A sédu (akkád sédum, sumer: alad, ékírással , DLAM×BAD, AN.KAL×BAD) a mezopotámiai négyes lélekfogalom egyik eleme, az életerő hordozója. Az embernek a megszemélyesített hímnemű sédu védőszellem adja. Nőnemű ellentétpárja a lamasszu. Eredetileg Ninurta egyik megjelenési formája, majd önálló fogalom.
Etimológia A lélek fogalmának leírására is használták, akár általános, akár konkrét értelemben (a lélek, egy lélek). Mindkettőt a šēdu szóval fejezték ki, de több különböző írásjelet használtak. vagy = sumer alad2 vagy šedu. Jelentése: „lélek”.EPSD: alad Az akkádban mindkettő šēdu. sumer alad, akkádul ez is šēdu. 20px sumer šedu2, akkád šēdu. 20px sumer šedu3, akkád šēdu.
A másik két lélekforma az ilu és istaru.
A sédu szerepe valószínűleg az egyén életerejének, nemi képességeinek kifejezése. Ezt támasztja alá, hogy a „büszkeség” jelentésű bastu () akkád szó (sumer teš2, azonos jelentéssel) időnként helyettesíti a sédu kifejezést. Másik sumer megfelelője, az alad szintén megerősíti ezt, talán ez a sumer szó a sémi „nemzeni” jelentésű alādu szóval is kapcsolatban van. Azonban az alādu szót a sumerek és az akkádok is a peš különböző változataival írták ( peš, peš4, peš5, peš6), míg a lélek más hangalakú szavaira szintén egységesen más jeleket használtak. Ez a lélekfogalom rokonának látszik a hasonló etimológiai gyökerű latin genius fogalmának.
Ábrázolása Bikatestű, szárnyas, szakállas emberfejű lényként ábrázolták. Templomok és paloták kapuinak őrzőjeként tűnik fel, általában párban – talán mivel fogalma szorosan kötődik Lamasszuhoz – ma Lamasszu és Séduként tartják őket nyilván, bár Lamasszu nőnemű, a lényeknek mindkettője viszont szakállas.
thumb|center|250px|A páros egyik tagja Dúr-Sarrukínból, az M-fal K-kapujáról (Louvre) thumb|center|250px|A páros másik tagja Dúr-Sarrukínból, az M-fal K-kapujáról (Louvre)
Lásd még Lamma Lamasszu
Források
Kategória:Ókori művészet Kategória:Lélek Kategória:Akkád mitológia
es:Shedu