, születési nevén , ismert művésznevén Sugizo (スギゾー), japán gitáros, hegedűs, énekes, dalszerző és zenei producer. A Luna Sea együttes szólógitárosaként és hegedűseként lett ismert. Hazájában legendás gitárosként tartják számon.
1997 óta szólóban is dolgozik, 2007 óta tagja a Juno Reactor elnevezésű nemzetközi trance/világzene-formációnak, a S.K.I.N supergroupnak és 2009 óta állandó tagja az X Japan heavy metalegyüttesnek. Ezen túl a pszichedelikus zenét játszó Shag és a magát „sámánisztikus elektronikus együttesként” definiáló S.T.K (Sensual Technology Kooks) tagja is.
Többféle zenei stílussal kísérletezik, többek között a rock, a pszichedelikus zene és az elektronikus zene műfajában. Bartók Béla és Liszt Ferenc nagy rajongója.
Zenei tevékenységén túl elkötelezett környezetvédelmi és háborúellenes aktivista.
Pályafutása Gyermekkora Szugihara Hadano városában született Kanagava prefektúrában. Szülei mindketten komolyzenészek, a Tokiói Fővárosi Filharmonikus Zenekarban játszottak, édesapja trombitán, édesanyja csellón. Kiskorától fogva klasszikus zenén nevelkedett. Apja kényszerítette, hogy hegedülni tanuljon, három éves korától. Saját bevallása szerint eleinte gyűlölte, mert apja nagyon keményen tanította és sokszor megverte, csak 10-11 éves korától kezdte el érdekelni a zene, amit játszott. Kedvenc zeneszerzői közé tartozott ekkor már Bartók Béla és Liszt Ferenc, saját blogjában azt írta, amikor Budapesten járt Bartók házánál, elsírta magát. 11 éves korában trombitán kezdett tanulni, mert a hegedűt a gazdagok és a nők hangszerének tartotta, és jobban tetszett neki, hogy a trombitára amolyan „piszkos”, „rossz fiúknak” való hangszerként tekintettek az 1950-es években. Ugyancsak kiskamaszként figyelt fel először a könnyűzenére, a Yellow Magic Orchestra, a Japan, David Bowie és a londoni punkzene volt rá a legnagyobb hatással.
Középiskolás volt, amikor szülei elváltak, édesapjával – akinek azóta másik családja van – éveken át nem tartotta a kapcsolatot, de azóta kibékültek. Édesanyjával és húgával jó a kapcsolata. Saját bevallása szerint mély nyomott hagyott benne az, hogy nem egy meleg, szerető családban nőtt fel, sosem érezte úgy, hogy szeretik a szülei.
1986–96: Első együttesei és a Luna Sea
Apja rosszallása ellenére basszusgitárt és elektromos gitárt szerzett, autodidakta módon tanult játszani rajtuk. 17 éves volt, amikor Pinocchio néven alapított power metalegyüttest barátaival, Sinjával és Tezyával, és itt basszusgitáron játszott. 1989-ben Sinjával csatlakoztak a J és Inoran által alapított Lunacy visual kei együtteshez, melynek énekese Kavamura Rjúicsi lett. Mivel J basszusgitáros volt, Inoran pedig ritmusgitáron szeretett játszani, Szugihara lett a szólógitáros. Ekkor lett a művészneve Sugizo, úgy emlékszik, Sinja adta neki ezt a becenevet. Nem sokkal később hide, az X Japan gitárosa révén szerződtek le az Extasy Recordshoz, melyet az X Japan alapítója, Yoshiki hozott létre, itt adták ki első albumukat 1991-ben, már Luna Sea néven.
Első szólódalát 1993-ban írta Revive címmel a Dance 2 Noise 004 című válogatásalbumra.
1997–2001: Szólókarrier, Truth? A Luna Sea 1997-ben szüneteltette a tevékenységét, Sugizo pedig szólókarrierbe kezdett, Cross néven független kiadót alapított. Július 9-én megjelent Lucifer című kislemeze, mely 8. helyezett volt az Oricon kislemezlistáján. Ezt az Abstract Day turné követte, ahol DJ Krush, Cucsija Maszami és a Japan tagjai is megjelentek. Második kislemeze, az A Prayer szeptember 10-én jelent meg és 7. lett a slágerlistán. November 19-én kiadott, Truth? címmel megjelent szólólemeze 12. helyet ért el az albumlistán. Vegyes fogadtatásban részesült, különösképpen a műfajok sokfélesége és elektronikus zenével vegyítése miatt. Számos művész közreműködött a lemezen, például Szakamoto Rjúicsi, Mick Karn és Lou Rhodes. Az év végén remixverziók láttak napvilágot.
