A vulkáni eredetű sziklacsúcson magasodó edinburgh-i vár egy ősi erődítmény, amelynek égboltra rajzolódó sziluettje Edinburgh legtöbb pontjáról látható. A helyén már az időszámítás előtti 9. században is éltek emberek. I. Dávid király uralkodása, azaz a 12. század óta bizonyítottan királyi vár állt itt, és a hely uralkodói rezidencia maradt egészen az angol és a skót korona 1603-as egyesítéséig. Lévén a Skót Királyság egyik legfontosabb erőssége, az edinburgh-i vár számtalan történelmi konfliktus részese volt a 14. századi skót függetlenségi háborúktól az 1745-ös jakobita felkelésig terjedő időszakban. Egynéhány alkalommal ostromolták, hol sikeresen, hol eredménytelenül. A 17. század végétől katonai támaszponttá vált és egy nagy laktanya is helyet kapott benne. Műemléki jelentőségét a 19. században ismerték fel, azóta több jelentős újjáépítési szakaszon ment át.
A jelenleg is álló épületek közül csak kevés származik a 16. századi „hosszú ostrom” előtti időkből, mikor a vár erődítéseinek nagy részét lerombolták a tüzérségi lövedékek. A legismertebb kivétel a Szent Margit-kápolna, Edinburgh legidősebb fennmaradt épülete, mely a 12. század elején épült. A nevezetes építmények közé tartozik még a királyi palota és a 15. századi nagyterem. A várban találjuk meg a Skót Nemzeti Katonai Emlékhelyet és a Skót Nemzeti Hadtörténeti Múzeumot is.
Bár a vár formálisan a Védelmi Minisztérium tulajdona, jelenleg a Historic Scotland kezelésében van és Skócia leglátogatottabb fizetős turista látványossága. Bár a laktanyát 1920-ban kiürítették, a várban továbbra is fennmaradt a katonai jelenlét, mind a ceremóniák, mind az adminisztráció szintjén. Itt rendezik meg évenkénti gyakorisággal az úgynevezett Royal Edinburgh Military Tattoot, az Edinburgh, sőt egész Skócia egyik szimbólumává vált katonazenekari fesztivált.
Történelem A várhegy korai története thumb|left|A vulkáni bazaltkúpon ülő vár északi oldala Geológia A vár egy körülbelül 340 millió évvel ezelőtt, a kora karbon korban kialudt vulkán bazaltdugóján épült. A tengerszint fölé 120 méterre emelkedő várhegy déli, nyugati és északi oldalát szinte függőleges, 80 méteres sziklafalak határolják, a csúcs megközelítése csak a keleti, lankásabb domboldalt igénybe véve lehetséges. A várat szinte bevehetetlenné tevő elhelyezkedés azonban nehézségekkel is együtt járt. Ezek közül az egyik legkomolyabb a vár, de különösen a belső várudvar vízellátásának megoldása volt. Ostromok idején ez szinte végzetes helyzetet teremtett, különösen az 1573-as hosszú ostrom alatt, mikor a laktanya teljesen víz nélkül maradt.
A kezdeti időszak emberei
Már a 2. század közepéről találhatunk olyan feljegyzést, amely a várhegy lakott voltára utal.Harris, 11. o. Klaudiosz Ptolemaiosz a votadin-ok egyik településéről szólva, úgy fogalmaz, hogy azt a rómaiak „Alauná”-nak, „sziklás helynek” nevezték, és ez lehetett a várhegy legkorábbi ismert neve.Moffat, 268-270. o.
Andrew of Wyntoun, a skót történelem egy korai krónikása Orygynale Cronykil (Eredeti krónika) című művében „Ebrawce”-re (Ebraucus), a legendás briton királyra úgy hivatkozik, mint aki „byggyd Edynburgh”, azaz felépítette Edinburgh-t.Andrew of Wyntoun, Orygynale Cronykil of Scotland, Egy még korábbi angol krónikás, Geoffrey of Monmouth (kb. 1100 – kb. 1155) szerint Ebraucusnak húsz feleségétől ötven gyereke volt, és ő volt az alapítója „Kaerebrauc” (York) és „Alclud” (Dumbarton) településeknek, valamint az úgynevezett „Szüzek várának”.Geoffrey of Monmouth, 78–79. o. John Stow (kb. 1525 ‑ 1605) szerint Ebraucus építette időszámításunk előtt 989-ben „az Edenbrough-nak nevezett Szüzek várát”.Stow, John, Generale Chronicle of England, idézi Masson, 1. o.
