A Fehér fuszulykavirág kezdetű magyar népdalt Bartók Béla gyűjtötte Torockón 1908-ban. Szinte ugyanazt a moll-dallamváltozatot jegyezte le Lajtha László 1912-ben Ajnádon, Csík vármegyében.
Kodály Zoltán ugyancsak lejegyezte a moll-változatot 1925-ben a Zala vármegyei Komárvárosban Édes alma csutája kezdetű szöveggel. Az ő gyűjtésének 3. versszaka teljesen azonos a Bartók által gyűjtöttel.
A dalnak vannak dúr változatai is. Furcsa módon a zenei irodalom szinte kizárólag a moll-változatokkal foglalkozik, miközben a népdal előadói szinte kizárólag a dúr-változatokat játsszák.
A fuszulyka a bab népies neve.
Feldolgozás:
Szerző Mire Mű Előadás Bartók Béla zongora Gyermekeknek, II. kötet 11. darab, Andante
Kotta és dallam Moll-változat A moll-változat pentaton. Alváltozatai is vannak.
Fehér fuszulykavirág, ne jöjj hozzám napvilág, gyere hozzám estére Ica te, hadd nézzek a szemedbe.
A Kodály által gyűjtött változat:
Édes alma csutája, sebes a rózsám szája. Meg kell annak gyógyulni, ha meg akar csókolni. Édes almát ehetnék, véled enyeleghetnék Enyelegjél, angyalom, magam is úgy akarom.
A 3. versszak: Fehér fuszulykavirág… (lásd fenn).
Dúr-változat
A sarkantyúm taréja elveszett az éjszaka. Gyere, babám, keresd meg, ha megkapod, pengesd meg! Édesanyám, a kendőm kéreti a szeretőm. Eredj, lányom, add oda, én is úgy adtam oda!
Jegyzetek
Források Moll-változat:
Más moll-változat:
Dúr-változat:
Szöveg:
Felvételek Moll-változat:
Másik moll-változat:
Dúr-változat:
Kategória:Magyar népdalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok