A Még azt mondják, nem illik egy 18. századi műdalból folklorizálódott magyar népdal. Két dallamváltozatban ismert. A népi szöveg eredeti változatát tubolyszegi Tuboly Liza (1793–1819), a Göcseji Helikon irodalmi körnek a tagja írta a 18–19. század fordulóján.
Kotta és dallam Első változat
Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak, nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak, de sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen, az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen, azért varrják a csizmát, hogy táncoljunk benne, ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.
A karmazsin sötétvörös, színes, török eredetű bőrféle. A gyolcs lenből vagy pamutból készült finom fehér vászon.
Ismert még egy szövegváltozat/versszak: Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt a lónál, kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál. Aki aztat elhiszi, szamarabb a lónál, aki aztat elhiszi, szamarabb a lónál.
Feldolgozás:
Szerző Mire Mű Előadás Kodály Zoltán gyermekkar Táncnóta, 1. dal Érdekes, hogy Kodály 1929-ben Bartók 1910-es gyűjtését dolgozta fel, nem a sajátját.
Kvintváltós változat
A dal másik változata abban különbözik az előzőtől, hogy az első két sor egy kvinttel magasabban van. Kánonban is énekelhető.
Jegyzetek
Források Első dallamváltozat:
Kvintváltós dallamváltozat:
Szöveg:
Felvételek
Kategória:Magyar népdalok Kategória:Kánonban énekelhető dalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok