Izráel törzsei, vagyis a 12 törzs az Ószövetségben, Mózes könyveinek leírása alapján Jákob 12 fiának leszármazottaiból formálódtak.
A 12 törzs: Rúben Simeon Lévi Júda Dán Gád Naftali Áser Izsakhár Zebulon József Benjámin
Miután Lévi leszármazottai, az úgynevezett léviták a papi szolgálatokat látták el és az izraelita honfoglalás idején nem kaptak külön földterületet - de hogy a törzsi létszám 12 maradjon - József két fiának leszármazottai: Manassze (Manassé) és Efraim emelkedhettek törzsi rangra.
A modern történelemtudományban és a bibliai régészet álláspontja szerint a 12 törzs klasszikus, bibliai formája történelmileg nagy valószínűséggel nem létezett. Bár maguk a különálló törzsek (például Júda, Dán vagy Gád) valóban létező regionális, etnikai csoportok voltak az ókori Kánaán területén, a 12-es szám és a közös ősatyától (Jákobtól) való közvetlen származás egy későbbi, idealizált nemzeti alapító mítosz és politikai konstrukció.
Az ún. maximalista történészek azonban továbbra is egyetértenek a 12 törzs létezésével. Az Ószövetségben említett héber "ezer" szó jelentését még a hívő teológusok közül is sokan vitatják, és ez magyarázatot adhat a Mózes könyveinek szokatlanul magas népszámlálási számadataira.Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014
bélyegkép|right|450px|Az izraelita honfoglalás után a 12 törzs területe
Rúben Az izraeliták honfoglalása idején a Holt-tenger északi felétől keletre kapott területet - a mai Jordánia területén - Gád törzsétől délre.Józs 15,6; Józs 18,17 Mielőtt az izraeliták elfoglalták Kánaánt, ez a törzs Gáddal együtt azt kérte, hogy a Jordán folyótól keletre kaphasson területet a nagy nyájaikra való tekintettel. Meg is kapták azt - Szihon és Óg királyainak legyőzése után - de segíteniük kellett a többi törzsnek Kánaán meghódításában.4Móz 32:1–38; Józs 1:12–18; 4:12, 13; 12:6; 13. rész
Rúben törzsének Izráel későbbi történetében nem volt nagy szerepe.
Simeon A honfoglaláskor Kánaán déli részén kaptak területet letelepedésre, Beér-Seva régiójában. Olyan területet kaptak, amely beékelődött Júda örökségébe.
Az 1. népszámláláskor, amelyet nem sokkal az Egyiptomból való kivonulás után tartottak, ebben a törzsben hadra fogható férfi volt.4Móz 1:1–3, 22, 23 Közel 40 évvel később tartott népszámláláskor Simeon törzsében már csak férfi volt.
Bár az Ószövetség említi őket a királyság ideje alatt is,1.Krón. 4:24–31; 12:23, 25; 27:16 , 2.Krón. 15:8, 9 , 2.Krón. 34:1–3, 6, 7 úgy tűnik, egyre inkább beleolvadtak Júda törzsébe.Stuttgarti bibliai kislexikon, 1974 Ezékiás király ideje alatt 500 simeonita van említve, akik legyőzték az amálekiták egy részét és a földjükön telepedtek le.1Krón. 4:42 És ötszáz ember Simeon fiai közül elment tőlük a Szeir-hegyre Isi fiainak, Pelátiának, Neárjának, Refájának és Uzzielnek a vezetésével. Levágták Amálek elmenekült maradékát, és még ma is ott laknak.
Lévi A léviták Lévinek az utódai. Ők lettek az Isten előtti szolgálatokra elhívatva, ők voltak megbízva a szent sátor körüli munkákra, közülük kerültek ki a papok is. A Biblia alapján Mózes és Áron, akik kivezették a zsidókat Egyiptomból, Lévi fiának, Kehátnak az unokái volt.II. Mózes 6:16-20 A léviták a többi törzzsel ellentétben nem kaptak saját területet Kánaán elfoglalása után. Speciális vallási és politikai feladataik voltak, amik aztán a salamoni templom, majd a második templom idején végzett szakrális tevékenységekre terjedtek ki. Ezért cserébe tizedet kaptak a többi törzstől. A második templom pusztulása után a rabbinikus judaizmus kialakulása eljelentéktelenítette őket.
Júda Jákob az elsőszülött fiúnak járó áldást Rúben helyett Júdára adta, és leszármazottai is már a kezdetektől vezető szerepet játszottak az izraeliták között.
Ez a törzs alkotta Izrael 12 törzsének legnagyobbikát, Kánaán meghódítása előtt szám szerint férfit.4.Móz. 26:22 Ők vezették a kánaániták elleni harcot.4. Móz 13:6, 30; 14:6–10, 38; Józs 14:6–14; 15:13–20; Bír. 1:1–20; vö.: 5. Móz 33:7
A kánaáni honfoglalás után Palesztina déli részét, a Holt-tengertől nyugatra eső vidéket kapták, Jeruzsálemtől délre. Északon Benjámin törzse, délen a Negev (amely ma sivatag), nyugaton a filiszteusok földje határolta a területét.
Ők vezették a Benjámin törzse elleni büntető hadjáratot is.Bír. 20:18 Később Júda törzse alkotta a Déli (Júdai) Királyság lakóinak nagy részét.
Ebből a törzsből származott Dávid király, Dániel próféta és Jézus nevelőapja.Máté 1. rész
Dán Mózes 4. könyvében Dán utódai az egyik legnagyobb törzsként jelennek meg, szám szerint férfi.Móz IV. 1, 39
Az izraeliták kánaáni honfoglalása után Dán törzse a tengerpart közelében, a mai Tel-Aviv környező régiójában kapott örökséget. Nem nagy terület volt ez, de annál termékenyebb. Ezzel egyben az izraeliták legerősebb ellenségével, a filiszteusokkal kerültek szomszédságba. Ebben az időben itt feküdt Jaffa, a kikötőváros. Sokan itt aztán hajóépítésből és hajózásból éltek. Debóra éneke is említi a törzs férfiainak elmaradását az izraelita harcoktól: "Hát Dán miért időzik hajóinál?" Bírák 5,17 Dán utódainak jellegzetességei lettek a tengeri hajóutak, ami szokatlan volt az izraelita törzsekre nézve. A szó, hogy Dan és a belőle eredő más szavak aztán elszórva az egész Földközi-tenger térségében megjelentek.Mediterranean archaeology, Volume 16. University of Sydney. Dept. of Archaeology. 2003. p. 117 John Cox Gawler történész szerint a dániták egész a Brit-szigetekig eljutottak,J. C. Gawler, Dan Pioneer of Israel, 30-31. pages illetve Thomas Moore szerint még azon túl is.History of Ireland I., 59. page
Dán törzséből származott az erejéről híressé vált Sámson is.
Később Dán törzse (vagy annak egy bizonyos része) a távoli északra került. Kémeket küldtek ki a Kineret-tótól északra fekvő Jordán forrásvidékére, majd 600 fegyveres ember odamasírozott és elfoglalták Lajis (Lais) városát a szidóniaktól. Ezt a meghódított települést aztán átkeresztelték Dánra és a törzs központja lett.Bírák 18, 1-31
A zsidó írók a továbbiakban gyakran említették Izráelt a következő kifejezéssel: Dántól Beérsebáig ( a legészakibbtól a legdélebbi izraelita településig), amely mintegy 230 km távnak felelt meg.
Amikor az asszírok meghódították az Izraeli Királyságot (Kr. e. 8. század), Dán törzse további sorsának is nyoma veszett.
Naftáli A honfoglalás előtt a hadra fogható férfiainak száma fő volt.4.Móz. 26:50 A törzs a galileai-hegység keleti részén kapott területet, a Kineret-tótól és a Jordán folyó felső völgyétől nyugatra. A területén 19 jelentősebb kánaánita település voltJózs 19:35–39 és a honfoglaláskor többől nem tudták elűzni az őslakosokat (pl. Bét Semes, Bét Anát), de később ezeket is elfoglalták.Bír 1:33 Öröksége hegyvidékes, de termékeny terület volt.
Pekah uralkodása idején III. Tiglát-Pilészer igázta le az északi királyságot és Naftali törzsét is száműzetésbe vitte Asszíriába.2Kir 15:29
Gád Gád törzse a Jordántól keletre telepedett le (a mai Jordánia területén), a Jabbókk és az Arnon folyók között. Területe felölelte a Jordán keleti partjának nagy részén az alföldeket, délen majdnem a Holt-tengerig ért.Szám 32,31-36 Gileád nagyrészt Gád területére esett.5Móz 3:12, 13 Gádot északon Manassze, délen pedig Rúben törzse határolta.Józs 13:24–28
A törzs férfiai folytatták őseik foglalkozását, mint állattenyésztők.1Móz. 46:32 Ezért is kérték a honfoglalás idején, hogy a Jordántól keletre eső legelőket jelöljék ki a területüknek. Rúben és Manassze fél törzsével együtt meg is kapták azt; mely törzseknek szintén sok jószáguk volt. Gád területét azelőtt az amoriták lakták, akiket az izraeliták itt még Mózes vezetésével legyőztek.4Mó 32:33; 5Mó 2:31–36; 3:8–20 Kánaán meghódítása után Józsué részt adott a zsákmányból Gád törzsének, majd hazaküldte a harcoló férfiakat.
