Bulgária gazdasága a szabad piac elvei szerint működik, nagyobb magánszektorral és kisebb állami szektorral. Bulgária iparosodott, közepesen magas jövedelmű, fejlődő ország a Világbank besorolása szerint, lassan növekvő gazdasággal. 2015-ben a nominális GDP 57,6 milliárd dollár volt, a vásárlóerő-paritás pedig 128,1 milliárd dollár. A külföldi közvetlentőke-befektetés (FDI) 2015-ben mintegy 20%-kal volt magasabb az előző évinél. Bulgária fizetőeszköze az euró.
Bulgária fő gabonaterményei a búza, a kukorica és az árpa, ezen kívül jelentős a cukorrépa, a napraforgó és a dohány. Az exportra termelt zöldségfélék közül a paradicsom, az uborka és a paprika emelkedik ki. A gyümölcsök közül almából és szőlőből termelnek legtöbbet, de a kommunizmus vége óta egyre csökkenő mennyiségekben; ugyanakkor a bor exportja jelentősen nőtt. Állattartás szempontjából a szarvasmarha, a juh, a házi sertés, a szárnyasok és a bölény a jelentős. A tejtermékek közül kiemelkedő a joghurt és a kecskesajt készítése.
Az ipar 2011-ben a GDP 31,2%-át tette ki, 2015-ben a 27,3%-át. A Szovjetunió összeomlását követően a bolgár ipar elvesztette legnagyobb piacait, így az 1990-es években krízisekkel küzdött. A 2000-es évektől lassú növekedés volt tapasztalható. A fontosabb ágazatok közé tartozik az energiaipar, a gépipar, a bányászat, a fémipar és az élelmiszeripar. A legfőbb exporttermékek közé tartoznak a ruházati cikkek, a vas és acél, nehézgépek és a különféle üzemanyagok. A szolgáltatóipar a 2000-es évek óta jelentős szerepet tölt be a bolgár gazdaságban, produktivitás és munkaerő-foglalkoztatás szempontjából is, azonban alul marad az európai uniós átlaghoz képest. A turizmus 2014-ben a GDP 3,7%-át tette ki, ezzel a 72. helyen állt a világon. Az előrejelzések folyamatos növekedést jósolnak. A szektor a munkavállalók 12%-át foglalkoztatta.
Története A 20. század elején thumb|250px|left|Munka a földeken az 1920-as években Bulgária gazdasága a 19. század végén, 20. század elején erőteljesen mezőgazdasági jellegű volt. Sztefan Sztambolov miniszterelnök a piacalapú gazdaság híve volt, igyekezett a külföldi befektetések számára kedvező körülményeket teremteni, támogatta a vasútépítést, hogy az országot minél több nemzetközi piaccal lehessen összekötni. Mindezek, valamint az iparosodás elindulása ellenére is a mezőgazdaság fejlesztése volt a legfontosabb, I. Ferdinánd bolgár cár elsősorban a mezőgazdasági produktivitás növelésére helyezte a hangsúlyt. Az 1899-ben megalakult Bolgár Földműves Népi Szövetség (BFNSZ) a földműveseket képviselte és nagyon hamar befolyásos párttá vált, különösen miután a gazdaság fejlesztésére irányuló törekvések miatt az állam jelentősen eladósodott.
Az első világháborút követően a BFNSZ hatalomra kerülésével piacellenes intézkedéseket vezettek be, melyek a kereskedőréteg ellen irányultak, akiket a földművesek ellenségének tekintettek. Alekszandar Sztambolijszki mindenképp alacsonyan akarta tartani az adókat, emiatt az állandó hadsereg fenntartását sem támogatta. Az 1920-as és 30-as években Bulgária kereskedelmileg közelebb állt Németországhoz, mint a Szovjetunióhoz, akikkel csak 1940-ben kötöttek kereskedelmi szerződést.
Az 1940-es évektől 1990-ig
A második világháborút követően Bulgária szovjet befolyás alá került, kormányt a kommunista Szülőföld Front alakíthatott. 1947-ben a bolgár kormány a szovjet modellek alapján központi, tervalapú gazdálkodásra rendelkezett be, melynek legfontosabb elemei a nehézipar fejlesztése és a mezőgazdaság kollektivizálása voltak.
