Nathan George "Shanks" Evans (Marion megye, Dél-Karolina, 1824. február 3. – Midway, Alabama, 1868. november 23.) a West Point katonai akadémián végzett hivatásos katonatiszt volt. Szolgált az Egyesült Államok hadserege 2. lovassági ezredében századosi rangig emelkedve, majd az amerikai polgárháborúban az Amerikai Konföderációs Államok dandártábornoka lett. A háború elején agresszív csapatparancsnokként szerzett hírnevet, de az alkohol iránti vonzalma és gyenge interperszonális képességei azonban dandárparancsnoki beosztásnál magasabbra alkalmatlanná tették és bírósági ügyekké fajuló nézeteltérései beosztottaival és feletteseivel véget vetettek harctéri szereplésének. Tiszti karrierje a polgárháború után véget ért, s megélhetését iskolaigazgatóként biztosította. 2002-ben publikált családi levelezése egy másik oldalát mutatja, a szüleit, testvéreit, feleségét, gyermekeit és még távolabbi családtagjait is teljes szívéből szerető embert. 44 évesen, egy súlyos közúti baleset szövődményei következtében halt meg.
Ifjúsága Evans a dél-karolinai Marionban született, Thomas és Jane Beverly Evans harmadik fiaként. Keresztapja David E. Twiggs, későbbi tábornok lett. A házaspár első két gyermeke, Chesley Daniel 1817-ben, Thomas Andrew 1822-ben született. Az apa tehetős kereskedő volt és egyike a környék első gyapotültetvényeseinek. Az 1837-es gazdasági krízis igen súlyosan érintette és kis híján teljesen tönkrement a gyapotárak esése miatt. Gazdasága sohasem tért teljesen magához a csapásból. 1833-tól 1840-ig az állami szenátus tagja volt. Az Evans házaspárnak további nyolc gyermeke született, Beverly Daniel 1826-ban, Alfred 1829-ben, James 1831-ben, Asa Louis 1834-ben, William Edwin 1835-ben, Mary Jane 1837-ben, Sarah Jane 1840-ben és Woodson 1842-ben. Thomas Evans azonban 1841-ben pleuritist kapott, mely gümőkórrá fajult és 1845-ben meghalt. Az ültetvény menedzselését Nathan édesanyja vette át és nagy energiával igazgatva sikerült jó oktatást biztosítania fiai számára. Nathan már 18 éves kora előtt végzett a Randolph-Macon főiskola hallgatójaként a Virginia állambeli Boydtonban.
A West Point és katonai szolgálata az Egyesült Államok hadseregében
Ezután megkapta apja barátjától, John C. Calhountól ajánlását a West Point katonai akadémiára, melynek alapján 1844-ben felvették kadétnak. Beceneve a karókat, vagy pálcikákat jelentő Shanks lett, mert iksz alakú lábai igen vékonyak voltak. Rákövetkező évben édesapja belehalt a tuberkulózisba, ami nagyon lesújtotta. A négy idősebb Evans fiú, Chesley, Thomas, Nathan és Beverly édesanyjuknak adományozta a birtok rájuk eső részét, annak érdekében, hogy húgaik és öccseik jövője és oktatása biztosítva legyen. A fiúk áldozatának és anyjuk tehetségének köszönhetően a család anyagi helyzete javult és Jane a legjobb főiskolákra küldte gyermekeit. Nathan tanulmányi eredménye csak arra volt elég, hogy a West Point hírhedten sokat követelő oktatásában a négy évfolyamot el tudja végezni. 57 fős évfolyamából 19 kadétnak ez sem sikerült. Társai között volt Grumble Jones, John Buford és Walter H. Stevens mindannyian tábornoki rangfokozatra emelkedtek később. 1848-ban a 38 főre fogyatkozó évfolyama 36. eredményét elérve végzett.
1848. november 11-én jelentkezett szolgálatra a missouri Jefferson Barracksban. 1849 januárjában áthelyezték a kansasi Fort Leavenworth erődbe és a nyugati határvidéken szolgált hadnagyi rangban a 2. dragonyosezrednél. Az 1848-as kaliforniai aranyláz miatt telepesek tömege haladt keresztül a Mexikótól nemrégen elcsatolt, óriási kiterjedésű területeken. Az ellenséges indiántörzsek folyamatos támadásai miatt a telepeskaravánok a hadsereg védelmét kérték. A hadsereg szétszórta lovasságát a nyugat teljes szélességében, így pl. Evans 1849-ben a Sziklás-hegységnél állomásozott. 1850 januárjában Fort Leavenworth szállásmesterévé nevezték ki és áprilisig egyben az erőd hadsegédi pozícióját is ő töltötte be. Júniusban naplóbejegyzése tanúsága szerint első ízben szerelmes lett egy meg nem nevezett hölgybe, akivel csókot váltottak. 1850. július 8-án áthelyezték az Új-Mexikóban levő Socorro-erődbe, ahol hírnevet szerzett magának az indiánok elleni harcokban. A határvidék ekkoriban lényegében folyamatos hadiállapotban élt az indián rajtaütések és portyák miatt. 1852. január 24-én részt vett az apacsok ellen vívott ütközetben Jornada del Muerto sivatagában.
1856 nyarán a Texasi adminisztrációs hivatalt Albert Sidney Johnston ezredes vezette. Evans állomáshelyének irányítását, a Cooper-tábort William J. Hardee őrnagytól Robert E. Lee alezredes vette át. Texasban és az oklahomai Indián Területeken a komancsok elleni harcok után 1856. május 1-jén előléptették századossá. Ugyanebben az évben öccse, William Edwin Evans lediplomázott a West Pointon. 1857. szeptember 24-én századát vezetve a Brazos folyó forrásvidékénél ellenséges indián erőkkel ütközött és szalasztott meg. Keresztapja, Twiggs tábornok doktrínaváltást sürgetett az indiánok elleni harcban, mely idáig főképpen védelmi jelleggel folyt. Twiggs javaslata támadóportyák indítása volt, mivel minden jel arra mutatott, hogy a komancsok és szövetségeseik elleni általános indián háború fog kitörni. Augusztusban komancs, apacs és csejenn harcosok gyülekeztek a Canadian River menti Antelop Hills közelében és a csaktó indiánok elleni támadásokat hajtottak végre lovak rablása céljából, valamint a Rio Grande vidékén portyáztak. A változtatást elfogadták, a 2. lovassági ezred támadóportyákra indult. 1858. október 1-jén a Wichita faluban vívott ütközetben Evans kézitusában megölt egy Iruquois nevű, ismert főnököt, majd egy indián zászlótartót revolverével lelőve elragadta a fekete és fehér sastollakkal és vörös vásznú lobogójukat. Ezért a tettéért a Dél-Karolinában ünnepelve fogadta a kiállított zászlót csodáló közönség és a törvényhozás díszkardot adományozott neki.
1859-ben nagynénje meglátogatása közben megismerte, eljegyezte és 1860-an feleségül vette Ann Victoria Gary-t, dr. Thomas R. Gary és Mary Ann Porter Gary leányát Abbeville megyében. 1860. március 22-én összeházasodtak, ahol tanúja Barnard E. Bee százados volt, west pointi barátja. Az újdonsült házasok Texasba utaztak, Evans akkori állomáshelyére.
Az amerikai polgárháborúban Dél-Karolinában és Virginiában Dél-Karolina elszakadása után leszerelt az Egyesült Államok hadseregéből. Közvetlen parancsnoka ekkor Robert E. Lee ezredes volt, a Konföderáció későbbi tábornagya. 1861. január 29-én Evans eltávozásra ment és a hadügyminisztériumba írt levelében benyújtotta leszerelési kérelmét. Ugyanazzal a postával írt Francis W. Pickens dél-karolinai kormányzónak és felajánlotta szolgálatait. Samuel Cooper főhadsegéd 1861. február 27-én aláírta a leszerelési kérelmet. Ezután az alabamai Montgomerybe utazott és 1861. február 27-én őrnagyi rangban belépett a dél-karolinai milíciába. Eközben 1861. március 14-én megszületett első gyermeke, Nathan George Jr. Richard G. M. Dunovant dandártábornok, Dél-Karolina milíciájának parancsnoka mellett főhadsegédként szolgált Fort Sumter ostrománál és parancsnoka elégedett volt vele. Ezután Dunovant és P. G. T. Beauregard ajánlásai nyomán századosként a konföderációs hadsereg kötelékébe lépett, a lovasság fegyverneménél. Május 20-án előléptették őrnagynak és Virginiába vezényelték. Beauregard a 4. dél-karolinai gyalogezred vezetésével bízta meg, mellyel Leesburg védelmét kellett megerősítenie.
