bélyegkép|jobbra|250px|A Demokrata Néppárt emléktáblája,Budapest, V. kerület, Galamb utca 4. A Demokrata Néppárt (DNP) 1945 és 1949 között működött, a keresztényszocializmus ideológiáját és a parlamentáris demokrácia értékeit magának valló párt volt, melyet Barankovics István elnök vezetett. Nemcsak elődszervezete volt a Kereszténydemokrata Néppárt, hanem 1989-től, utódszervezete is, immár Kereszténydemokrata Néppárt néven.
Története Az illegális és féllegális KDNP (1943–45)
A DNP a katolikus államférfiak, értelmiségiek és egyházi személyek által életre hívott Katolikus Szociális Népmozgalom (KSzN) nevű, katolikus társadalmi reformmozgalmakat (KALOT, EMSZO, Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete) tömörítő civil szervezetből a kor követelményeinek és a jövő kihívásainak megfelelően 1943–44 között párttá szervezett, de hol üldözött, hol féllegális Keresztény Demokrata Néppártból önállósult, mely utóbbi a fennmaradt, s általában hitelesnek elfogadott feljegyzések, visszaemlékezések és naplóbejegyzések alapján: Kovrig Béla szerint 1944. október 13-án alakult meg, Nagy Töhötöm szerint 1944 október 22-én alakult, illetve egy másik szervező, Varga László a saját lakásán (Budapest, Galamb u. 4.) 1944. november 30-án tartott találkozót tartotta a megalakulás időpontjának. A találkozón/találkozókon a kereszténydemokrácia politikai képviseletét vállaló szervezetet alakítottak s ezen ülésen/üléseken ismertették az alapszabálytervezetét. A KDNP programja teljesen megegyezett a KSzN-éval (utóbbi a Magyar Társadalompolitika címet viselte).
Az illegális KDNP ezen a néven nem kapott működési engedélyt a megszálló németek uralta hatóságoktól, a párt szervezőit a Gestapo, ill. a nyilas karhatalom üldözte, némelyiküket bebörtönözte (Varga Lászlót 11 napra, az EMSZO 5 vezetőjét Dachauba deportálták).A KDNP alakulásának részleteit ld. itt: KDNP c. cikket.
Budapest ostroma után, 1945. február 27-én ült össze az új katolikus szervezet, a KDNP vezetősége a teendők megtárgyalására. A párt 1945 elején Barankovics István hírlapírót választotta főtitkárává, Bálint Sándor, Eckhardt Sándor, Mihelics Vid, Rónay György és mások (a „világiak”) csatlakoztak hozzá. Bár minden fórumon megpróbálták, a párt nem kapott működési engedélyt a háború befejeztével alakult új hatóságoktól;Jezsó Ákos: Amikor az egyház (még) politizált (Evangélikus Élet, 2005/02.) márciusban Erdei Ferenc belügyminiszter különböző kifogásokkal elutasította annak megadását, április 18-án hasonlóan határozott a Budapesti Nemzeti Bizottság.Kuglics Gábor: A politikai katolicizmus története Magyarországon . Politikai elemzések (Az Író Gergely Alapítvány negyedévi kiadványa); III. évf. / 3. sz. (2003. május)
A pártszakadás
A KDNP engedélyezése érdekében Barankovics sorozatos kísérleteket tett az új hatalommal való kiegyezésre, ez azonban a „konzervatívabb” vonal ellenérzését váltotta ki, ami végül nyílt szakításba torkollott. Szembehelyezkedve Mindszentynek és konzervatív felfogásának közvetett (elsősorban Pálffyn keresztül ható) befolyásával, 1945. május 8-án az intézőbizottság ülésén a KDNP-n belül a konzervatív-legitimista vonal helyett a „világibb”-republikánus, keresztényszocialista vonal vette át a vezető szerepet;Ezt megkönnyítette, hogy a párt alapításában, irányításában korábban fontos szerepet betöltő egyházi személyeket sorozatos tragédiák érték: 1945. március 29-én Serédi hercegprímás váratlanul meghalt; április 2-án Apor Vilmos szenvedett vértanúhalált. Pálffy helyett Barankovicsot választották elnöknek, és a KDNP nevet DNP-re (Demokrata Néppárt) változtatták, hogy a pártot ne keverhessék össze az addigi rendszer érdekében politizáló, és ezen politika terheit magán viselő régebbi „keresztény” pártokkal.Ld. a Barankovics István gondolatait tartalmazó Útmutató c. programfüzetet Ezzel megindult a párt kettészakadása,Dr. General Veronika (KDNP Eger): Emlékezés Barankovics Istvánra (1906–1974) ; Heves Megyei Hírlap.Mihályi Gilbert O. Praem.: Az egyház társadalmi tanítása VIII. – Katolikus szociális reformmozgalmak hazánkban a Rerum Novarum utáni időkben . mely nyárra teljesnek volt mondható; a Pálffy vezette csoport szeptember 6-i tisztújító közgyűlésén hivatalosan is elhatározta az az évi választásokon való önálló indulást.
A DNP (1945–1949) 1945–1946 Barankovics modern, programját a pápai szociális enciklikákrapéldául 1891: Rerum Novarum; 1931: Quadragesimo anno építő kereszténydemokrata párttá kívánta formálni a DNP-t, szükségesnek tartotta a köztársasági államformát, hirdette a nyugat-európai értelemben vett kereszténydemokrácia követését, de figyelembe véve az itthoni helyzetet, fontosnak tartotta a kapcsolatok ápolását a Szovjetunióval. Felfogása miatt mindinkább szembekerült a konzervatív, királypárti Mindszenty József esztergomi érsekkel (így az egyház vezetésével) és a támogatását élvező pártelnökkel (Pálffyval); 1945 nyarára a párt teljesen kettészakadt.
Varga László szívós aktivitásának eredményeképp pártjuk engedélyt kapott a megalakulásra 1945 végén. Az Országos Nemzeti Bizottság, mely az 1945. évi VIII. tvc.VoksCentrum: Választástörténet – 1945 értelmében a pártok engedélyezéséért volt felelős, csak a Barankovics vezette Demokrata Néppárt indulását engedélyezte, ám az 1945. évi választásokon a hátralevő idő rövidsége miatt az sem indulhatott. A hatóságok igyekeztek a sajtó, pénz és kiépített szervezet nélküli párt Hazánk c. lapjának megjelenését is részben nyílt elzárkózással, részben halogató taktikákat alkalmazva, akadályozni, emiatt a lap a választások előtt csak egyszer, 1945. október 18-án jelent meg. A párt az FKgP segítségével az október 7-i fővárosi törvényhatósági választások eredményeképp 2 tagot – Eckhardt Sándort és Varga Lászlót -juttatott a törvényhatóságba, a november 4-i nemzetgyűlési választáson pedig két FKGP-színekben indult képviselőt – Bálint Sándor és Eckhardt Sándor – juttatott a parlamentbe.
1945 nyarára a párt két részre szakadt, s a Barankovics-féle szárny (miután a Pálffy-csoport indulását a szalámitaktika jegyében, a hatóságok nem engedélyezték) az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon (választási megállapodás alapján, az FKGP listáján) két mandátumot szerzett.Sulinet: Barankovics István
A győri program A DNP, immár legálisan működő pártként 1947. augusztus 10-én Győrben, a Széchenyi téren többezres tömeg előtt hirdette meg választási programját, egy Barankovics – a választások után a város képviselője – által elmondott hosszabb beszédben.A város kiválasztását részben Giesswein Sándor katolikus pap, az első keresztény munkásegyesület (Győr és Győrvidéki Keresztény Szociális Egyesület) alapítója iránti tiszteletadás szándéka; a (K)DNP egyik szervezőjének, az 1938-as országgyűlési választáson az EKP színeiben indult Közi Horváth Józsefnek a kormánypárti jelölttel szemben elért emlékezetes sikere, valamint az Apor Vilmos által szervezett, a (K)DNP elődjének, a KSZN-nek megalakulásához vezető 1943. augusztus 23-i győri találkozó (ld. a KDNP c. cikkben) emléke indokolta.
Barankovics beszédei tipikus kereszténydemokrata programot adtak az olyan „osztályok feletti” kistulajdonosi társadalom megvalósításának szorgalmazásával, melynek koherens ereje a valláserkölcsi alap; s ellenezték a „népi demokráciának” a szocializmus felé való fejlesztését.
A programbeszéd tisztázta, hogy a DNP nem „egyházi párt” (abban az értelemben, hogy az egyház szabná meg tevékenységének irányát, vagy az egyháznak kívánna híveket toborozni); viszont céljának érzi az egyházak jogainak védelmét; kifejtette ama nézetet, hogy a kereszténység nem csak vallási hitrendszer, hanem társadalmi, világnézeti következményei is vannak, mint például a keresztény erkölcsre (Tízparancsolat) alapozott állameszme, melyet követendőnek tart; valamint azt is leszögezte, hogy a demokrácia a szabadság és egyenlőség elveinek összeegyeztetésére épül és a nép valódi hatalmát jelenti, s a DNP ellenzékét képezi az ezt megfojtani akaró, totalitárius törekvéseket mutató, a parlament megkerülésével rendeleti úton kormányzó jelenlegi hatalomnak; a külpolitikát tekintve a realitásokat figyelembe vevő „körültekintő okosság” követésére buzdított, ugyanakkor „a magyar nép létével tkp. azonos állami függetlenség minden áldozatot megérő” fenntartására is. Hangsúlyozta az erkölcsi elvekre építés fontosságát a gazdaságpolitikában, meghirdetve a „mindenkitől képessége, s mindenkinek teljesítménye szerint” jelszavát; a társadalmi tulajdonok szocializálását csak a nagyüzemekre tartotta megengedhetőnek, hangsúlyozta a kisvállalkozások, a kisbirtokok és a valóban önkéntes szövetkezetek fontosságát. Kifejtette, hogy az evangéliumi elvek alapján álló szocializmus nem abban áll, hogy senkinek ne lehessen magántulajdona, hanem abban, hogy mindenkinek legyen annyi, amennyi nem csak megélhetéséhez, de gazdasági-személyi stb. függetlenségének megteremtéséhez szükséges. A beszéd hangsúlyozta az erős önkormányzatok és a színvonalteremtő kultúrpolitika szükségességét.
A kékcédulás választás A háború utáni első szabad választásokon a párt kampánya elsősorban a Dunántúlra koncentrált, és itt is szerepelt a legsikeresebben. Sikeréhez hozzájárult, hogy sok helyen a szétesett Kisgazdapárt tagjai a DNP-re szavaztak, bizonyos vidékeken a NPP szervezetei is így tettek. A résztvevők az addig történtek alapján sejtették, hogy a kommunisták választási csalásokra készülnek.A választások előtti utolsó napon (augusztus 30.) Barankovics István rádióbeszédet intézett az országhoz: „Minden szavazat, amely az ellenzéki Demokrata Néppártra esik, nemcsak tüntetés a választójogi visszaélésekkel, a párturalmi törekvésekkel és a sok igazságtalansággal szemben, hanem egy-egy lépés a keresztény állameszme felé.”
A választásokon a párt a legerősebb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe (hivatalosan a szavazatok 16,64%-ával, 820 453 db, amiek eredményeképp 62 mandátumot szerzett). A választás hivatalos győztese az MKP lett (hivatalosan a szavazatok 22,3%-át elnyerve). A valódi győztes a DNP volt, de a sejtéseknek megfelelően tényleg megtörtént választási csalások (kékcédulás választás) miatt ez nem derült ki a hivatalos adatokból, mert a választás után készült hivatalos jelentés, mely szerint az MKP 1 113 050 szavazatot kapott, nem felelt meg a valóságnak, ugyanis utólag kiderült, az MKP illegálisan felhasználta az ún. névjegyzék-kivonatokat, avagy "kékcédulákat" arra, hogy egy szavazójuk több voksot is leadhasson.Kéthly Anna (MSZDP) szerint (1977. szeptember 3., BBC-interjú) Az MKP legalább 300 000 kékcédulát nyomtatott saját használatra, de egy nyomdász-szakszervezeti forrás ezt a számot 500 -re teszi. A cédulák elvileg lehetővé tették, hogy a teherautókon szállított MKP-szavazók akár 8-10 körzetben is szavazzanak. A csalás miatt kitört botrány miatt az MKP kapkodó felelősségre vonása természetesen csak a "kishalakat" érintette: néhány jogtalanul szavazót letartóztattak; ám Rajk László belügyminiszter közbenjárására hamarosan szabadon engedték őket. Az MKP más pártok szavazatait azonban nem hamisította meg, így a többi párt abszolút eredménye hitelesnek tekinthető. Ha csak 300 000 pluszszavazatot is vonunk le eredményéből, az 813050, ami alatta marad a DNP 820 453 eredményének, így a választásokat valójában a DNP nyerte meg. A MKP nemcsak a szavazatok számát és ezzel relatív arányát hamisította meg, de a választójogi törvénybe épített prémiumrendszer miatt is jóval több mandátumot kapott, mint azt támogatottsága indokolta volna. A DNP 62 képviselője között 31 gazdálkodó földműves, 4 munkás, 3 egyetemi tanár, 4 alsó- vagy középoktatásbeli pedagógus, 1 népfőiskolai igazgató, 2 pap, 5 ügyvéd, 1 bíró, 9 tisztviselő, 1 író és 1 újságíró volt. Listavezetői voltak: Barankovics, Bálint Sándor, Eckhardt Sándor, Eszterhás György, Babóthy Ferenc, Farkas György, Kováts Ferenc, Mihelics Béla Vid, Bartha Béla.
Küzdelem a kommunista pártállam ellen