Hugo Stumberg Kołłątaj (más írásmóddal: Kołłontay; írói álnevei: Anonim, Jeden Obywatel, H. K., X. H. K.), (Dederkały Wielkie, 1750. április 1. – Varsó, 1812. február 28.) lengyel katolikus pap, egyetemi tanár, jogász, politikus, államférfi, szép- és közíró.

Lengyelország a 18. század közepére válságba került. Részben a politikai élet belső zavarai gyengítették, részben szomszédai, a Porosz Királyság, az Orosz Birodalom és a Habsburg Birodalom fenyegette. A társadalom a veszélyekre a felvilágosodásra alapozott reformok sorával válaszolt, megalkotta többek között Európa első írott, kartális alkotmányát, a Május 3-i alkotmányt. A reformok csúcsát a nagy szejm (lengyelül: Sejm Wielki) működése jelentette. Ennek bukása után a lengyelek Kościuszko Tádé (Tadeusz Kościuszko) vezetésével fegyverrel próbálták menteni országukat. A kísérlet sikertelen maradt, Lengyelország három felosztása során 123 évre elvesztette önállóságát.

Kołłątaj a lengyel felvilágosodás fontos alakja, a Krakkói Akadémia (mai nevén: Jagelló Egyetem) rektora, szatirikus és költői művek szerzője, geográfus, történész, filozófus, valamint az alkotmány egyik megszövegezője volt. Kivételes képességeit nemcsak a szellem területén bontakoztatta ki. Sikeres üzletemberként gazdaságot működtetett, több politikai csoportot vezetett, részt vett a felkelés megszervezésében, a bukás után pedig hosszú időn át raboskodott. Kortársaira és a későbbi nemzedékekre való hatását mutatja, hogy Jan Matejko lengyel festő 1791. május 3-i alkotmány és Kościuszko Racławicénél című képein ő az egyik központi alak.

Élete Középnemes családba született, 1756-ban Nieciesławice-be költöztek. Alsóbb iskoláit Pińczówban végezte, majd a Krakkói Akadémián képezte magát, ahol 1768-ban megszerezte a filozófia doktora címet. 1770 és 1774 között Bécsben folytatta tanulmányait, ezt követően pedig Rómában jogi és teológiai doktori címet szerzett, valamint itt szentelték pappá. thumb|jobbra|450px|Jan Matejko: 1791. május 3-i alkotmány (1891). A kép közepén fekete papi ruhában Kołłątaj. Lengyelországba való hazatérése után papi szolgálatát Krakkóban, Pińczówban és Krzyżanowice Dolne-ban teljesítette. Utóbbi faluban új templomot alapított. Hamarosan bekapcsolódott a Nemzeti Oktatás Bizottsága (Komisja Edukacji Narodowej, KEN), és a Társaság az Elemi Iskolai Tankönyvekért (Towarzystwo do Ksiąg Elementarnych) nevű állami reformszervezetek munkájába. E szervezetek modern országos iskolarendszer kiépítését végezték. (Előbbit a világtörténelem legelső oktatási minisztériumának tartják, utóbbi két évtized alatt 27 tankönyvet jelentetett meg a közoktatás számára.) 1777 és 1780 között a Krakkói Akadémián részt vett a politikai szempontból is jelentős tanügyi reformok kidolgozásában. Ekkor lett az oktatás nyelve a latin helyett a lengyel, bevezették a természettudományi képzést, a lengyel irodalom oktatását és megnyitották a kapukat a városi polgárságból származó diákok előtt. De modern orvosi klinikát, laboratóriumokat, csillagászati obszervatóriumot, botanikus kertet ugyancsak építettek az oktatás és a kutatás számára is. 1782-től 1786-ig az egyetem rektora volt, kinevezését 32 évesen nyerte el.

1786-ban magas állami tisztséget kapott, litván referendáriusnak (Referendarz wielki litewski) nevezték ki. Varsóba költözött, az Óváros tér nyugati oldalán állt a háza. Itt alapította meg Hámor (Kużnica) nevű politikai csoportját, mely élesen bírálta a köztársaság (Rzeczypospolitej) elavult politikai és társadalmi szerkezetét. A társaságnak tagja volt többek között Francis Xavier Dmochowski és Franciszek Salezy Jezierski is. 1788-1789 során írta Stanisław Małachowskinak címzett „névtelen leveleit”, melyekben tervet dolgozott ki az állam megreformálására. Ez később az egyik szellemi alapja lett az 1791-ben megalkotott, korszakos jelentőségűvé vált május 3-i alkotmánynak.