Dibon települése, ahol a Kr. e. 9. századból származó híres moábita követ (Mésa-sztélé) találták, azok közé a városok közé tartozott, amelyeket Gád törzse újjáépített, miután elfoglalta a területet.4Mó 32:1–5, 34, 35
Áser A honfoglalás előtt hadviselő férfiainak száma fő volt.4Móz. 26:47 Területet a galileai-hegység nyugati lejtőjén kapott. Délen a Kármel-hegység, északon Szidón vonala határolta. Itt volt Izráel legtermékenyebb vidékeinek egyike.
A törzs további története ismeretlen.
Izsakhár A honfoglalás előtt fő férfi van említve ebből a törzsből.4Móz. 26:23–25
Izsakhár (Issakár) törzse a sorsolás után Jezréel-völgyében és annak környékén kapott letelepedésre területet.
A törzsből származott Baása, aki Kr. e. 909 körül megölte Nádábot, az Izraeli Királyság gonosz uralkodóját és maga lépett a trónra. Valószínűleg Omri (Szamária alapítója) is ebből a törzsből származott."A History of Ancient Israel and Judah". James Maxwell Miller, John Haralson Hayes. 2006.
Manassze A Manassze (Manassé) törzsi férfiak a honfoglalás előtt -an voltak.4. Móz. 26:28–34, 37 Ők és családjaik a Jordán folyó két partján kaptak birtokot. Nagy területet kaptak, de a honfoglaláskor sok kánaánita várost még nem tudtak bevenni, erre csak később került sor.Józs. 17, 12-13
E törzsből származott a bírák közül Gedeon, aki megszabadította az izraelitákat a midiániták sanyargatásától.Bírák 6:11–16, 33–35; 7:23; 8:22
Manassze területén feküdt Tirca (az ország kettészakadása után az Izraeli Királyság egyik székhelye), majd Szamária, a későbbi főváros is.
A babiloni fogság után sok Manassze törzsbeli család lakott Jeruzsálemben.1.Krón 9:1–3
Efraim A honfoglalás előtt férfi tartozott ehhez a törzshöz.4Móz. 26: 37
Efraim utódai Kánaán középső részén kaptak birtokot. Hegy- és dombvidékes táj ez, de a földje termékeny volt és akkor még erdős területek borították.Józs 17:15, 17, 18 Északon Manassze határolta, délen Benjámin törzse.Józs 16:1–9 A vallási központ, Siló az ő területükre került. Efraimhoz tartozott Szikhem (Sikhem) is, mint menedékváros.Józs 21:20–22
Józsué (az izraeliták vezetője Kánaán meghódítása idején) és I. Jeroboám (az Északi Izraeli Királyság első királya) is Efraim törzséből származott. A lévita Sámuel próféta Rámában, az itteni hegyvidékén született, és később is itt élt.1Sám. 1:1, 2, 19, 20; 7:15–17
Benjámin Az izraeliták kánaáni honfoglalásakor, a Jordántól nyugatra, Júda és Efraim törzseinek területe közötti részt kapták, a kánaáni jebuzi nép területét, Jeruzsálem környékén.Józsué 18. rész Jeruzsálemen túl a Benjámin törzsének kijelölt fontosabb kánaáni városok között Jerikó, Béthel, Gibeon, Gibea volt, ebből Béthel végül Efraim törzséé lett.
A honfoglalás után, a bírák korában ez a törzs megtagadta, hogy kiadja a Gibea városában történt bűntett elkövetőit. Ezért háború tört ki közte és a többi izraelita törzs között, és azok majdnem kiirtották Benjámin törzsét.Bírák 19–21. rész
Izrael első királya, Saul, továbbá Pál apostolRóma 11:1 is ebből a törzsből származott.
Salamon király halála után Benjámin törzse Júdával együtt alkotta meg a Júdai Királyságot.
A tíz elveszett törzs A maximalista bibliakutatók alapján (akik hisznek a bibliai leírásoknak) amikor Izráel „tíz elveszett törzséről" beszélnek, akkor arra a tíz — az Északi Királysághoz tartozó — törzsre utalnak, melyek azután tűntek el, miután a Kr. e. 8. században Asszíria hódításának áldozataivá váltak. Ez a tíz elveszett törzs: Rúben, Simeon, Lévi, Dán, Naftáli, Gád, Áser, Izsakhár, Zebulon, József (Efraim és Manasszé) törzséből állt.
A 12 törzs létezésének kritikája A modern történelemtudomány, a régészet és a kritikai bibliakutatás mai konszenzusa szerint a 12 ókori izraeli törzs bibliai rendszere nem történelmi tény, hanem egy későbbi korokban megalkotott, idealizált nemzeti eredetmítosz.
Bár maguk a törzsnevek mögött létezhettek valós földrajzi csoportok vagy klánok, az a narratíva, hogy egyetlen ősatyától (Jákobtól) származó, pontosan 12 tagú, egységes szövetség vonult be Kánaánba, több ponton is megbukik a tudományos vizsgálatokon.
Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb tudományos érveket, amelyek miatt a mai kutatók elvetik a 12 törzs hagyományos, szó szerinti létezését: