A Grant kapitány gyermekei (Les enfants du capitaine Grant) Jules Verne francia író 1868-ban megjelent kalandregénye. Ez a regény Jules Verne egyik legismertebb műve.
A regény folytatásokban 1865. december 20. és 1867. december 5. között jelent meg a Magasin d'éducation et de récréation 4–8. évfolyam 37–91. számaiban, Les Enfants du capitaine Grant címmel. A három részből álló regényt Pierre-Jules Hetzel adta ki, az első részt 1867. május 6-án Les Enfants du captaine Grant. Voyage autour du Monde. L'Amérique du Sud. (Grant kapitány gyermekei. Utazás a világ körül. Dél–Amerika.), a másodikat 1867. július 15-én Les Enfants du captaine Grant. Voyage autour du Monde. L'Australie (Grant kapitány gyermekei. Utazás a világ körül. Ausztrália.) és a harmadikat 1868. január 25-én Les Enfants du captaine Grant. Voyage autour du Monde. L'océan pacifique (Grant kapitány gyermekei. Utazás a világ körül. Csendes-óceán.) címmel. A harmadik rész kiadásakor az egész könyv is megjelent egyetlen kötetben.
Tartalom Egy kifogott palackban talált töredékes üzenet alapján indulnak a regény hősei megkeresni és megmenteni Grant kapitányt, aki valahol a 37. délkör mentén vélhetően hajótörést szenvedett.
Első rész: Dél-Amerika Lord Glenarvan Duncan luxus yachtján ifjú feleségével, Helenával és Mac Nabb őrnaggyal skót otthona felé tart. Szórakozásképp levadásznak egy pörölycápát, amelynek a gyomrában palackpostát találnak, amely ugyan három nyelven íródott, de töredékes.
Az angol nyelvű töredék:
62 Bri gow sink stra aland skipp Gr that monit of long and ssistance lost
A német nyelvű töredék:
7 Juni Glas zwei atrosen graus bringt ihnen
A francia nyelvű töredék:
troi âts tannia gonie austral abor contin pr cruel indi jeté ongit et 37º 11' lat
Saját megfejtésük szerint a két éve Glasgowból kihajózott Grant kapitány segélykérő üzenetét fogták ki, aki valahol Dél-Amerika nyugati partjainál, a 37. foknál szenvedett hajótörést. Lord Glenarvan Londonba utazik, hogy hivatalos mentő-expedíció indítását kérje. A baljós hírt hallva Grant két gyermeke, Mary és Robert felkeresi a Lord házát. Az állam nem indít kutatást, Lady Helenát viszont meghatja a két gyermek, ezért a Földközi-tengerre tervezett nászút helyett arra kéri férjét, keressék meg Grant kapitányt.
Útnak indulnak a minden kényelmet biztosító gyors járású Duncan fedélzetén. Meglepetésükre az indulás másnapján kiderül, hogy potyautasuk van. Paganel, a híres francia földrajz tudós az indulás előtti éjszaka érkezett a kikötőbe, és rossz hajóra szállt fel. Miután Paganel lehiggad, megállapodnak, hogy kiteszik az első útba eső szigeten. Ám Paganelnek kifogása van Madeira, majd a Kanári-szigetek, végül a Zöld-foki szigetek ellen, így marad a hajón, amely Patagóniába tart az általa remélt India helyett.
A Duncan eléri a 37. fokot Nyugat-Patagóniában, amely valójában Chile Concepcion városa száz kilométerrel feletti helyét jelenti. Grant kapitányról senki sem hallott. Paganel javaslatára úgy döntenek, hogy a 37. fok mentén átvágnak Dél-Amerikán. Amíg Helena és Mary Grant a hajón marad, amelyet átrendelnek a várható érkezési helyükre, pár matrózzal kiegészülve a férfiak nekivágnak az útnak.
keretezett|középre|A Grant kapitány felkutatására indult csapat útja a Dél-amerikai kontinensen. Eredeti illusztráció, Édouard Riou munkája. A jobb alsó feliratból hiányzik a Les Enfants du captaine Grant. cím.
Az út során a természet erői teszik próbára az utazókat. Első kihívás a Kordillerák, az Andok hágóin való átkelés. Átérve a hágón egy földcsuszamlás után nem találják Robertet. Keresése sikertelen. Meglátnak egy kondorkeselyűt, amely egy élettelen testet emel a magasba, a látványtól megdermednek, szerencsére Thalcave, a patagón indián nem, lelövi a keselyűt, Robert megmenekül, túléli a kalandot. Thalcave vezetőként csatlakozik a csapathoz.