1788 és 1792 között képviselőként működött a nagy szejmben. A Hazafias Párt (Stronnictwo Patriotyczne) egyik legaktívabb, egyben igen radikális képviselője volt, akinek a nézetei közel álltak a jakobinusokéhoz. 1790. április 29-én például testvérével, Rafał Kołłątajjal együtt elfogadta a varsói polgár címet. Részt vett a május 3-i alkotmány megszövegezésében, majd ennek elfogadása után megalapította az Alkotmány barátai (Zgromadzenie Przyjaciół Konstytucji Rządowej) nevű politikai csoportot. A tömörülés célja az volt, hogy a nemesség bizonytalankodó részét meggyőzze az alkotmány rendelkezéseinek helyességéről, valamint hogy további mélyebb változásokat készítsen elő a politikai és állami életben. Mindeközben újabb állami tisztséget vállalt, a korona alkancellárja lett. bélyegkép|balra|300px|Alkancellári aláírása 1791. május 19-én. 1792. május 22-én a reformok ellen fellépő Orosz Birodalom fegyveres erővel tört be Lengyelországnak az első felosztás után megmaradt területére. Július 23-án a király, II. Szaniszló Ágost (Stanisław August Poniatowski) – talán a véráldozat elkerülése érdekében – felszólította, hogy mielőbb csatlakozzék az oroszbarát targowicai konföderációhoz. A rákövetkező éjszakán Ignacy Potockival, Kościuszkoval és a Hazafias Párt több más vezetőjével együtt Varsóból Szászországba menekült. A lengyel fővárosban nem sokkal később véres pogromot rendeztek az oroszok.

Az emigráció idején részt vett a Kościuszko-felkelés előkészítésében és megszervezésében. Tagja lett a Legfelsőbb Nemzeti Tanácsnak (Rady Najwyższej Narodowej), ami a központi kormányzati ügyeket vitte. A pénzügyminiszteri feladatokat látta el, s újabb, radikálisabb reformok előkészítésén dolgozott, amelyek túlléptek a május 3-i alkotmány keretein. Részt vett a felkelés legfontosabb rendeletének, a połanieci univerzálénak a megszövegezésében. Ez a jobbágyfelszabadítást rendezte úgy, hogy ha feltételekkel is, de elismerte a jobbágy személyes szabadságát.

Munkáját nem fejezhette be, mert a felkelés 1794. november 4-én a Varsó melletti pragai csatában döntő vereséget szenvedett az oroszoktól, és újra menekülnie kellett. Velencébe igyekezett eljutni, de az osztrák hatóságok a Galícia és Magyarország közötti úton december 6-án letartoztatták. Rabsága nyolc éven át 1802-ig tartott. Kis ideig a csehországi József-erődben, majd Olmützben tartották fogva. Publicisztikai életműve ezekben az években számos területen kiteljesedett.

Szabadulása után Wołyńban telepedett le, ahol Tadeusz Czackival szövetkezve a társalapítója lett a Kremenyeci Líceumnak (Liceum Krzemienieckie). Az iskola később legendás hírűvé vált, gyakran nevezték „Volinyi Athénnek”.A líceum híres diákja volt Stanisław Worcell, a nagy emigráció egyik politikai vezetője, Kossuth Lajos barátja. 1802-ben ő volt az első, aki kutatni kezdte a lengyel folklórt.

1807-1808 folyamán ismét fogságban volt. Az orosz hatóságok Moszkvába deportálták, mivel újabb felkeléstől tartottak. Hazatérése után (1809) tagja lett a Varsóban működő Tudomány Barátainak Társasága (Towarzystwa Warszawskiego Przyjaciół Nauk) nevű szervezetnek, ami a lengyel tudományos akadémia egyik elődje volt.

Élete utolsó éveit a Varsói Hercegség területén töltötte. Magányosan halt meg hosszú betegeskedés után. Varsóban a Powązki temetőben (Cmentarz Powązkowski) nyugszik. Szívét Wiśniowa templomában helyezték el, ahol bátyja, Rafał élt.

Munkássága bélyegkép|jobbra|450px|Az Akadémia reformjával kapcsolatos utasításai Publicisztika Publicistaként a tudomány, az oktatás és nevelés ügye, a társadalom és államhatalom kérdései foglalkoztatták. Írásaiban olyan reformokat fogalmazott meg, amelyek az alapját jelentették a polgári jellegű alkotmány rendelkezéseinek. Főbb jogelvei: királyválasztás helyett trónöröklés, rendszeresen ülésező országgyűlés, a liberum veto eltörlése, általános adókötelezettség, a főnemesek (mágnások) hatalmának korlátozása, a városi polgárok jogegyenlőségének rendezése, a jobbágyság felszabadítása. Börtönévei alatt történeti, filozófiai és művelődésügyi tanulmányok sorát írta meg. Szabadelvű nézetei miatt szemben állt a Vatikánnal.A szomszéd népek irodalma. Lengyelország. (Szerk.: Kovács Endre), Budapest, 1962., 177. o.