A „Szüzek vára”, vagy Castell Puellarum megnevezés használata a 16. századig általános volt.Potter, 12 o. Feltűnik I. Dávid és utódai okleveleiben is,Wilson (18879, 298. o. bár eredete homályba vész. William Camden 1607-es Britanniá-ja annyit jegyez meg, hogy „a britek Castle Myned Agnednek hívják, a skótok szerint a neve Maidens Castle vagy Virgins Castle, bizonyos pikt királyi vérből származó fiatal szüzek után, akiket ott tartottak a régi időkben”. A 17. századi Richard Hay, a tanult régész szerint apácák egy csoportjáról volt szó, akiket elűztek a várból, és kanonokokkal váltották fel őket, mondván, hogy alkalmasabbak a katonák közti életre.Halkerston, 8–9. o.: Gillies, 3. o. Ezt a történetet azonban kétes hitelességűnek tartják az akadémikus Daniel Wilson és későbbi követői.Wilson szerint fráter Hay „apáca-históriáját nem alapozta meg más, mint a félrevezető castellum Puellarum elnevezés”. Wilson (1891), 1. k., 4. o. Lehetséges, hogy a név az Artúr-mondakörben szereplő „kilenc szűz” típusú történetekből eredeztethető, s kapcsolatban lehet azzal a legendával is, mely szerint a helyen egykor a tündér Morgain la Fee egyik szentélye volt.McKean (1991.), 1. o. Később Szent Monennáról is említik, hogy templomot épített Edinburgh-ban, Dumbartonban és más helyeken, és talán ő is egyike lehetett a kilenceknek.Grant (kb. 1890), 15. o.: McHardy, 13–20. o. A rejtély még egyszerűbb feloldása, hogy a Maiden Castle nem is a szüzek várát, hanem egyszerűen szűz várat, azaz olyan erődítményt jelent, amelyet erővel sohasem vettek be.Potter, 141. o.
Egy, az 1980-as évek végén, a vár területén elvégzett régészeti kutatás eredményei megerősítették, hogy a területen emberek éltek a bronzkor utolsó, vagy a vaskor első periódusában, így valószínűleg ez a táj Skócia legrégebben lakott vidéke.Driscoll & Yeoman, 2. o. Az ásatások eredményei azonban ahhoz már nem voltak elégségesek, hogy egyértelmű következtetésekre lehessen jutni a legkorábban itt lakó népek azonosítását illetően.
A vaskorra vonatkozó régészeti bizonyítékok már sokkal meggyőzőbbek. Korábban azt tartották, hogy a Skócia középső részét elfoglaló skót törzsek nem, vagy alig használták a várhegyet. A közelben folytatott ásatások azonban viszonylag nagy kiterjedésű élőhelyeket tártak fel, és úgy vélik, hogy ezeket a településeket a várhegy közelsége miatt választották a lakók. Az 1980-as évekbeli kutatásokból arra következtetnek, hogy a sziklán egy körülzárt erődítmény helyezkedett el, melynek akkor csak a széleit sikerült megtalálni. A házmaradványok emlékeztetnek a korábban Northumbriában talált votadin házakra.Driscoll & Yeoman, 222-223. o.
Az ásatás egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatott arra nézve, hogy a hely az 1. és a 2. századtól lakott volt, egyezően Ptolemaiosz „Alauná”-ra való hivatkozásával. A feltárt maradványok között nagy mennyiségű rómaiaktól származó anyag volt található, közöttük edények, bronzeszközök, ékszerek. Ez arra utal, hogy a votadinok és a rómaiak között kereskedelmi kapcsolatok voltak Julius Agricola észak-britanniai hadjáratától kezdődően és folytatódva Antoninus falának megépítéséig, mikor a rómaiak átmenetileg letelepedtek Cramond (jelenleg Edinburgh északkeleti külvárosa) környékén. A települések jellege nem tisztázott, de Driscoll és Yeoman úgy véli, hogy a lakosok úgynevezett „broch”-okban (csak a mai Skócia területén található kerek kőépítmények) élhettek.Driscoll & Yeoman, 226. o. Arra nincs bizonyíték, hogy a rómaiak a várhegyet is elfoglalták, mint tették azt a közeli Traprain Law nevű, ugyancsak erődöt tartalmazó heggyel.Lynch, 4. o. E ponttól kezdve komoly bizonyítékok tanúsítják a várhegy lakott voltát egészen napjainkig, bár a lélekszám időről időre változott.