Paganel újabb szórakozottságára derül fény. A tudós a hajón egy könyvből vélt megtanulni spanyolul, de nem nagyon ért szót senkivel, mert a nyelvkönyv portugál volt. E közben állatcsordák elől kell menekülniük, szomjúság gyötri őket, kiéhezett prérifarkasok támadják szállásukat. Thalcave segítségével sorra úrrá lesznek a nehézségeken, de nem jutnak Grant kapitány nyomára. Nem áll meg a feltételezésük, hogy a hajótörés helyszínén őt és két társát foglyul ejtő indiánok a kontinens belseje felé cipelték volna.
Mocsaras tájon haladva hatalmas eső szakad rájuk, ami árvizet okoz. Ismét szerencséjük van, a síkság egyetlen ombu (Phytolacca dioica) fáján meg tudnak kapaszkodni, csak Thalcave-t és lovát sodorja el az ár. Napokat töltenek el a fán. A nem csituló vihar villáma meggyújtja a fa egyik felét, a fa körül kajmánok jelennek meg, a fa gyökerei lassan elengednek. A fát végül a vihar egyik forgószele szakítja ki, a fa hajóként vitorlázik, amíg meg nem feneklik.
Thalcave bukkan fel, segítségével teszik meg a partig hátralevő ötven kilométernyi utat. Ahol a Duncan vár rájuk minden fényűzésével és kényelmével.
Második rész: Ausztrália A Tristan da Cunha és Amszterdam-szigetet érintve halad a Duncan Ausztrália felé. Paganel és Mac Nabb fogadást köt, amit Paganel nyer, mert fejből fel tud sorolni ötvenet Ausztrália felfedezői közül. Mac Nabb egy újabb fogadással gyorsan visszanyeri kedvenc karabélyát. Megérkezésük az ausztrál partokhoz sokkal kevésbé kedélyes, egy vihar miatt a Duncan majdnem elsüllyed, az utazók a partra menekülnek. A hajót sikerül megmenteni, de javításra szorul.
A partra menekültek barátságos vendéglátóra találnak Paddy O'Moore helyi földbirtokos személyében. O'Moore egyik munkásáról kiderül, hogy ő Ayrton, Grant hajójának, a Britannia-nak a fertálymestere. Ott volt a hajótörésnél, amely helyszíne Ausztrália keleti partjánál volt, a 37. foknál, de elvesztette a kapcsolatot Granttal. Eldöntik, hogy amíg a hajót kijavítják Melbourne-ben, addig átvágnak Ausztrálián a 37. fokot követve. Ayrton segítőnek ajánlkozik, amelyet örömmel elfogadnak. Egyedül Mac Nabb őrnagy az, akinek fenntartása van Ayrtonnal szemben, de ennek nem adja jelét.
keretezett|középre|A Grant kapitány felkutatására indult csapat útja a Dél-amerikai kontinensen. Eredeti illusztráció, Édouard Riou munkája. A bal alsó feliratból hiányzik a Les Enfants du captaine Grant. cím. Ezúttal a két nő, Helena és Mary is velük tart egy hosszú, kényelmes kocsin. Az út során keresztmetszetet kapunk a kor Ausztráliájából. Találkozunk több ezer marhát terelő lovasokkal, egészen egyedi angol történelem oktatáson átesett ausztrál bennszülött kisfiúval, minta gazdaságot vezető fivérekkel, és az aranyláz sújtotta térséggel. Szerencsére a környéken garázdálkodó Ben Joyce bandájával nem hozza össze őket a sors.
Eleinte apróbb, természetesnek tűnő balesetek hátráltatják az útjukat, egy leeső patkó, egy útjuk mentén elkövetett vasúti-robbantás. Idővel egyre rosszabb dolgok történnek, megmagyarázhatatlan okok miatt sorra elhullanak a hátaslovak és a szekérvonó ökrök, végül a Snowy folyó előtt szekerük mozdíthatatlanul a sárba süpped. A folyó épp árad, nincs sok esélyük a továbbhaladásra, lovuk is csak egy marad.
Lord Glenarvan, akinek megsérült a keze, végül elfogadja Ayrton ötletét, hogy rendelje át a Duncan-t Melbourne-ből a várható érkezési helyükre, így a segítség szemből érkezik majd. A Paganelnek diktált levelet a helyismerettel bízó Ayrtonra akarják bízni.