Demokratikus felfogása miatt gyakran nevezték „lengyel Robespierre-nak”.Révai Nagy Lexikona. XI. köt. 800. old. mek.oszk.hu Stanisław Staszictól, a másik nagy lengyel teoretikustól eltérően nem az erős monarchia megalakításában, hanem a modern republikanizmusban látta Lengyelország sorsának megoldását. Ő fogalmazta meg a városok követeléseit tartalmazó azt a memorandumot, amelyet 1789. december 2-án Jan Dekert és az ún. fekete menet (Czarna procesja) vitt a királyi palotához.Szokolay Katalin: Lengyelország története. Budapest, 2006., 87. old. A dokumentumban a városi polgárok jogegyenlőségét követelték. A tüntetés hozzájárult a városi polgárokról szóló törvény 1791. április 18-án történő megalkotásához. A jogszabály néhány nap múlva az alkotmány részévé vált.

Főbb művei: Listy Anonima (1788–1789) – Egy névtelen levelei Prawo polityczne narodu polskiego (1790) – A lengyel nemzet politikai jogai O ustanowieniu i upadku Konstytucji 3 Maja (1793) – Az 1791. május 3-i alkotmány születése és bukása (Potockival és Dmochowskival együtt) Uwagi nad tą częścią ziemi polskiej, którą od Traktatu Tylżyckiego zwać poczęto Księstwem Warszawskim (1808) Stan oświecenia w Polsce w ostatnich latach panowania Augusta III (1841) – A felvilágosodás helyzete Lengyelországban III. Ágost uralkodásának utolsó éveiben Porządek fizyczno-moralny (1810) – A fizikai-erkölcsi rend Naukowe podstawy polityki – A politika tudományos alapjai Miasta i mieszczanie – A városok és a városi polgárok Rozbiór krytyczny zasad historii o początkach rodu ludzkiego, czyli racjonalistycznie pojęty wstęp do historii (1802–1806) O politycznym stanio Europy. – Az európai politikai helyzetről

Közgazdaságtan Fiatal korától foglalkozott a modern gazdálkodás kérdéseivel, de nemcsak tudósként, hanem gyakorló üzletemberként is, nagy vagyont keresve. Staszichoz hasonlóan – aki 1816-ban elsőként újszerű, mezőgazdasági szövetkezeteket hozott létre – főképp fiziokrata nézeteket vallott, bár Krakkóban ekkoriban már Adam Smith és az angol liberális politikai gazdaságtan eszméi is hatottak.Csató Katalin: A fiziokraták „utazó nagykövete”. Nicolas Baudeau (1730–1792) econ.core.hu Mint üzletember, hajózással, szállítással, sóbányászattal, műgyűjtéssel foglalkozott. Birtokain a robotoltatásról áttért a bérleti rendszerre.Tabló a lengyel Felvilágosodásról. Szerény vélemények, kérdések, szellemi utak. 2013. május 3. kiviszitovabb.blogspot.hu

Orvosképzés bélyegkép|jobbra|250px|Időskori portréja. (J. Pfeiffer, 1810)

Egyetemi reformjait is Stasziccal együttműködve hajtotta végre. Krakkóban 1773-ban mindössze 15 hallgató iratkozott be az egyetemre, az orvosi karra pedig csak egy. A reform részeként kijelölték a szükséges elméleti és gyakorlati tantárgyakat, majd ezekhez tanszékeket rendeltek. A képzés két szinten folyt, a hatéves orvosi képzés mellett hároméves sebészképzés működött. Felállítottak egy hatvanágyas gyakorlókórházat, beindították a bábaképzést, és a természettudományos kart bevonva gyógyszerészképzést indítottak. A Báthory István által alapított vilnói egyetemet krakkói mintára szintén megreformálták. 1809-ben az irányításával nyílt meg egy négykaros egyetem Varsóban.Kapronczay Károly: A hazai orvosképzés kezdetei. Valóság, 2003. november XLVI. évfolyam 11. szám valosagonline.hu (A varsói egyetemalapítással kapcsolatos adatot nem említi a lengyel Wikipédia, sem Kołłątajnál, sem a Varsói Egyetemnél.)

A jobbágyságról