Németh József (Bród, 1854. március 6. – Budapest, 1916. március 2.)Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 1376/1916. folyószáma alatt. színész, színigazgató, a Népszínház közkedvelt komikusa és operetténekese. Németh Juliska és Németh Antónia színésznők apja.
Pályafutása
Németh István és Hemszke AntóniaHázassági bejegyzése szerint. (Hudachek Anna)Halotti bejegyzése szerint. fia. Atyja ezredszabó volt. Előbb Szegeden puskaműves-inas volt a híres Gloszauer-műhelyben, ahol egy ízben kijelentette gazdájának, hogy nem reparál többé fegyvert és beállt kóristának 30 forint gázsi mellett Aradi Gerő szegedi társulatánál, ahol kisebb-nagyobb szerepeket is játszott. Hódmezővásárhelyen lépett fel először 1871-ben, majd vidéken játszott. 1875–76, 1880–81-ben és 1882–1885 között Krecsányi Ignácnál működött Debrecenben. Amikor később Krecsányival Budára került, kitűnő alakításaival, eredeti humorával magára vonta Evva Lajos népszínházi igazgató figyelmét és ennek hatása alatt fellépett a Népszínházban, 1880. július 12-én, a Boccaccioban, mint Pierot. 1885. május 1-én szerződtették; mint szerződött tag május 11-én mutatkozott be Szigeti József Nőemancipáció c. vígjátéka Öreg huszár szerepében. Itt egyre-másra aratta sikereit és különösen mint a Cigánybáró Zsupán Kálmánja tűnt fel alakítása sokszínűségével, őszinte humorával, kedélye melegségével. 1887. október 11-én elbúcsúzott az intézettől az Uff király címszerepében, miután Kolozsvárra ment, ahol október 17-én mutatkozott be a Falusiakban. 1888. április 9-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban házasságra lépett Hegyesi (Spitzer) Ilonával, a Népszínház volt tagjával, Spitzer Ignác és Weisz Anna lányával.Budapest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 89/1888 folyószám. Egyik esküvői tanúja Szirmai Imre volt. Kolozsvárott azonban nem tudott megmaradni, ezért 1888. május 8-án újra visszaszerződött a Népszínházhoz, ahol azután Tihanyi Miklós halálával annak legméltóbb utódja lett. Pompás alakításai közül emlékezetesek maradnak: a Peleskei nótárius, Kreuzer Michl a Nániban, a Holtomiglan pesti hordárja, az Eleven ördög tanácsosa, a Sárga csikó pusztabírója, Szép Heléna Calchasa stb.
A Népszínház szomorú bukása után megtakarított pénzecskéjét a miskolci színigazgatásba fektette, de nem volt szerencséje és az első szezon (1903–04) balsikere után visszatért a fővárosba, a Népszínházba, majd Konti Józsefet is ő követte 1904-ben a Király Színházba, amelynek kerek egy évtizedig volt kedvelt művésze és amelynek kötelékében új babérokat szerzett. A János vitéz francia királya, a Varázskeringő fejedelme, a Száz év múlva c. revű föltámadó Zajthayja és az Én, te, ő híres Sire de Vergyjével érte el legnagyobb sikerét, de ezenkívül is a színház majdnem minden újdonságában kivette részét a dicsőségből. Pompás alakításáról a sajtó is mindenkor elismerőleg nyilatkozott, mert minden szerepében eredeti tudott lenni. Messze járt attól, amit érdemes, öreg histriók jellemző lefitymálássál nappali színészetnek neveznek. Nem kereste az eszközöket, önként termettek nála a fogások. Ismerte az életet, az élet fonákságait, a mindennapi élet félszeg figuráit és ismerte önmagát. Mintaképe volt a vérbeli színésznek, aki azonosodik mindenhogyan a feladatával. Jobban érdekelte ugyan a dráma, de szép baritonhangjának köszönhetően főként operettekben játszott.
Eltemették a kerepesi-úti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyre (I., XIX. parcella, III. sor, 8. sír.) Koporsója felett Szirmai Imre és Feld Zsigmond mondott búcsúbeszédet. Sírkövét Incze Sándor szerkesztő emelte, 1925. november 1-én.
Fontosabb szerepei
Zajtai (Gaál J.: A peleskei nótárius) Zsupán (ifj. J. Strauss: A cigánybáró) Eisenstein (ifj. J. Strauss: A denevér)
Jegyzetek
Források
Magyar színházművészeti lexikon
Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Kategória:Magyar színészek Kategória:Színigazgatók Kategória:Szegediek Kategória:1854-ben született személyek Kategória:1916-ban elhunyt személyek