Nyugati szakértők szerint Bulgária gazdaságának szovjet mintára történő átalakítása teljesen a harmadik terv (1958–1960) alatt következett be. A nehéziparra fókuszáló tervgazdálkodás eleinte látványos eredményeket ért el, növekedett a munkatermelékenység, támogatták az agráripart, az oktatást és az építőipart is. Mindezek ellenére az eredményeket árnyalja, hogy a bolgár élelmiszerexport rendkívül alacsony áron zajlott, az import gépek jobbára elavultak voltak, a munkások alulképzettek. A munkások (és velük az igazgatók) száma gyorsan növekedett, a hatékony működés azonban a szervezetlenség, bürokrácia és a képzetlenség miatt nem valósulhatott meg. A kollektivizálás miatt sok földműves kényszerült a városban keresni munkát, növekedett a munkanélküliség. A kínai mintára létrehozott harmadik terv a korábban központosított kollektívák helyett 957 óriáskollektívát hozott létre, melyek egyenként 4500 hektár földdel rendelkeztek. Az ipar fő ágazatai a gépipar és a vegyipar voltak.
Az 1960-as évekre a tőkehiány, az alacsony munkahatékonyság és a drága alapanyagok miatt a bolgár gazdaság fejlődése akadályokba ütközött. Az 1980-as évekre a helyzet tovább romlott, a rossz vezetés miatt is. Todor Zsivkov rendszerének 1989-ben vége lett ugyan, a BFNSZ azonban a szabad választások után is megtartotta vezető szerepét, megnyervén az 1990-es választásokat. A KGST-piac összeomlása és a szovjet piac elvesztése komoly csapást mért Bulgáriára, az életszínvonal 40%-kal esett vissza. A gazdaság fellendítéséhez reformokra lett volna szükség, az ipar versenyképtelen volt a nemzetközi piacon, az anyag- és energiafelhasználás pazarló volt, az géppark elavult. A mezőgazdaság olyannyira visszaesett, hogy az ország alig tudta a saját szükségleteit ellátni. Az állam teljesen eladósodott.
Az 1990-es évektől thumb|250px|Szófia 1995-ben Az 1990-es évek elején Bulgária „sokkterápiás” reformprogrammal igyekezett javítani a gazdaság helyzetén, liberalizálták a piacot, megszüntették a központosítást és a külkereskedelem elé gördített akadályok nagy részét. 1996-ban az ország a Kereskedelmi Világszervezet tagja lett. A viszonylagos néhány éves stabilitást követően 1997-re a gazdaság ismét válságba került, ami a bankrendszer összeomlását, a GDP erőteljes csökkenését, magas inflációt eredményezett. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank segítségével reformokat vezettek be. Az Egyesült Demokrata Erők vezette új kormány 800 millió dolláros, hároméves kölcsönben állapodott meg az IMF-fel.
2006-ban a feketegazdaság mintegy 20-30%-ot tett ki Bulgáriában. 2007-ben az ország az Európai Unió tagjává vált; a 2000-es évek eleje óta a kormány erőteljes privatizációt hajott végre az állami ágazatokban. Mindez a gazdasági mutatók javulásával járt. Az első évtizedben a GDP évente átlagosan 4%-kal nőtt. 2015-ben a nominális GDP 57,6 milliárd dollár volt, a vásárlóerő-paritás pedig 128,1 milliárd dollár.
A fejlődő gazdaság és befektetéseket kedvezően befolyásoló kormányzati rendelkezések ellenére számos akadályozó tényező is létezik, mint például a korrupció, a gyenge jogérvényesítés, vagy a szervezett bűnözés jelenléte.
Ágazatok Mezőgazdaság thumb|250px|Betakarítás Szlivnicában A központosított, állami kézben lévő mezőgazdaságot a rendszerváltást követően felváltotta a privatizálás, a földtulajdon magánkézbe kerülése, de ez lassú folyamat volt. Az 1990-es években a gazdasági bizonytalanság sem segítette a folyamat gyorsítását. 2004-re a mezőgazdasági munkaerő és termelés mintegy 98%-a volt magánkézben. 2011-ben a mezőgazdaság 5,6%-át adta a GDP-nek, 2015-ben a 8,6%-át.
