A brazil labdarúgó-válogatott Brazília nemzeti labdarúgócsapata, amelyet a brazil labdarúgó-szövetség () irányít. A brazilok „seleção” néven tesznek említést a válogatottról, melynek jelentése „válogatás”, „választék”. A brazil labdarúgó-szövetséget 1914-ben alapították, és 1923-ban lett a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség tagja. A futballról közmondássá vált: „Az angolok felfedezték, a brazilok pedig tökéletesítették.”
Brazília a labdarúgó-világbajnokságok történetének legsikeresebb válogatottja öt világbajnoki címmel. Az egyetlen csapat a világon, amely valamennyi világbajnokságon részt vett, és az első, amely ötször nyerte el a győztes címét (1958, 1962, 1970, 1994, 2002). Kétszer nyertek ezüstérmet (1950, 1998), és kétszer lettek harmadikok (1938, 1978). Mindemellett négyszer hódították el a konföderációs kupát, és kilencszeres Copa América-győztesek.
A válogatott története Korai időszak (1914–57) thumb|left|250px|A legelső brazil válogatott 1914-ben. A brazil nemzeti válogatott 1914-ben alakult meg Rio de Janeiro és São Paulo közreműködésével. Első mérkőzésüket az angol Exeter City klubcsapata ellen játszották, amit Oswaldo Gomes és Osman góljaival 2–0-ra megnyertek. A kezdeti időszakban nem szerepeltek túl jól, részben a viták miatt, ami a profi futball bevezetését övezte Brazíliában, amelyek abban is megakadályozták a Brazil labdarúgó-szövetséget (Confederação Brasileira de Futebol, CBF) hogy a legjobb összeállítású csapatot állítsa ki. A São Paulo és Rio de Janeiro közti vita például azt eredményezte, hogy vagy az egyik, vagy a másik állam állíthatta ki a nemzeti csapatot. A nézeteltérések ellenére 1919-ben megnyerték a Brazíliában rendezett Dél-amerikai bajnokságot. 1922-ben ugyancsak hazai pályán ismét megnyerték a tornát.
Részt vettek a labdarúgás történetének első világbajnokságán, melynek Uruguay adott otthont 1930-ban. A csoportjukban a Jugoszlávia ellen elszenvedett 2–1-s vereség után 4–0-ra megverték Bolíviát, de mindez kevés volt a továbbjutáshoz. Az 1934-es világbajnokságon Spanyolországtól kaptak ki 3–1-re az első fordulóban. Az 1938-as vb-n Lengyelország és Csehszlovákia kiejtésével az elődöntőig jutottak, ahol a későbbi világbajnok Olaszország győzte le a brazilokat 2–1-re. A harmadik helyért rendezett mérkőzésen 4–2-re verték Svédországot, így megszerezték a bronzérmet. Leônidas da Silva 7 góljával a torna gólkirálya lett.
1949-ben harmadik Dél-amerikai címét is megszerezte a brazil válogatott. Egy évvel később 1950-ben Brazíliában rendezték világbajnokságot. Ez a vb különleges volt abból a szempontból, hogy nem volt döntő, hanem ehelyett négycsapatos körmérkőzést rendeztek. Az új szabály ellenére mégis a Brazília–Uruguay mérkőzés vált a nem hivatalos döntővé. A Rio de Janeiro-i Maracanã Stadionban rendezték 199 854 néző előtt. Brazíliának nem volt szüksége többre, mint egy döntetlen ahhoz, hogy világbajnok legyen, 1–0-s vezetés után mégis 1–2-re veszített; a meccset azóta Dél-Amerikában „Maracanazo” (Maracana-csapás) néven emlegetik, ami a brazil futball történetének egyik legszomorúbb napja volt.
A hazai pályán elveszített világbajnokság nemzeti katasztrófaként lett aposztrofálva. Ezután megváltoztatták a csapat mezének színeit. A balszerencsét hozó fehéret felváltotta a sárga és a kék szín. Az 1954-es világbajnokságon már az új mezösszeállításban szerepeltek. A negyeddöntőig jutottak, ahol a torna nagy esélyesétől Magyarországtól egy indulatoktól sem mentes mérkőzésen kaptak ki 4–2-re.
Aranykorszak Pelével (1958–70)
Az első aranyéremre 1958-ig kellett várni. Az akkor nagyon erősnek tekintett Szovjetunió, majd Wales és Franciaország legyőzése után, a mindössze 17 éves Pelé vezényletével játszó brazilok a döntőben 5–2-re győzték le a házigazda Svédországot. Ezzel Brazília lett az első olyan válogatott, amely saját kontinensén kívül rendezett világbajnokságot tudott nyerni.
