Vela Luka () község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében.
Fekvése Makarskától légvonalban 44 km-re délnyugatra, Korčula városától légvonalban 34, közúton 41 km-re nyugatra, Korčula szigetének nyugati végén, a 9,2 km hosszúságú Vela Lukai-öbölben fekszik. Kikötője az egyik legjobb a Kelet-Adria térségében. Kompjáratok kötik össze Splittel, Lastovóval és Hvarral. Közvetlen környéke szelíd, dombos táj, melynek legmagasabb pontja a 376 méter magas Hum. Tágabb környéke festői szigetecskékből, mély öblökből, meredek falú sziklazátonyokból és termékeny, szelíd fennsíkokból áll.
Története Az itteni emberi élet legősibb nyomai a település közelében levő Vela Spila-barlangbanÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3817. találhatók. Ezen a jelentős régészeti lelőhelyen, amely a Kale-öböl feletti emelkedő Pinski rat-hegyen fekszik már a kőkorszakban, az i. e. 20000 körüli időben is éltek emberek. A barlang feltárása során kőkorszaki rétegekből kőből készített vágóeszközök, kaparók, kések és más, a vadászó ember által használt kőeszközök kerültek elő. Az állati maradványok alapján megállapítható, hogy az akkori ember főként szarvasra, vadon élő marhára, bölényre vadászott. A kőkorszak középső időszakából előkerültek csigaházak, kőedények, madárcsontok, szarvas, róka és más állatok maradványai is. A késői kőkorszak (újkőkor) i. e. 6200 körül kezdődött ebben a térségben. Ebből az időszakból már kagylómintás cserépedények és a mezőgazdaság kezdeteire utaló tárgyak is találhatók. I. e. 5500 körül jelenik meg a barlangban a velolučkai kultúra, mely a településről kapta a nevét. A kultúrát mintegy kétszázötvenezer polírozott és díszített kerámiatöredék mellett számos kő és csontszerszám képviseli. A hozzá hasonló színes díszítések ugyanebből a korból csak Apuliából kerültek elő. Az i. e. 3000 körüli időben nagy népmozgás és népességcsere ment végbe a szigeten. Ez némely használati tárgyban, hornyolt kerámiában mutatkozik meg, melyek a ljubljanai és cetinai kultúrához tartoznak és a bronzkor közepéig találhatók meg a barlangban.
A szigeten élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján, többek között a Gradina sv. Ivana, Grebena, Maslinovik és Kopila nevű helyeken találhatók meg. Halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a mai Vela Luka környékén is letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Az itteni fényűző életről árulkodnak a díszesen faragott sírkövek is. Ilyen villagazdaságok álltak valamikor a Poplat, Potirna, Gudulija,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4674. Rododma, Zablaće, BradatÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5528. nevű helyeken, valamint a kis Gubeš-szigeten. A római civilizáció a 3. századtól indult hanyatlásnak, a kereskedelem megszűnt, a villagazdaságok elpusztultak, vagy kisebb településközpontokká alakultak. Ez a kereszténység elterjedésének időszaka, amikor több kisebb templom épült a szigeten. Ilyenek voltak a Gradina-félszigeten fekvő Glavicán és valószínűleg Guduliján is.
A kora középkor idejéből nem maradt fenn sem épületmaradvány sem írásos feljegyzés. Mégis tudható, hogy a 8. században neretvánok telepedtek itt le, akik hajóikkal évszázadokig uralták az Adria térségét adózásra kényszerítve a gazdag Velencei Köztársaságot is. Kevés adatot találunk az 1214-ben kelt Korčulai statutumban és néhány középkori oklevélben is. Az első udvarházat 1490-ben építette itt az Ismaelli család. Több információval rendelkezünk a 16. század végétől, amikor a török veszély csökkenésével kezdett visszatérni az élet ebbe a tengerparti térségbe. Ekkor épültek néhány gazdagabb család (Ismaeli, Gabrijellis, Nikoničić - Kanavelić és Kolović – Šantić) megerősített udvarházai, kastélyai. Az első házat blatoi halászok építették itt a 17. században. A település fejlődése a 18. század végén indult el, amikor megélénkült a kereskedelem és a közlekedés. Ennek eredményeként új lakosság települt a Velolučka-öböl környékére a korábban épített kastélyok és a Szent Vince templom köré. Ezután a település gyorsan fejlődött. 1819-ben a szomszédos Blato lakóiak ellenkezése ellenére Vela Luka önálló káplánt kapott. 1828-ban már 109 család élt itt és elkezdődött a harc az új plébániatemplom felépítéséért és az anyaközségtől, Blatotól való függetlenedésért. Ez a harc 1848-ra sikeresen zárult, mert felépült a Szent József plébániatemplom, majd 1849-ben Vela Luka hivatalosan is önálló plébánia lett. 1857-ben megkezdte működését a népiskola, 1885-ben megnyílt a posta, 1892-ben gőzmalom kezdte meg működését, 1898-ban pedig felépült a halkonzerv üzem. 1898-ban megalakult az önálló Vela Luka község. A községnek 1857-ben 1218, 1910-ben 4334 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A községnek 2011-ben 4137 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból és a turizmusból éltek.
Népesség Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 1.218 0 1.940 2.632 3.563 4.334 5.026 4.038 4.091 4.310 4.297 4.193 4.398 4.464 4.380 4.137 (1869-ben lakosságát Blato községhez számították.)
