A 85 mm-es hadosztályágyú (D–44) (oroszul 85-мм дивизионная пушка Д-44) egy szovjet gyártmányú 85 mm űrméretű tábori löveg volt, amelyet 1946-ban állítottak hadrendbe. A 76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú (ZISZ–3) leváltására tervezték. Az orosz hadseregben már nem alkalmazzák, az egyetlen aktív üzemeltető Pakisztán, ahol nagyjából 200 darab kínai 56-os típusú löveget használnak. Háborús alkalmazására is sor került a vietnámi és az arab háborúk során.
Áttekintés A D–44 tervezése 1943-ban vette kezdetét a 9-es számú üzem tervezőirodájában, gyártását pedig 1944-ben kezdték meg. GRAU-kódja az 52–P–367. A D–44N egy, az 1960-as években kifejlesztett változat volt APN 3–7 infravörös irányzékkal éjszakai harchoz. Kína a koreai háború során kapott D–44 ágyúkat, majd saját másolat gyártásába kezdett az 1960-as évek elején 56-os típus jelölés alatt. A lengyel hadsereg is rendelkezett saját fejlesztésű változattal, melyet D–44M és D–44MN jelöléssel láttak el. Ezeket az 1980-as évek elején fejlesztették ki és elektromos rendszerrel láttak el.
Az ágyúcsövet a T–34–85 harckocsi csövéből fejlesztették ki, amely percenként 20-25 lövedék kilövésére volt képes. Az ágyúhoz nagy rombolóerejű, páncéltörő és kumulatív lövedékeket lehetett használni, ezenfelül a BR–365P jelű nagy kezdősebességű páncéltörő nyomjelző lövedéket is rendszeresítették, amely 1000 méteres távolságból 100 mm páncél átégetésére volt képes 90 fokos becsapódási szög esetén, illetve a BR–367P jelű lövedéket, amely hasonló körülmények között 180 mm páncél leküzdését tette lehetővé. A háború után kifejlesztett O–365K nagy rombolóerejű lövedék 9,5 kg tömegű volt és 741 gramm TNT-vel volt töltve, míg a BK–2M szárny stabilizált kumulatív lövedék már 300 mm vastag acéllemezt üthetett át. A kínai 56-os típus kumulatív lövedékének maximális lőtávolsága 970 méter volt, amelyen belül 65 fokos becsapódási szög esetén 100 mm páncél átütésére volt képes.
Az ágyú a GAZ AA kerekeit kapta meg, vontatásához egy 2,5 tonnás teherautót, terepen Ja–12 vontatót használtak 20-25 km/h átlagos vontatási sebességgel és 11 km/h sebességgel terepen, műúton a maximális vontatási sebesség 55 km/h volt.
A löveg az OP2–7 irányzékkal volt felszerelve, melynek 5,5-szeres nagyítása volt. Az irányzék maximális lőtávolsága 1500 méter.
Gyártás A D–44 ágyút 1945-től 1953-ig gyártották. 1948–1950 között éves szinten több, mint kétezer darab készült. A D–44 alapján fejlesztették ki a 85 mm-es D–48 jelű páncéltörő ágyút, illetve a löveg alvázának felhasználásával hozták létre az RPU–14 rakéta-sorozatvetőt.
Alkalmazók Az 1950-es évekre a D–44 ágyút exportálták a varsói szerződés országainak, ahol a kelet-német hadsereg egészen a vasfüggöny lehullásáig rendszerben tartotta a típust.
Források Brassey's Encyclopedia of Land Forces and Warfare, Brassey's Inc., Washington D.C., 2000, . Die Landstreitkräfte der NVA, Wilfried Kopenhagen, Motorbuch Verlag, Stuttart, 2003, . German Artillery of World War Two, Ian V. Hogg, Greenhill Books, London, 2002. . Foss, Christopher F. (ed.) Jane's Armour and Artillery 1981-1982, Jane's Publishing Company Ltd, London & New York, 1982. Foss, Christopher F. (ed.) Jane's Armour and Artillery 2007-2008, Jane's Publishing Company Ltd, Coulsdon, 2007. Shunkov V. N. The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999.) . The American Arsenal, Ian V. Hogg (introduction), Greenhill Books, London, 2001. . TRADOC Worldwide Equipment Guide
Fordítás
Kategória:Lövegek