Klimm Mihály (Buda, 1851. szeptember 4. – Budapest, 1897. január 25.) vízépítő mérnök, királyi tanácsos, műegyetemi tanár, egyetemi rektor.
Életútja
Apja Klimm Mihály vattagyáros volt. Középiskoláit elvégezvén, 1867-től a József-műegyetem hallgatója lett, ahol mérnöki tanulmányait végezte, majd ez intézetben 1870-től 1872-ig Kruspér István asszisztense volt. A vízépítésben való kiképzése céljából 1872 őszén állami ösztöndíjjal kiment külföldre, ahol részt vett a hamburgi kikötőépítésben, 1873-ban Szászországban az Elba-szabályozási munkálatokban, 1875-78-ban pedig német birodalmi szolgálatban a Rajna-szabályozás művében. 1878-ban a József-műegyetemen a vízépítés előadására külön katedrát állítottak fel és erre augusztus 13-án helyettes tanárnak hívták meg, 1879. június 11-én pedig a vízépítészet rendes tanárának nevezték ki.
Tapasztalatai folytán szaktekintély volt a folyószabályozás terén, és előadásainak is állandóan ez volt főtárgya. 1882-ben meghonosította a magyar technikán a vízmérő gyakorlatokat és a műegyetem vízmérő állomását szintén ő létesítette. Két egymást követő évben (1889-től 1891-ig) rektor volt. Utolsó nagy munkáját a folyószabályozás terén 1888-ban a tiszai árvizek alkalmából végezte, amikor is a király nagyérdemű működéséért a királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Az országos vízügyi tanács tagja volt.
Klimm családi élete nem volt boldog; a házastársak elváltak és neje a per befejeztével, mert a törvény a gyermekeket az apának ítélte, 1890-ben saját kezével vetett véget életének. Ettől fogva Klimm búskomorrá vált.
Írásai
Cikkei a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében (VI. 1872. A Shaw-féle lőpor által működő czölöpverő gép, VII. 1873. A Gileppe-völgyzár Belgiumban, IX. 1875. Uj kikötők Hamburgban, IX. 1877. A Felső-Rajna szabályozásáról, XV. 1881. A kapaszkodó hajózásról, tekintettel a hazai viszonyokra, 3 ábra-rajzzal, XVII. 1883. Hajók köbözése, Futó darugépek a hamburgi kikötőben, tábla-rajzzal); a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítőjének vízépítészeti rovatát 1883-tól vezette.
Munkái
Uti Jegyzetek a vízépítés köréből. Budapest, 1883. Tábla rajzzal. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéből.) Műszaki vélemény Budapest főváros balparti részének csatornatrvezete tárgyában. Uo. 1885. Egy tábla rajzzal.
Kéziratban
Vízépítéstan (rendszeres nagy munka, mely a Magyar Mérnök- és Építészegylet könyvkiadó vállalatában jelent volna meg, de amelyet már nem fejezhetett be).
Jegyzetek
Források
Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950, Bd. 3 (Lfg. 15, 1965), S. 407
További információk
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Kategória:Magyar vízépítő mérnökök Kategória:Magyar rektorok Kategória:Budaiak Kategória:1851-ben született személyek Kategória:1897-ben elhunyt személyek