Az ország területének mintegy 50%-a termőföld. A genetikailag módosított növények termesztése tilos. Bulgária fő gabonaterményei a búza (a művelhető terület mintegy 35%-a), a kukorica (13%) és az árpa (5,4%), ezen kívül jelentős a cukorrépa, a napraforgó (a megművelhető területek 24%-a) és a dohány. Az exportra termelt zöldségfélék közül a paradicsom, az uborka és a paprika emelkedik ki. A gyümölcsök közül almából és szőlőből termelnek legtöbbet, de a kommunizmus vége óta egyre csökkenő mennyiségekben; ugyanakkor a bor exportja jelentősen nőtt. Állattartás szempontjából a szarvasmarha, a juh, a házi sertés, a szárnyasok és a bölény a jelentős. A tejtermékek közül kiemelkedő a joghurt, a kecskesajt és a feta sajt készítése. Bulgária egyike a világ legnagyobb rózsaolaj-termelőinek.
2012-es adatok szerint az ország területének 37,2%-a erdő, ennek mintegy 40%-át teszik ki a tűlevelű erdők. 2002-ben mintegy 4800 tonna fát termeltek ki, 44%-ban tüzelőanyagnak, 20%-ban papírgyártáshoz. 2004-es becslések szerint a fakitermelés mintegy 45%-a illegálisan történt.
Ipar thumb|250px|A kínai Voleex C10 típusú autó összeszerelésével indult a Litex Motors gyár Bulgáriában thumb|250px|Pravec számítógép a Szovjetunióban, az 1980-as években thumb|250px|A Lukoil olajfinomítója Burgaszban Az ipar 2011-ben a GDP 31,2%-át tette ki, 2015-ben a 27,3%-át. A Szovjetunió összeomlását követően a bolgár ipar elvesztette legnagyobb piacait, így az 1990-es években krízisekkel küzdött. A 2000-es évektől lassú növekedés volt tapasztalható. Több mint 60 ipari övezet található az ország területén. Az egyik legjelentősebb bolgár iparág a gépipar, 2012-ben mintegy ember dolgozott a szektorban, amely 3,11 milliárd eurót termelt. A főbb termékek a nehézgépek, mezőgazdasági gépek, a fémfeldolgozás, autóipari alkatrészek, a hajógyártás és a katonai felszerelések. A jelenlévő cégek közé tartozik például a Palfinger daru- és hidraulikusgép-gyártó, az autóipari alkatrészeket gyártó japán Yazaki, a Lufthansa Technik repülőgép-karbantartó, a Transwagon mozdony- és villamosgyár. 2012-ben a bolgár autóipar is újra elindult, Litex Motors néven jött létre összeszerelő gyár, mely a kínai Great Wall Motors közreműködésével kínai modelleket gyárt Európa számára.
Bulgáriában nagy hagyománya van a számítástechnikának, az 1970-es, 80-as években ők látták el a szovjet blokkot számítógépekkel (például a Pravec márkájúakkal). A 2000-es években az ország mind inkább alternatív megoldást kínált az indiai munkaerőpiaccal szemben számítástechnikai és szoftvercégek számára, köszönhetően a nagy számú és magasan képzett IT-szakembereinek. Olyan vállalatok végeztetnek itt programozási, szoftverfejlesztési feladatokat kisebb bolgár cégekkel, mint a Boeing, a BMW vagy a Nortel, de jelen van az országban a Cisco, a Johnson Controls, az SAP és a HP is. 2011-ben a 100 legnagyobb bolgár technológiai vállalat a GDP 6,8%-át termelte.
A számítástechnikához szorosan kapcsolódó elektronikai ágazat is régóta jelen van Bulgáriában. Többek között akkumulátorokat gyártanak jachtok, helikopterek, mozdonyok és katonai járművek számára, nagy teljesítményű áramátalakítókat a villamosipar számára, különféle iparágakban használt szenzorokat, erősítőket, kondenzátorokat és kondenzátortelepeket, vonatokon használt fűtő-, szellőző- és légkondicionáló berendezéseket, félvezető termékeket, autóiparban használt kábeleket és huzalokat, háztartási hűtő- és fagyasztógépeket, nyomtatott áramköri kártyákat, LED-termékeket. 2010-ben a szektor bevételei meghaladták az 1,5 milliárd eurót és embert foglalkoztatott mintegy 2300 vállalat. A termékek 75%-a exportra készül, ezek 25%-a kábel és huzal, 11%-a akkumulátor. Jelen van az országban a Liebherr, a Siemens, az ABB, a Schneider Electric és a Hyundai Engineering.