Evans a Frying Pan Church-i előretolt állásokban levő, Chatham R. Wheat őrnagy vezette 1. louisianai speciális zászlóaljat egyesítette parancsnoksága alatt a 4. virginiai gyalogezreddel, két századnyi lovassággal és egy ütegnyi tüzérséggel. Dandárerejű egységének vezetéséhez magasabb rangfokozat volt szükséges, ezért ideiglenesen ezredesnek nevezték ki. Evans járőrözést és csapdaállítást rendelt el csapatainak. Július 15-én Washingtontól kb. 25 km-re északnyugatra, Seneca Fallsnál lesből megtámadták a Potomac-folyón átkelni igyekvő szövetségi katonák egy csoportját és három katonát megöltek közülük. Július 16-án Evans parancsot kapott, hogy előretolt állásából vonuljon vissza és csatlakozzon P. G. T. Beauregard dandártábornok hadseregéhez a Bull Run patak mentén, annak is a balszárnyán. Evans temperamentuma és az alkohol iránti szenvedélye állandó személyes nézeteltérésekhez vezetett kollégáival és feletteseivel szemben, végső soron megakadályozva karrierje kiteljesedését. Katonái lerészegedését nem tűrte meg, de a Potomactől való visszavonulás idején a hátrahagyott és felégetni szándékozott javak között whiskey-t nem hagyott hátra, hanem felpakoltatta a szekerekre. Július 18-án Irvin McDowell próbatámadást indított az Evans állásaitól délre található gázlóknál és a konföderációs állásokat túl erősnek találva a következő támadást az ellenség balszárnya ellen akarta végrehajtani.
A Bull Run-i csatában
1861. július 21-én két ezredbe szervezett kb. 1100-1300 főt kitevő fél-dandárjával részt vett az első bull run-i csatában. Hajnalban az uniós haderő megkísérelt a konföderációs balszárny mögé kerülni. A teljes támadóerő körülbelül főre rúgott, mellyel szemben Evans apró dandárja állt szemben. Evans emberei egy részét a kőhídnál átkelni igyekvő Daniel Tyler-féle hadosztályból való dandár feltartására irányította, de gyanakodni kezdett, hogy Robert C. Shenck dandártábornok gyenge támadása elterelő művelet lehet. Edward Porter Alexander százados jelzőtiszt zászlójelei alapján Evans tudomást szerzett róla, hogy állásait bal felől megkerülés fenyegeti. Evans négy századát a kőhíd védelmére hagyta hátra, és további 11 századot, kb 900 katonáját sietve a hídtól északnyugat felé eső, Matthews domb lankáira vezette. Szándékáról értesítette Philip St. George Cocke ezredest és Beauregard-t.
A dombon a 4. dél-karolinai ezred foglalt állást balra, az 1. louisianai ezred pedig jobbra. Evans Wheatnek adta a parancsnokságot és lelovagolt a dombról, hogy George Davidson hadnagy tüzérségének elhelyezkedését ellenőrizze. Wheat őrnagy Buhoup százados vette át és még előrébb vezette. Wheat az állásokat alig pár percig tudta tartani. Reggel fél tízre Tigriseit Ambrose E. Burnside dandártábornok erejét képező rhode islandi katonák kiverték a Matthews domb tetejéről. Az uniós és a konföderációs tüzérség lőni kezdte egymás ütegeit, melytől 10 órára a Matthews-domb teljesen füstbe burkolózott. Ekkor Wheat a füst leplét kihasználva megpróbálta visszafoglalni a Matthews-dombot. A 2. Rhode Island-i ezred mellé felzárkózott az egész Burnside dandár és visszaverték a próbálkozást. Az Andrew Porter dandár megérkeztével már kb. 5000-ren voltak, így Evans csapatai immár ötszörös túlerővel néztek szembe. Wheat súlyosan megsebesült, de ez időt adott rá, hogy Barnard E. Bee dandártábornok támogatásukra küldje két ezredét. Másik két ezredét Francis S. Bartow ezredes vezényelte utánuk is segítséget kért és az így összegyűlt kb. 2800 katona sikeresen visszatartotta Samuel P. Heintzelman dandártábornok egész hadosztályának kísérletét a Bull Run déli ágán való átkelésre. Azonban csatlakozott a támadáshoz David Hunter hadosztálya is és Tyler másik dandárparancsnoka, William T. Sherman ezredes áttört az kőhídon, hátba támadva a matthews-dombi állás jobbszárnyát. Burnside és George Sykes őrnagy elölről jövő támadásai és Sherman hátulról érkező támadása miatt a védelem 11:30 körül összeomlott és a katonák rendezetlenül özönlöttek vissza délre, a Henry House domb felé.