Szalay Sámuel (Tállya?, 1711 – Miskolc, 1792. július 12.) református lelkész, a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke 1770-től haláláig.
Élete
Iskoláit Sárospatakon végezte. 1744-ben Rimaszombatban rektor lett, ahonnan nemsokára külföldre ment. 1748 végén visszatért, és egy ideig Tállyán (valószínű születése helyén) tartózkodott, ahonnan Rimaszombatba hívták meg lelkésznek. Azonban 1749. január 3-án a miskolci református egyház is meghívta iskolája vezetésére, s ezt fogadta el. Tanári hivatalát 1761. március 18-ig folytatta, ekkor ugyanott lelkésznek választották. 1770. július 1-jén az egyházkerület szuperintendensévé választotta és ezen hivatalát 1792. július 12-én bekövetkezett haláláig viselte.
Munkája
Isten hajlékaihoz való menetelre a hívő léleknek buzgó szorgalmatossága... a báji ujonnan épült templom felszentelésekor 1784. mindszent hava 10. Pest, 1786.
Levele Kazinczy Ferenchez, Miskolc, 1787. aug. 8. (Kazinczy F. Levelezése Bpest, 1890. I. 412. l.)
Források
További információk
Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Bp., História – MTA Történettudományi Intézete, 1996 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
Kategória:Magyar református egyházi személyek Kategória:1711-ben született személyek Kategória:1792-ben elhunyt személyek