Mikor Glenarvan a levélnek ehhez a részéhez ért, Mac Nabbs, aki figyelmesen követte Glenarvan tollát, különös hangsúllyal megkérdezte, hogy írják az Ayrton nevet. - Hát úgy, ahogy kiejtik – felelte Glenarvan. - Tévedés – mondta az őrnagy -, Ayrtonnak ejtik, de Ben Joyce-nak írják!Második rész, XIX. fejezet
Ayrton rálő, megsebzi Lord Glenarvant, és elmenekül. A sárbaragadt kereső csapat az egyik matrózt küldi az üzenettel Melbourne-be, de a küldöncöt Ayrton társai megkéselik, a levelet elragadják tőle. A levél igazolja átadóját a Duncan másodkapitánya előtt, így jogosan vélik, hogy Ayrton és bandája megszerzi a luxusyachtot. A küldönc matróz szerencsésen túléli a támadást, de hosszan ápolják. Erre mód nyílik, mert tehetetlenül vesztegelnek az áradó, majd lassan apadó folyó partján.
Hosszú napok után sikerül alkalmi tutajjal átkelni a folyón, de a sebesült és a járatlan erdők akadályozzák haladásukat, éheznek és szomjaznak. A hangulat rossz, mert nem elég, hogy nem találták meg Grant kapitányt, de minden valószínűség szerint elveszítették a Duncan-t is.
Amikor elérik Ausztrália keleti partját, a yacht sehol. Táviratváltás erősíti meg, hogy elég ideje elhagyta Melbourne-t ahhoz, hogy megérkezzen a találkozási ponthoz.
Csendes-Óceán Feladják a keresést, úgy döntenek, visszatérnek Skóciába. Ehhez el kell utazniuk valamelyik nagyobb városba, amelynek rendszeres hajóösszeköttetése van Európával. Paganel javaslatára az Új-zélandi Auckland városát választják, Paganel szokásával ellentétben nem indokolja meg részletesen, hogy miért is jobb Auckland, mint Melbourne.
A nagyon szűkös kínálatból egy teherszállító hajóra esik a választásuk, a Macquarie kapitánya Will Halley, iszákos, goromba, de hajlandó elvinni a csapatot. Az utazás hamar rémálommá válik, a hajó sokkal lassabban halad, mint gondolták, nem csak a kapitány, de a legénység is folyamatosan részeg. Mangles, a Duncan kapitánya alig bírja visszatartani magát, hogy át ne vegye a parancsnokságot a számos hiba és dilettáns döntés miatt, de Lord Glenarvan arra kéri, hogy amíg nincs életveszély, ezt ne tegye meg. Természetesen egy vihar formájában az életveszély is beköszön, a hajó Új-Zéland északi szigetének partjától tíz mérföldre megfeneklik.
keretezett|középre|A Grant kapitány felkutatására indult csapat útja a Dél-amerikai kontinensen. Eredeti illusztráció, Édouard Riou munkája. A jobb alsó feliratból hiányzik a Les Enfants du captaine Grant. cím.
Éjszaka a kapitány és a legénység az egyetlen csónakkal elmenekül. Mangles vezetésével mindent megtesznek, hogy a megdőlt hajó túlélje a tomboló vihart. Jó pár nap telik el, mire a hajó deszkáiból ácsolt tutajjal partot érnek. Köszönhetően a hosszú útnak, Paganel bőséggel elmesélhette, hogy az angolok miként harcolnak a bennszülött maori törzsek ellen. Az angolok háborújának vérességénél csak a maorik emberevő szokása kap nagyobb teret az elbeszélésekben. Attól tartva, hogy a maorikat nem érdekli a skót és angol közti különbség, nagyon félve és óvatosan készülnek a szigeten haladni. A cél Auckland.
Már az első éjszaka elfogja őket egy, Kai-Kumu főnök vezette maori csapat. A Taupói-tó közeli szállásukra hurcolják őket, Kai-Kumu fogolycseréhez akarja felhasználni foglyait. Az egyik kihallgatás alatt egy másik főnök, Kara-Tete Helenára vet szemet, Lord Glenarvan elrejtett pisztolyával lelövi Kara-Tetét. Az azonnali meglincseléstől csak az óvja meg őket, hogy Kai-Kumu tabunak nyilvánítja a foglyokat, a hatalmas kavarodásban Robertnek és Paganelnek nyoma vész. Kara-Tetét a közeli hegy tetején temetik el – a maorik a halott nyughelyét tabuként kezelik.
Kai-Kumu a fogolycsere helyett kivégzésre és megevésre szánja már foglyait, ám azok váratlanul, Robert segítségével megszöknek. Robert a kavarodás során kimenekült a táborból, a közelben rejtőzködött, kifigyelte a maorikat és hátulról elkezdett alagutat ásni a foglyokhoz. Igyekeznek minél zajtalanabbul és minél távolabb kerülni a maori tábortól. Ám napkeltekor a maorik felfedezik a szökést, hajtóvadászatot indítanak és már-már sikerrel járnak, a menekülők egy hegy tetejére szorulnak vissza. Amit a maorik nem közelíthetnek meg, mert az tabu, Kara-Tete nyughelye.