Ebben az időszakban számos művésszel működött együtt, például Nakatai Miki színésznővel, Szakamoto Miu énekesnővel és a tajvani Vivian Hsuval, aki a barátnője is volt.
2001-ben részt vett Szakamoto Rjúicsi N.M.L. (No More Landmines) projektjében, melynek célja az aknákkal kapcsolatos problémákra való figyelemfelhívás volt, és közreműködött a Zero Landmine című albumon is gitárosként. Ezt követően Nikai Ken Soundtrack című filmjében szerepelt és a filmzenét is ő komponálta. November 14-én Parallel Side of Soundtrack címmel válogatásalbum jelent meg, melyet a film ihletett. Ugyancsak részt vett az H. Art Chaos moderntánc-társulat című performanszában, melyhez nem csak a zenét írta, de táncolt is a darabban.
2002–07: C:Lear, Juno Reactor
2001 végén létrehozta a Sugizo & the Spank Your Juice formációt, akikkel 2004-ig turnézott és összese három kislemezt adott ki, Super Love, Dear Life és No More Machineguns Play the Guitar címmel, melyek bekerültek a top 50-be a slágerlistán. 2002-ben Jukiszada Iszao című filmjében szerepelt, majd a Nikai Ken rendezte RedЯum című televíziós sorozatban. 2003-ban kijött második nagylemeze, a C:Lear, mely 56. volt az Oricon albumlistáján.
2004 márciusában Sugizo The Flare néven hozott létre együttest, melynek énekese Kacuki Juna lett. A The Flare támogatására Embryo néven alapított független kiadót, mely a Universal Music Grouppal kötött disztribúciós szerződést. Az együttes fellépett A Föld Napja alkalmából szervezett rendezvényen Tokióban. A The Flare 2006-ig létezett, négy kislemezt és egy stúdióalbumot adtak ki. Sugizo 2005 májusában Neo Ascension Groove néven rendezett koncertet, ahol a pszichedelikus jamegyüttessel, a Shaggel lépett fel. Az együttesben a gitár és a hegedű mellett ütőhangszereken is játszik. 2006 áprilisában dzsessztrombitással közösen vett részt A Föld Napja-rendezvényen, április 9-én, 22-én és 23-án Tokióban. Később a Tokyo Techno Festivalon lépett fel a Juno Reactorrel, akikkel 2005 óta kapcsolatban állt egy lehetséges együttműködés reményében.
2007-ben Sugizo részt vett a Stop Rokkasho elnevezésű projektben, melynek célja a Rokkaso nukleáris újrahasznosító üzem elleni tiltakozás volt. A projektet Szakamoto Rjúicsi vezette. Áprilisban Sugizo fellépett a Nagisa Music Festivalon a Shag együttessel. Még 2006. augusztus 6-án az X Japan alapítója, Yoshiki részt vett az Otakon találkozón, ahol bejelentette, hogy S.K.I.N. néven új együttest alapít Gackttal közösen. Sugizo nem sokkal később csatlakozott hozzájuk. 2007. május 25-én a Los Angeles-i JRock Revolution koncerten hivatalosan bejelentették, hogy Miyavi is részt vesz a projektben. A supergroupként számon tartott együttes első és egyben utolsó élő fellépése Kaliforniában volt 2007. június 29-én az Anime Expón. Júliusban a gitáros a Juno Reactorrel a Fuji Rock Festivalon lépett fel. December 5-én megjelent Spirituarise című remixlemeze, melyen japán és külföldi művészek remixelték a dalait. December 24-én a Luna Sea egyetlen koncert erejéig újra összeállt a Tokyo Dome-ban.
2008–09: Cosmoscape, csatlakozás az X Japanhez
2008. március 28-án és 29-én Sugizo Wes Borland és Richard Fortus társaságában az újraalakult X Japan koncertjén vett részt, ahol az elhunyt gitárosukat, hidét helyettesítették. Áprilisban Európában koncertezett a Juno Reactorrel. Május 2-án részt vett a Luna Seavel a hide emlékének szentelt hide memorial summit elnevezésű kétnapos koncerten. Július 23-án újabb válogatáslemeze jelent meg Cosmoscape címmel. Az albumon tízéves szólókarrierjének állomásai hallhatóak, különféle műfajú dalokkal (például rock, trance, jazz, klasszikus, bossa nova). Ugyanebben az évben Enola Gay címmel írt dalt, mely az azonos nevű bombázóról kapta címét, arról a repülőgépről, mely ledobta az atombombát Hirosimára. A dalt az atomháborútól szenvedőknek, Hirosima és Nagaszaki városának írta, kifejezve, hogy nem szabad újra megtörténnie ilyesminek. Sugizo úgy véli, a zene egyesíti az embereket, ő maga japán, a dobosa, Greg Ellis amerikai, az énekesnője, Origa pedig orosz; hiába származnak korábban ellenséges országokból, mégis barátok.
Szeptemberben Sugizo a Juno Reactor amerikai turnéján vett részt, december 19-én pedig szólókoncertet adott Rise to Cosmic Dance címmel Sibujában, ahol többek között az Enola Gayt is előadta. Szilveszterkor az X Japan újévköszöntő koncertjén játszott az Akaszaka Blitzben.
2009. május 1-jén bejelentették, hogy Sugizo hivatalosan is az X Japan szólógitárosa lett. Decemberben a Juno reactorral újra Európában lépett fel, Hollandiában, Németországban, Csehországban és Lengyelországban. Japánba visszatérve két új digitális kislemezt jelentetett meg, Messiah és Tell Me Why You Hide the Truth? címmel az iTunes-on. A két dal első, illetve második helyezett volt az iTunes elektronikus zenei listáján. Karácsonykor Sugizo Tajpejben adott két koncertet, Next Phase of Cosmic Dance címmel.
2010–11: Flower of Life, a Luna Sea újraegyesülése
2010. január 27-én Sugizo két digitális kislemezt jelentetett meg, Fatima és Do-Funk Dance címmel, ezt pedig február 24-én a Prana követte, amely vezette az iTunes elektronikus zenei listáját. Március 31-én Dear Spiritual Life címmel jött ki újabb kislemeze.
2010-ben Sugizo a Nemuri Kjosiró buraihikae című, történelmi regénysorozaton alapuló színházi előadás zenei rendezője és zeneszerzője volt. A színdarab főszereplője Gackt volt és mintegy 120 előadást tartottak országszerte. Áprilisban Sugizo a Nagisa Music Festivalon lépett fel.
Július 8-án Sugizo a blogjában bejelentette, hogy barátja és zenésztársa, a rákkal diagnosztizált Mick Karn, a Japan együttes basszusgitárosa megsegítésére átdolgozta a közösen előadott Missing című dalukat, melyet Missing Link címen adományokért cserében letölthetővé tettek Karn honlapjáról. Karn 2011. január 4-én elhunyt.
2010. augusztus 31-én a Luna Sea-vel Hongkongban adott sajtótájékoztatót, ahol bejelentették, hogy az együttes 10 év szünetet követően újra világkörüli turnéra indul. November 5 és 8 között három dobos, Budgie, Leonard Eto és Mabi, valamint Knox Chandler társaságában Hongkongban lépett fel a New Vision Arts Festival The Butterfly Effect: East-West Percussive Parade blokkjában.
2011. április 13-án újabb két kislemez látott napvilágot, a No More Nukes Play the Guitar és a The Edge. Ezt a Miranda követte június 29-én, majd a Neo Cosmoscape július 27-én. Utóbbit a brit System 7 együttes remixelte. Augusztus 15-én kijött kislemezként a korábban írt Enola Gay, majd szeptember 9-én a Pray for Mother Earth, melyet Sugizo még a 2006-os A Föld Napja alkalmából írt Kondó Tosinorival. December 14-én két stúdióalbuma is megjelent, a Flower of Life és a Tree of Life. Az első egy teljesen instrumentális, pszichedelikus és elektronikus műfajú lemez, míg a második albumon remixek és korábbi együttműködések hallhatóak. Decemberben koncertkörútra is indult, Stairway to the Flower of Life címmel, Tajpejben és Hongkongban.
Sugizo saját projektjei mellett továbbra is dolgozott az X Japannel, részt vett az együttes összes koncertjén, beleértve a 2011-es világkörüli turnéjukat, és az új dalokban is közreműködött gitárosként, például a Jade című kislemezen.
2012–2014: Luna Sea, X Japan, A kékszakállú herceg vára
2012-ben Sugizo saját együttesével, a Luna Sea-vel is el volt foglalva, több kislemezük is megjelent és telt házas turnét is tartottak. Emellett azonban saját szólóprojektjei is folytatódtak, újabb két digitális dalmegjelenés következett, Final of the Messiah és Super Love 2012 címmel, melyet szólókoncertek követtek. Az Ascension to the Consientia turné utolsó állomása szeptember 17-én volt az Akaszaka Blitzben.
Május 30-án Sugizo gyermekkori példaképének, Bartók Bélának A kékszakállú herceg vára című műve alapján színpadra állított 7 Doors színdarabban szerepelt főszereplőként, valamint a zenét is ő írta a darabhoz.