Eisenkappel-Vellach (szlovénül: Železna Kapla-Bela) osztrák mezőváros Karintia Völkermarkti járásában. 2016 januárjában 2399 lakosa volt.
Elhelyezkedése bélyegkép|balra|170px|Eisenkappel-Vellach a Völkermarkti járásban bélyegkép|balra|170px|A Hagenegg-kastély bélyegkép|balra|170px|Rechberg erődje Eisenkappel-Vellach Karintia délkeleti részén fekszik a Vellachtal völgyében, közvetlenül a szlovén határ mellett. Az önkormányzathoz 11 katasztrális községbenBad Vellach (Bela), Blasnitzen (Spodnja Plaznica), Ebriach (Obirsko), Eisenkappel (Železna Kapla), Koprein Petzen (Pod Peco), Koprein Sonnseite (Koprivna), Leppen (Lepena), Lobnig (Lobnik), Rechberg (Reberca), Remschenig (Remšenik), Trögern (Korte) 14 kisebb-nagyobb falu és településrész tartozik.Bad Eisenkappel (902 lakos), Blasnitzen (66), Ebriach (318), Koprein Petzen (11), Koprein Sonnseite (33), Leppen (167), Lobnig (128), Rechberg (138), Remschenig (60), Trögern (26), Unterort (40), Vellach (376), Weißenbach (5), Zauchen (139) (2015 januári népességadatok)
A környező települések: nyugatra Zell, északnyugatra Gallizien, északra Sittersdorf, északkeletre Globasnitz és Feistritz ob Bleiburg, keletre Črna na Koroškem (Szlovénia), délkeletre Solčava (Szlovénia), délre Jezersko (Szlovénia), délnyugatra Tržič (Szlovénia).
Története A Bad Eisenkappel nevét adó kápolnát először 1050-ben említik Capella néven. A környező település 1267-ben mezővárosi státuszt kapott és elsősorban a só- és vaskereskedelemből profitált. A török betörések miatt a 15. század végén falat építettek, de 1473-ban így is kifosztották. III. Frigyes császár újjáépíttette a várost és 1493-ban címert adományozott neki. A 15. és 19. század között vízkerék-hajtotta vasüzemek, a 18. századtól pedig vasércbányák segítették a helyi gazdaság fejlődését.
Az önkormányzat 1850-ben jött létre Kappel néven. 1890-ben átnevezték Eisenkappelre, bár a vasipar ekkorra lehanyatlott. Helyét a fakitermelés és fűrésztelepek vették át. A 20. században egyre jelentősebbé vált a turizmus. Eisenkappel 1939-ben egyesült a szomszédos Vellachhal és létrejött a mai városi önkormányzat.
1902-től a várost érintette a Vellachtalbahn keskenyvágányú vasútvonal, amelyet 1971-ben megszüntettek. A vasútállomás épületében ma asztalosműhely működik.
Lakosság 2016 januárjában az eisenkappel-vellachi önkormányzathoz tartozó településeknek 3517 lakója volt, ami jelentős növekedés a 2001-es 2 710 főhöz képest. Akkor a lakosok 95,2%-a osztrák, 1,8%-a boszniai állampolgár volt. A helybeliek 57,0%-ának anyanyelve a német, 37,6%-nak pedig a szlovén volt. 91,1% katolikusnak, evangélikusnak és muszlimnak 1,9-1,9%, felekezet nélkülinek pedig 4,1% vallotta magát. Látnivalók bélyegkép|260px|Az obiri cseppkőbarlang a peršmanhofi partizánmúzeum. 1945. április 25-én egy tizenegy fős családot (köztük 7 gyereket) mészároltak le itt jugoszláv partizánok rejtegetése miatt. oldtimer motorkerékpár-múzeum az eisenkappeli plébániatemplom a késő gótikus temetői templom a Hagenegg-kastély Rechberg vára a törökök ellen emelt erődítmény romjai Obiri cseppkőbarlang Vellacher Kotschna természetvédelmi terület Trögern-szurdok természetvédelmi terület Nature reserve Trögerner Klamm Hochobir-hegység, legmagasabb csúcsa 2139 m Türkenkopf via ferrata Híres eisenkappel-vellachiak Otto Barić (1933-) labdarúgó Maja Haderlap (1961-) író Angela Piskernik (1886–1967) botanikus Jegyzetek
Fordítás
Források Marktgemeinde Eisenkappel-Vellach (Hrsg.): 700 Jahre Markt Eisenkappel. Verlag des Geschichtsvereines für Kärnten, Klagenfurt 1968. Wilhelm Baum: Persmanhof 1945. Protokolle eines NS-Kriegsverbrechens. Kitab-Verlag, Klagenfurt 2013, Josef/Jože Till: Bad Eisenkappel und seine Kirchen entdecken/Spoznavanje Železne Kaple in njenih cerkva. Klagenfurt/Celovec u.a. 2013.
Kategória:Karintia települései