Az 1962-es világbajnokság sztárjátékosa – különösen Pelé sérülése után – Garrincha, győztese pedig ismét Brazília lett. A döntőben Csehszlovákiát verték 3–1-re. Az 1966-os vb-n a brazil csapat története legrosszabb teljesítményét nyújtotta, miután a felkészülést politikai befolyásolás és a brazil csapatok közti vetélkedés nehezítette a kerethelyekért. A felkészülési időszak utolsó hónapjaiban Vicente Feolának nem kevesebb, mint 46 játékossal kellett dolgoznia, pedig csak 22-t vihetett Angliába.
A következő, 1970-es Mexikóban rendezett világbajnokságon harmadik vb-címüket is megszerezték. A minden idők legjobbjának tekintett csapat állt össze. Ez volt Pelé utolsó vb-döntője, ebben a csapatban játszott Carlos Alberto, Jairzinho, Tostão, Gérson és Rivellino. Mind a hat mérkőzésüket megnyerték: Csehszlovákia, Anglia, Románia ellen a csoportkörben, Peru, Uruguay és Olaszország ellen az egyenes kieséses szakaszban győzedelmeskedtek. Miután harmadszor nyerte el, Brazília örökre megtarthatta a Jules Rimet kupát. (A trófeát azonban 1983-ban ellopták, és sohasem került elő.)
Sikertelen évek (1971–93) Az 1970-es vb után Pelé és további nagynevű játékosok visszavonultak a válogatottságtól. Az 1974-es világbajnokságon a Hollandia elleni 2–0-s vereség azt jelentette, hogy lemaradtak a döntőről. A bronzmérkőzésen Lengyelországtól kaptak ki 1–0-ra, így a negyedik helyen végeztek.
Az 1978-as világbajnokság második csoportkörében Lengyelországot 3–1-re megverték, ennek eredményeként +5-s gólaránnyal álltak. A házigazda Argentína +2-vel, de az utolsó mérkőzésén 6–0-ra verte Perut, így ők jutottak a döntőbe. A braziloknak maradt a bronzmérkőzés, ahol 2–1-re győztek Olaszország ellen. Brazília volt az egyetlen csapat, amelyik veretlenül hozta le a tornát.
Az 1982-es világbajnokságon a brazil csapat olyan nagynevű játékosokból állt, mint: Zico, Sócrates, Falcão és Éder, így nem volt meglepő, hogy a végső győzelemre is esélyes csapatok közé sorolták őket. A csoportkörben a Szovjetuniót 2–1-re, Skóciát 4–1-re, Új-Zélandot pedig 4–1-re verték. A második csoportkörben Argentínát 3–1-re győzték le, majd következett az Olaszország elleni találkozó, amit 3–2 arányban elveszítettek. Ez a világbajnokságok történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzése. Az 1982-s csapatot minden idők legerősebb brazil válogatottjaként tartják számon, amelyik nem nyert világbajnokságot.
Néhány játékost, beleértve Zico és Sócrates játszottak a négy évvel későbbi 1986-os mexikói világbajnokságon is. A csoportjukat hibátlanul megnyerték, majd a negyeddöntőben a Michel Platini vezette Franciaországgal találkoztak. A találkozó 1–1-s döntetlennel végződött és a hosszabbításban nem esett további gól, így következtek a büntetők, melyben 4–3-mal a franciák bizonyultak jobbnak.
Negyven év után 1989-ben ismét megnyerték a Copa Américat. A Dél-amerikai kontinenstornán ez volt a negyedik győzelmük. Az 1990-es világbajnokságon Svédországot 2–1-re, Costa Rica-t és Skóciát egyaránt 1–0-ra verték a csoportjukban. A nyolcaddöntőben a Diego Maradona fémjelezte Argentína ellen szenvedtek 1–0-s vereséget.
Újabb vb-címek (1994–2002) Huszonnégy év telt el azóta, hogy Brazília utoljára világbajnokságot nyert. Az 1994-es világbajnokságon megszerezték történetük negyedik világbajnoki címét. tagja volt a keretnek: Romário, Bebeto, Dunga, Cláudio Taffarel, Jorginho és még több kiváló játékos. A csoportkörben Oroszországot 2–0-ra, Kamerunt 3–0-ra verték, Svédországgal 1–1-s döntetlent játszottak. A nyolcaddöntőben a házigazda Egyesült Államokat 1–0-val, a negyeddöntőben egy fordulatos mérkőzésen Hollandiát 3–2-vel, az elődöntőben Svédországot 1–0-val búcsúztatták. A döntőben ismét Olaszországgal találkoztak. Maga a döntő nem hozott magas színvonalat és 0–0-s döntetlennel zárult, így az elsőségről a büntetők határoztak. Az olaszok közül többen is hibáztak, így Brazília megszerezte a világbajnoki címet. 1997-ben első alkalommal nyerték meg a konföderációs kupát és begyűjtötték az ötödik Copa América elsőségüket.
Az 1998-as világbajnokságra címvédőként utaztak, ezért nem kellett selejtezőt játszaniuk. Az A csoportban szerepeltek Skócia, Norvégia és Marokkó társaságában. A torna nyitómérkőzését Skócia ellen játszották, amit 2–1-re megnyertek. Ezt követte a Marokkó elleni 3–0-s siker és a Norvégia ellen elszenvedett 2–1-s vereség. A nyolcaddöntőben Chilét verték 4–1-re, majd a negyeddöntőben Dániát egy fordulatos mérkőzésen 3–2-re. Az elődöntőben Hollandiával találkoztak. A rendes játékidő és a hosszabbítás után 1–1-re álltak a felek, így következhettek a büntetők, amiben 4–2 arányban jobbak voltak a brazilok. Megint eljutottak a döntőig, de ezúttal 3–0-s vereséget szenvedtek a házigazda Franciaország ellen. Az 1999-es Copa América döntőjében Rivaldo és Ronaldo góljaival 3–0-ra legyőzték Uruguayt. Ez volt a brazil válogatott hatodik győzelme a sorozatban.
A 2002-es világbajnokságon a Ronaldo, Rivaldo és Ronaldinho fémjelezte brazil válogatott az ötödik világbajnoki címét is megszerezte. A csoportkörben mindhárom ellenfelüket legyőzték. A nyolcaddöntőben Belgiumot 2–0-ra, a negyeddöntőben Angliát 2–1-re, az elődöntőben Törökországot 1–0-ra verték. A jokohamai döntőt Németország ellen játszották és Ronaldo két góljával 2–0-s győzelmet arattak. Ronaldo 8 góllal az aranycipőt is elhódította.
A 2006-os vb utáni időszak
Brazília megnyerte a 2004-es Copa Américát, egy évvel később a 2005-ös konföderációs kupán is megszerezték az első helyet. A szövetségi kapitány Carlos Alberto Parreira 4–2–2–2-s formációban küldte pályára csapatát. A támadóalakzat a Ronaldo, Adriano, Kaká és Ronaldinho négyesre épült.
A 2006-os világbajnokságon az F csoportban szerepeltek. Első két mérkőzésükön Horvátországot 1–0-ra, Ausztráliát 2–0-ra győzték le. Japán ellen 4–1-s győzelmet szereztek. Ronaldo kétszer is betalált ezzel a világbajnokságok történetének legeredményesebb játékosa lett. A legjobb 16 között Ghánát búcsúztatták 3–0-val. A negyeddöntőben Franciaország ellen kaptak ki 1–0-ra és kiestek.
A 2006-os vb után a korábbi válogatott játékost Dungat nevezték ki a kapitányi posztra. Irányításával megnyerték a 2007-es Copa Américát, ahol Robinho kapta az aranycipőt és a torna legjobb játékosának is megválasztották. Két évvel később Brazília megnyerte a 2009-es konföderációs kupát is, ami a harmadik győzelmük volt a kupa történetében. Kaká lett a torna embere, Luís Fabiano pedig a gólkirálya.
A 2010-es világbajnokságon Észak-Koreát 2–1-re, Elefántcsontpartot 3–1-re verték. A harmadik csoportmérkőzésükön Portugáliával 0–0-s döntetlent játszottak. A nyolcaddöntőben Chilét 3–0-ra győzték le. A negyeddöntőben Hollandia ellen szenvedtek 2–1-s vereséget.
2010 júliusában Mano Menezest nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra. A 2011-es Copa Américán Paraguaytól kaptak ki a negyeddöntőben és kiestek. A 2014-es világbajnokság házigazdájaként a brazilok nem játszottak tétmérkőzéseket, ezért 2012 júliusában a FIFA-világranglista 11. helyén álltak. Először fordult elő az 1993 óta, hogy a brazil válogatott nem fért be az első tízbe. 2012. Menezest menesztették és a helyére visszatért a korábbi kapitány Luiz Felipe Scolari. 2013. június 6-án a 22. helyen volt a brazil válogatott, ami története leggyengébb eredménye. A 2013-as konföderációs kupát hazai közönség előtt nyerték meg. Spanyolországot a döntőben 3–0-ra verték. Neymart a torna emberének választották, Júlio César pedig megkapta az aranykesztyűt, a legjobb kapusnak járó díjat.
2014-es világbajnokság