagosan 260-270 méterrel található a tengerszint fölött. A városba érkező első benyomása egy hegyek félkaréjával ölelt (fenn)sík-vidéki város képe, amely aztán a központ felé közeledve markánsan megváltozik. A Séd-patak meanderszerű kanyargásával a fennsíkot feldarabolja, s a városon belül nem ritkán 30–40 méteres szintkülönbségeket alakított ki. Az ilyen módon eldarabolódó területek városrészeket alkotnak, melyeket a Séd és mellékvízfolyásainak mélyvonulatai választanak el. A szintkülönbségek különösen szembetűnőek a Séd-völgy déli és keleti oldalán, ahol az északnyugati szelek munkájának is köszönhetően meredek dolomitsziklák törnek a magasba.
A közvetlenül határos települések: észak felől Eplény, északkelet felől Hajmáskér és Sóly, kelet felől Királyszentistván és Litér, délkelet felől Szentkirályszabadja, dél felől Felsőörs, délnyugat felől Nemesvámos, nyugat felől Bánd és Márkó, északnyugat felől pedig Hárskút és Lókút.
Többnyire az erdőirtás és az egykori intenzív legeltetés következményeként vastagabb erdőtalaj nélkül maradt lankás dolomittérszín veszi körbe, amely alkalmatlan a mezőgazdasági hasznosításra. A várostól északra, a Keleti-Bakony déli lejtőjén Márkó és Bakonykúti között kilométereken át elterülő, fűfélékkel és elszórtan kisebb cserjékkel borított dolomitsziklás mezőt régen legelőként használták, 1968-tól a Magyar Néphadsereg, majd 1990 óta Magyar Honvédség Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokság Nullponti lő- és gyakorlótere.https://web.archive.org/web/20210820094113/https://honvedelem.hu/alakulat/mh-bakony-harckikepzo-kozpont.htmlTenczer Gábor - Túra a Bakony egykori UFO-leszállóhelyére (Telex.hu, 2022.09.17.)Tenczer Gábor - Gyalogszafari az inotai sztyeppfennsíkon (Telex.hu, 2021.05.08.)
Megközelítése Veszprém Budapest felől közúton az M7-es autópályán, majd Székesfehérvárnál a 8-as főútra letérve érhető el a leggyorsabban. Győr felől a 82-es, Graz-Körmend felől a 8-as, Balatonfüred felől a 73-as úton, Tapolca felől a 77-es főúton közelíthető meg. Alsóbbrendű utak közül érinti Veszprém területét a Balatonalmádira vezető 7217-es út és az Alsóörsre vezető 7219-es út.
Vonattal a MÁV 20-as számú án vagy a 11-es számú on érhető el. A korábban népszerű – főként balatoni turisták által kedvelt – Alsóörs–Veszprém-vasútvonalat 1969-ben megszüntették, majd felszámolták, így annak már – kevés megmaradt műtárgyat leszámítva – a nyomait is egyre nehezebb felfedezni.
Története
A mai Újtelep városrész nyugati részén már az i. e. 5. évezredben nagy kiterjedésű neolitikus település állt. Bár a rómaiak valószínűleg nem telepedtek le a város területén, annak határában, Gyulafirátótnál villát, Balácán pedig Caesariana néven villagazdaságot hoztak létre. bélyeg|260x260px|Várfalvonalak a járdaburkolaton bélyegkép|260x260px|A Szent Mihály-székesegyház Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. Bár a hagyomány szerint Veszprém 7 dombra (Várhegy, Benedek-hegy, Jeruzsálem-hegy, Cser-hát, Temető-hegy, Galya domb és a Kálvária-domb) épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.
A város neve a szláv bezprem szóból ered, ami köznévként nyelvészek szerint „egyenetlent”, „dimbes-dombost” jelentett, utalva Veszprém természeti adottságaira. Az is lehet azonban, hogy a város neve személynévi eredetű. Ebben az esetben szinte bizonyosan I. István unokaöccséről (Géza lányának gyermekéről), Bezprym lengyel fejedelemről kapta a nevét. Bezprym – miután apja, Boleszláv lengyel király, anyjával együtt elüldözte – Magyarországon telepedett le, ahol több megyére kiterjedő hercegi uradalommal rendelkezhetett, és ennek része lehetett a korabeli veszprémi várispánság is. A kor szokása szerint így a város első ispánjáról, azaz róla kaphatta nevét.
Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét.
A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458–1486) jelentette.
A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, így történhetett, hogy 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdát. A török 1552-ben kifosztotta, bár nem tudta fenntartani a megszállást: a Balatontól északra fekvő vidék a Magyar Királyság része maradt. A vár körüli településrészek elnéptelenedtek, a lakosságot megosztották a reformáció és az ellenreformáció ellentétei. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok mellé álló Veszprémet a Sigbert Heister vezette császári csapatok 1704-ben kegyetlenül feldúlták. A város később a Habsburg Birodalom, majd 1867 után az Osztrák-Magyar Monarchia része lett.
A 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága 2500-ról 14 000 főre emelkedett. A város iparosodását a Sédre települt malmok és bőrfeldolgozó manufaktúrák jelentették. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége. A még gyorsabb fejlődés akadálya a városlakóknak a püspöktől való feudális és közigazgatási (megyei főbíró) függése volt, ami csak 1870-ben, Veszprém rendezett tanácsú várossá válásával szűnt meg teljesen.Kiss T.: Változások és aktualitások
Az első magyarországi vasútvonalak elkerülték a várost. Amikor 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely vonal, a püspök és a város vezetői megakadályozták, hogy az a városon haladjon át, így a vasútállomás Jutasnál, a városközponttól több kilométerre épült meg. Ez a döntés a város fejlődésére nézve súlyos következményekkel járt: Veszprém céhes ipara és gabonapiaca hanyatlásnak indult, korábbi kereskedelmi szerepe megszűnt. A gazdasági stagnálást a népességnövekedés megállása is tükrözte. A város gazdaságának pangásából való kilábalás érdekében a város és megye társadalma különféle képp kísérletezett. Határozott és anyagi részesedést is vállaló törekvése eredményeként a kiépülő 7. sz főközlekedési út városon való átvezetése ismét bekapcsolta a várost az országos vérkeringésbe.
A fellendülés az 1930-as évekig váratott magára; ekkor a városba számottevő hadiipar települt, ide telepítették a híres „Jutasi altisztképző”-t, katonai repülőteret. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. 1938-ig megépült a Szent István völgyhíd (helyi néven: viadukt). A második világháború idején a várost több bombatámadás is érte, elsősorban a közlekedési csomópont-jellege miatt. Még a Viadukt középső íve is súlyosan megrongálódott.