A korai középkor thumb|right|250px|Yr Hen Ogledd, avagy „A régi Észak.” Britannia északi részének térképe (57. sz.) A vár nem bukkan fel a kortárs történeti feljegyzésekben, Ptoleimaiosztól körülbelül 600-ig. Akkor, egy briton nyelvű eposz, az Y Gododdin, említi Din Eidyn-t, „Eidyn erődjét”.MacQuarrie, 29-30. o. A poéma a gododin-ok királyának, Mynyddog Mwynfawr-nakEz valószínűleg nem a király tényleges neve lehetett, hanem csak az uralkodóra használt jelző. A továbbiakért lásd: Koch „Thoughts on the Ur-Goddodin”, Language Sciences, 15 (1993), 81. o., és Isaac „Mynyddogg Mwynfawr”, Bull Board Celtic Studies, 37 (1990), 111. o. és harcosainak állít emléket, akik egy évig lakomáztak erődjükben, majd útra keltek, hogy megvívjanak az angliusokkal a jelenlegi Yorkshire környékén. Bátorságuk és vitézségük ellenére a britonok vereséget szenvedtek.
Az ír krónikák szerint 638-ban, az Y Gododdin-ban megénekelt eseményeket követően, az angliusok Szent Oswald vezetésével megostromolták Etin-t és legyőzték a gododinokat.MacQuarrie, 37. o. Az Edinburgh körüli területek ezzel a Northumbriai Királyság részévé váltak, mely a 10. században, mikor az Annals of Clonmacnoise című ír krónikafordítás szerint Angliai Athelstan „kifosztotta az Edinburgh-i Királyságot”, beolvadt az Angol Királyságba. Az angolok később visszavonultak és Edinburgh környéke Skócia részévé vált Indulf (uralkodott: 954–962.) királysága alatt.Driscoll and Yeoman, 229. o.
A régészeti bizonyítékok bizonytalanok, a meghatározó időszakra vonatkozóan elsősorban a szemétdombokban talált maradványokra hagyatkoznak, nincsenek építészeti emlékek. Kevés következtetés vonható le a települések jellegére vonatkozóan, azonban a megkutatott hulladékhalmokban talált leletek arra utalnak, hogy a római kor óta folyamatos volt az emberi jelenlét.Driscoll & Yeoman, 227. o.
A késő középkor
Az Edinburgh várára utaló első dokumentált hivatkozás a skót krónikás, John Fordun egyik, III. Malcolm király haláláról szóló beszámolójában található. A tudósítás szerint a király özvegye, a későbbi Skóciai Szent Margit, a „Szüzek várában” tartózkodott, mikor hírt kapott férje 1093 novemberében bekövetkezett haláláról. Fordun azzal folytatja a krónikát, hogy Margit napokon belül belehalt a bánatba, és Malcolm fivére, III. Donald ostrom alá vette a várat. Igaz, Fordun krónikája legkorábban a 14. század végén keletkezett, míg a csaknem kortárs Turgot püspök, Szent Margit életének megörökítője, egy szót sem ejt a várról.Tabraham (1997), 13. o. III. Malcolm és fia uralkodása alatt az edinburgh-i vár az egyik legmeghatározóbb skót királyi központtá vált. Malcolm fia Edgar király a várban halt meg 1107-ben.MacIvor (1993), 30. o.
Malcolm fia, I. Dávid kétségkívül legjelentősebb hozzájárulása Edinburgh királyi központtá tételéhez az általa véghezvitt adminisztrációs reformban nyilvánult meg.See Lynch, 79–83. o. 1139 és 1150 között – a skót parlament előfutáraként – Dávid nemeseket és egyházi vezetőket gyűjtött össze a várban. Az épületek és védművek valószínűleg fából épültek, bár két 12. századi kőépítményről is tudomásunk van. Ezek egyike, a Szent Margit-kápolna mindmáig ott áll a sziklán. A másik egy Szűz Máriáról elnevezett templom volt, mely a Skót Nemzeti Katonai Emlékhely helyén állt.Tabraham (2008), 49. o. A felső udvar déli részét, ahol jelenleg a Crown Square található, csak a 15. században építették be. Úgy tűnik, hogy a legkorábbi épületek a szikla északi részén helyezkedtek el, a kápolna épületének környékén. Ez arra enged következtetni, hogy a kápolna egy, a 12. században végzett erődítési munkálatok során létrehozott, négyszögletes kőtorony egyetlen megmaradt darabja.Fernie, 400-403. o. A torony kialakítása hasonló lehetett a Carlisle várában találhatóéhoz, melyet I. Dávid 1135 után kezdett építeni.Tabraham (1997), 23. o.
1174-ben Dávid utódát I. Vilmost (uralkodott: 1165−1214) az 1174-es alnwicki csata során elfogták az angolok. Arra kényszerült, hogy szabadon bocsátása fejében aláírja a „falaise-i szerződés”-t, mellyel átadta II. Henrik angol királynak az edinburgh-i várat Berwick, Roxburgh és Stirling várával egyetemben. A várban 12 évig, 1186-ig az angolok tanyáztak, ám ekkor angol menyasszonya, a II. Henrik által kiválasztott Ermengarde de Beaumont hozományaként ismét Vilmos birtokába került.Salter, 46. o.
A skót függetlenségi háborúk