Bartholomäus Bausner magyarosított nevén Bausner Bertalan (Kőhalom, 1629 – 1682. április 15.) erdélyi szász evangélikus püspök.
Élete Apja, Martin Bausner iskolamester, majd lelkész volt. 1648-tól a nagyszebeni gimnáziumba járt, 1652-ben mint teológus a wittenbergi, majd a leideni egyetemre ment.
William Harvey és René Descartes nyomán az emberi szív működéséről írt disputációjában egyértelműen állást foglalt a vérkeringés létezése mellett („aki a vérkeringést tagadja, az értelmet és a tapasztalatot tagadja”), annak ellenére, hogy a leideni egyetem felügyelő bizottsága ebben az időben tiltotta a két „bolond lázadó”-ra való hivatkozást. Az emberi test részeinek összhangjáról szóló esszéjében új érveléssel támasztotta alá az eredetileg Arisztotelésztől és Galénosztól származó elméletet; írása teljesen illeszkedik a Bertalanffy-féle modern rendszerelméletbe.
1656-ban a pestisjárvány miatt hazatért, ahol előbb szásznádasi, 1661-ben riomfalvi lelkész lett. Mivel karteziánus nézeteit továbbra is hirdette, az evangélikus egyház zsinatán Christian Barth püspök megintette a jelenlevőket, hogy kizárólag Isten szavát kövessék, és ne az egyes személyek delíriumát a rációval kapcsolatban. 1667-ben esperessé, 1679. június 1-jén pedig püspökké választották.
Két fia közül az idősebbik, Bartholomäus szintén lelkészi pályára lépett, míg a fiatalabbik Simon nagyszebeni királybíró és a szászok grófja lett.
Munkái Disputatio philosophica de cordis humani actionibus. Lugduni Batav., 1654 Exercitationum metaphysicarum quinta, quae est tertia de metaphysices definitione. Uo. 1654 De consensu partium corporis humani. Amstelodami, 1656
Kéziratban maradtak: Oratio de forma administrandi disciplinae ecclesiasticae és Oratio de statu ecclesiarum Saxo-Transilvaniarum című munkái.
Források
Kategória:Erdélyi szász püspökök Kategória:1629-ben született személyek Kategória:1682-ben elhunyt személyek Kategória:Kőhalmiak