Törökország politikai élete a szekuláris, parlamenti, reprezentatív demokrácián és a hatalom szétválasztásán alapszik. A kormány vezetője a miniszterelnök; a török parlamenti választásokon több párt képviselőire szavazhatnak az állampolgárok. A végrehajtó hatalom a kormány kezében van, míg a törvényhozásban mind a kormány, mind a parlament részt vesz. A bírói hatalom a végrehajtói és törvényhozói hatalomtól függetlenül működik. Törökország jelenlegi alkotmányát (Anayasa: Fő Törvény) 1982. november 7-én fogadták el.

Végrehajtó hatalom

Az államfő szerepét a köztársasági elnök (Cumhurbaşkanı) tölti be. A köztársasági elnököt hétévente választja a Török Nagy Nemzetgyűlés. A köztársasági elnöknek nem kell feltétlenül a parlament tagjának lennie. A jelenlegi köztársasági elnök Recep Tayyip Erdoğan.

A végrehajtó hatalmat a minisztertanács (Bakanlar Kurulu) gyakorolja. A minisztereknek parlamenti mandátummal kell rendelkezniük. A miniszterelnöki pozíció 2017-ben összeolvadt a köztársasági elnöki pozícióval.

Törvényhozás

Törökországban a törvényhozó hatalmat az 550 fős Nemzetgyűlés (Türkiye Büyük Millet Meclisi- Török Nagy Nemzetgyűlés) gyakorolja, melynek tagjai 81 tartományt képviselnek. A parlamenti képviselőket 5 évre választják. Ahhoz, hogy egy párt bejuthasson a parlamentbe, a választásokon a szavazatok legalább 10%-át kell megszereznie. Egyéni képviselőknek a képviselt tartomány szavazatainak 10%-ára van szüksége a parlamentbe jutáshoz.

A török hadsereg a köztársaság létrehozása óta mindvégig meghatározó szerepet igyekezett játszani a politikában, s 1960-ban, 1971-ben és 1980-ban katonai puccsot hajtott végre, 1996-ban pedig - fizikai erőszak alkalmazása nélkül - eltávolította a hatalomból Necmettin Erbakan kormányát. A török vezérkar 2007. április 27-i ultimátumával befolyásolni próbálta a köztársasági elnökválasztást és a parlamenti választásokat. A hadsereg politikai szerepvállalásának megszüntetése, a hadsereg feletti polgári ellenőrzés megteremtése feltétele Törökország EU-csatlakozásának.

Törökországban jelenleg többpártrendszer van, a köztársaság első évtizedeiben (1950-ig) azonban egypárt-rendszer uralkodott.

A legfontosabb politikai eszmék Törökországban

A török alkotmány és a legtöbb párt politikája az alábbi eszmékre épül: szekularizáció (az állam és az egyház szétválasztása) modernizáció nacionalizmus

Más politikai eszmék és ideológiák is hatással voltak (vannak) egyes török pártokra: iszlám fundamentalizmus pántörök eszmék kurd szeparatizmus szocializmus kommunizmus

Pártok és választások

1950-től kezdve a török parlamenti választásokon a konzervatív pártok domináltak. A jelenleg hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja is konzervatív, demokrata pártként definiálja önmagát. A legnagyobb ellenzéki párt a CHP, a Szocialista Internacionálé tagja, 1999-ben nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, 2002. óta pedig a leadott szavazatok kb. 1/5-ét szerzi meg.

Megjegyzés: a törökországi választási sajátosságok miatt, amelyik párt nem éri el az érvényes szavazatok legalább 10%-át, akkor nem kap helyet a Török Nagy Nemzetgyűlésben.

A 2002. november 3-i parlamenti választások eredménye TörökországbanPártokSzavazatokMandátumokNo.% +− %No.+−Igazság és Fejlődés Pártja (Adalet ve Kalkınma Partisi)10 779 48934,3+18,8363+252Köztársasági Néppárt (Cumhuriyet Halk Partisi)6 099 08319,4+10,5178+178Az Igaz Ösvény Pártja (Doğru Yol Partisi)3 004 8429,5-2,50-85Nemzeti Mozgalom Pártja (Milliyetçi Hareket Partisi)2 622 5458,3-9,70-129Fiatalok Pártja (Genç Parti)2 277 6517,2+7,20+0Demokrata Néppárt (Demokratik Halk Partisi)1 953 6276,2+1,50+0Anyaország Pártja (Anavatan Partisi) 1 610 7085,1-8,10-86Baloldali Demokrata Párt (Demokratik Sol Parti)385 9501,2-21,10-136egyéb pártok2 714 5338,6*9+6Érvényes szavazatok száma31 448 428100,00 550 Érvénytelen szavazatok1 284 982 Összesen31 448 428(79,00%) Forrás: Adam Carr

Igazságszolgáltatás

A bírói hatalom szabadságát és függetlenségét az alkotmány garantálja. Nincs olyan szervezet, személy vagy intézmény, mely beleavatkozhat a bíróságok működésébe. A törvényhozó és végrehajtó hatalomnak pedig alá kell vetniük magukat a bíróság döntésének. A bíróságoknak számot kell adniuk a döntéseikről az alkotmányban előírtaknak, a törvényeknek, a jogtudománynak és személyes meggyőződésüknek megfelelően.

A török bíróságokon nincs esküdtszék, minden ügyben a bírók rendelkeznek, miután meghallgatták az ügyvédek és ügyészek érvelését. Kisebb polgári ügyekben, kihágásokban és vétségekben egyetlen bíró, az ún. "békebíró" dönt; a büntetés mértéke kisebb pénzbüntetésektől rövidebb fogházbüntetésekig terjed. Nagyobb polgári peres ügyekben és bűncselekményekben három bíróból álló elsőfokú bíróság ítélkezik. Bármilyen bűnügyben lehet fordulni a másodfokú bírósághoz.

Minden bírósági ügy nyilvános, ha mégis a nyilvánosság kizárásával történik egy tárgyalás, a bíróságnak meg kell indokolnia a döntést. Mind vádeljárást, mind a döntéshozatalt az alkotmány szabályozza. Egyetlen bírát vagy ügyészt sem lehet leváltani, hatalmát korlátozni vagy nyugdíjazni saját beleegyezése nélkül. Mindazonáltal a bíráknak bizonyos életkor elérése után nyugdíjba kell vonulniuk. A gyermekbíróságok más rendszer szerint működnek.

Ha a bíró döntését, magatartását kétségbe vonják, az Igazságügyi Minisztérium engedélyével egy különleges, jogtudósokból és rangidős bírókból álló testület vizsgálja ki az ügyet.

Az Ügyvédek és Ügyészek Főtanácsa felelős a bírósági egységért, a bírák kijelöléséért és a bírói engedély kiadásáért. Törökország jelenlegi miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan, a mai napig is a Főtanács vezetője.

Törökország Bírósági Hálózati Rendszert (UYAP) vezetett be. A bírósági ítéletek és dokumentumok (információ az aktákról, szakértői vélemények stb.) elérhetőek az Internet segítségével, bizonyos megszorításokkal.

Törökország elfogadja az Európai Emberjogi Bíróság, mint felsőbíróság döntéseit. Törökország ugyancsak elfogadja hogy döntéseit a nemzetközi jog alapján hozza meg.

Jegyzetek

Fordítás