Nevezetességei Szent József tiszteletére szentelt plébániatemplomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5587. 1846 és 1848 között épült, felszentelése 1898-ban történt. Harangtornyát 1871-ben építették. A templomot építésének 150. évfordulójára 1998-ban teljesen felújították. A gradinai Keresztelő Szent János kápolnaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4856. eredetileg remetelaknak épült a 9-10. században. Írásos dokumentum 1415-ben említi először. A Ferreri Szent Vince kápolna 1589-ben épült az Ismaelli család birtokán.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5292. A Gyógyító Boldogasszony kápolnát 1886-ban építették. A Szent Rókus kápolna 1849-ben épült, 1940-ben lebontották és újat építettek helyette. A kalai Szeplőtelen fogantatás kápolna 1885-ben épült, 1959-ben megújították. A zlo puntai Szent Miklós kápolnát 1951-ben építették. Az Irgalmas Szűzanya kápolnát 1903-ban építette a Franulović-Repak család. A poplati Kármelhegyi boldogasszony kápolnát 1888-ban építette a Petković-Kovač család. A knežinski lazi Lourdes-i barlang 1909-ben épült. A poljei Szent József kápolnát 1998-ban építették. A lozići Szent Vencel kápolna. A Triporte-öbölben található Szent Péter-templom a 17. század végén épült.Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6253. A Vela Spila-barlang kőkorszaki régészeti lelőhely a Pinski rat-hegy déli lejtőin, a Kala-öböl felett található. A Hum nevű magaslaton kilátó és egy elhagyott katonai erőd található.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6483. Gubeš szigete a Vela Luka-öböl nyugati részén, a Gradina-öbölben található. A sziget legmagasabb pontján egy ősi villa rustica maradványai találhatók, szabályos kövekből épített falmaradványokkal, padlómozaikokkal, padlófűtéssel, sírokkal és számos egyéb lelettel, amelyek alapján építése a 2. századra tehető. A sziget kis területe miatt az épületegyüttes valószínűleg kizárólag lakóépület jellegű volt, de a Gradina-öböl védelmének is fontos része volt, amely megerősítette a kikötő és a horgonyzóhely fennmaradását az ókori időszakban.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4855. Az „Ančinovo” nevű lelőhelyen egy 15 méteres átmérőjű, kőből rakott halom található, melynek korát az i. e. 3. és az i. e. 1. évezred közé helyezik.Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6249. A „Maslinovik” nevű lelőhelyen csaknem egy hektáros területen őskori erődített település maradványa található. A lelőhelyet falmaradványok határolják, amelyek leginkább a délkeleti, a keleti és az északi szakaszon figyelhető meg. A falak északi és nyugati szakaszait később, valószínűleg a 19. század végén vagy a 20. század elején, részben szárazon rakott kőkerítéssé építették át. Itt található az őskori kerámiák legnagyobb koncentrációja. Délnyugatra és délre az őskori falak maradványai csak helyenként láthatók, vagy teljesen eltűntek.Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6250. A Vela Lukától keletre, a Blato-mező északi oldalán fekvő Mala Rasohatica nevű helyen, öt kőhalomból álló tumulus csoport található. Átmérőjük 11–18 m, magasságuk pedig 0,5–2 m között van. Egyes halmok az újkori beavatkozásokkal, azaz a terep egyengetésével megsérültek. Az útszéli halom tetején egy kőkereszt található, melynek talapzatába az 1705-ös évszám van bevésve. A keresztet Bajčev križnek vagy Križ na gomilamának nevezik. Nagy szimbolikus jelentősége van, mert ez a blatoi és lukai bűnbánó körmenetek találkozási helye.Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6370. Két őskori kőhalom található a Blato-mező nyugati részén a „Zablaće” nevű helyen is. A halmokat a bronzkori és kora vaskori népesség sírépítési szokásainak tárgyi bizonyítékainak tekintik Korčula szigetének nyugati részén.Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6388. A 12. századi romanika helyi példája a Szent Kozma és Damján-templom. Egyhajós, téglalap alaprajzú épület, négyszögletes apszissal, a nyugati homlokzat felett épített harangdúccal. Külső falait sekély, hosszúkás falfülkék tagolják. Gótikus boltozatán az eredeti falfestés nyomai láthatók. A szerény méretű, de annál értékesebb épület az évszázadok során jelentős beavatkozásokon ment keresztül.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6588. Az általános iskola kétemeletes épülete a Vrnik-szigetről származó finoman megmunkált kőből épült. Az épület szabályos téglalap alaprajzú. Az épület főhomlokzatát középen háromszögű oromzatban végződő sekély rizalitok tagolják. A főhomlokzat teljes hosszában vízszintesen két kőpárkány található. Tetőzete négyosztatú sátortető, amelynek francia típusú cserepeit a tivatiai (montenegrói) Račica gyárban gyártották 1911-ben.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6468.
Gazdaság Azt a tényt, hogy a horvát szigetek egyik legfejlettebb települése Vela Luka annak köszönheti, hogy lakossága hosszú ideig foglalkozott hajóépítéssel, tengerészettel, halászattal és mezőgazdasággal. A településen ma is folyik hajóépítés a "Greben" hajóépítő műhelyben. Kisebb és nagyobb műanyagból készült hajókat, valamint vitorlásokat és tűzálló mentőcsónakokat építenek. A helyi lakosság másik megélhetési forrása a mezőgazdaság, különösen a szőlő- és bortermelés, valamint az olíva termesztés és feldolgozás. A helyi gazdaság harmadik, egyre jelentősebb alappillére a turizmus. A vendégeket több, jól felszerelt szálloda (Adria, Korkyra, Posejdon, Dalmacija) várja. A Mindel kemping 5 km-re van a településtől. Mellettük számos magánszállás, panzió, étterem és kisvendéglő is található Vela Lukán.
Oktatás