Bárdos Artúr, született Bárdos Henrik Artúr (Budapest, 1882. április 2. – Buffalo, Egyesült Államok, 1974. augusztus 10.) magyar színházi rendező, rádiós és filmrendező, esztéta, egyetemi magántanár, színházi író, költő, dramaturg, publicista. A Színjáték szakfolyóirat alapítószerkesztője, az 1932–1938 között működő Művész Színház és – 1917-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, közel három évtizeden át – a Belvárosi Színház alapítóigazgatója.
Élete bélyegkép|balra|160px|Bárdos Artúr az 1910-es években Budapesten született Bárdos (Burstein) Károly (1857–1915) és Brachfeld Vilma (1862–1935) gyermekeként izraelita családban. Unokahúga volt Beck Judit festőművész, grafikus.Beck Judit szüleinek házasságkötési bejegyzése, melyben szerepel anyai nagyszüleinek neve, akik megegyeznek Bárdos Artúr szüleivel.Beck Judit anyjának (Bárdos Artúr testvérének) születési bejegyzése A Budapesti Tudományegyetemen jogot végzett. Pályafutását újságíróként kezdte (Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap). 1909-ben Max Reinhardt asszisztense volt. Egy évvel később Színjáték című rövid életű színházi és zenei hetilapot alapított, és rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugat-ban is. 1911-ben a Feld Irén vezette Kamarajátékok rendezője volt.
Szabadkőművesnek a budapesti Eötvös páholy vette fel 1910-ben, majd a Budapest páholy alapító tagja és szónoka lett 1912-től.
1912-ben Révész Béla íróval megalapította a csupán két hónapot megélt Új Színpadot. 1914. június 9-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Brachfeld Vilmát, Brachfeld Sándor kereskedő és Ausländer Antónia lányát. 1915-ben megkapta az Andrássy úti Modern Színpad igazgatását, ahol Kabarét vezetett.https://kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/_ns:YVAtMTFkYWFhMmE2YWEtMTAwMDB8YzB8ZDB8ZXByb2Nlc3M9MT1zZWFyY2h8ZW9wZXJhdG9yX2hpZGRlbl8xPTE9MXxlbGltaXQ9MT0xMHxlcXVhbGlmaWVyXzE9MT0tMXxlY29uZGl0aW9uXzE9MT1rYWJhcmU-/search.psml?offset=1&origOffset=-1&docID=27891&secID=30999&limit=10&pageSet=1 Egy év alatt felvirágoztatta a színházat, ezért a bérlő-tulajdonos egy újabb színházat nyitott, melynek – „jutalomként” – szintén ő lett a vezetője 1916-tól. A helyiség később Belvárosi Színház néven vált ismertté. Az első világháború után az anyagi nehézségek kiküszöbölésére a tulajdonossal és másik két – majd három – igazgatóval kartellt alapítottak, azonban pozícióját lassanként elvesztette. Így – szakítva az addig vezetett színházakkal – 1921–1926 között egy új, a Renaissance Színház alapítóigazgatója lett. De 1925-ben ismét a Belvárosi Színháznál is dolgozott, ám csak rövid ideig. Leváltása után a Nagymező utcai, saját tőkéjén alapított színház helyiségét is visszakövetelik mozinak. bélyegkép|jobbra|200px| Emléktáblája a Katona József Színház előcsarnokában
1926–1930 között Berlinben élt, ahol megalapította a Theater in Palmenhaus nevű, magas színvonalon működő színházat, amely azonban csődbe ment. Ezután újra Budapestre költözött. 1932-ben ismét elfoglalta a Belvárosi Színház igazgatói székét. 1936-ban kirobbanó színházi sikert aratott George Bernard Shaw Szent Johanna című művének bemutatásával, Bulla Elmával a főszerepben. Még ebben az évben megvásárolta a csődbe ment Fővárosi Operettszínházat, és némi átalakítással, felújítással újra életre kelt a Művész Színház és „Világirodalmi ciklusa”, azonban mellette, vele együtt az operett is. 1938-tól és a háború alatt származása miatt félreállították. 1942–43-ban így megírta két ezzel kapcsolatos könyvét Játék a függöny mögött és A színház műhelytitkai címmel. Egyik fia, Bárdos József (1916–1944) orvos a holokauszt áldozata lett.
1945-ben tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1945–1948 között újra a Belvárosi Színház első embere lett. A kezdetben magántőkével fenntartott színházát 1946-ban a főváros vette át, s bár eleinte ellenszenvet váltott ki ezzel, döntése mégis a színház megmaradását eredményezte, és műsorpolitikájával is szolgálni tudta az új idők új elvárásait.
1948-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, ahol színháztudományi előadásokat tervezett. Ám még ugyanebben az évben, miután a – színház élére a főváros által – kinevezett bizottság Ilja Ehrenburg Oroszlán a piactéren című művének előadására kötelezte, eladta a színházat, és az USA-ba utazott a fiához.
Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel. 1967–ben Amerikában kiadta utolsó művét: az „Alkonyat” című verseskötetét. 1974. augusztus 10-én, 92 évesen hunyt el Buffalóban. Egy évvel később végakaratának megfelelően Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Rendezései August Strindberg: Hattyúvér Fernand Crommelynck: Csodaszarvas Paul Géraldy: Szeretni Jean Sarment: Árnyhalász Zilahy Lajos: Tűzmadár Meller Rózsi: Irja hadnagy Arisztophanész: Lüzisztraté George Bernard Shaw: Szent Johanna William Shakespeare: A velencei kalmár, Rómeó és Júlia Szathmári Jenő: Én voltam
Művei Két ösvény (versek, Singer és Wolfner, Budapest, 1903) Az új színpad (Nyugat, Budapest, 1911) Charles Kotász [Károly Kotász] (G. Bardi, Roma, 1931) Uralkodók és komédiások (Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt. Budapest, 1936) Játék a függöny mögött (Fülöp Zoltán, Gara Zoltán, Herquet Rezső, Márkus László díszletterveivel és Kolozsváry Sándor rajzaival, Vajna és Bokor, Budapest, 1942) A színház műhelytitkai (Stílus, Budapest, 1943) Alkonyat. Bárdos Artúr újabb versei (Magyar Helikon, Buffalo, 1967)
Műfordításai Maurice Maeterlinck: Aglavaine és Sélysette (dráma, 1911) Jean Sarment: Az árnyhalász (dráma, 1923) Delacroix naplója; ford., bev. Bárdos Artúr; Officina, Budapest, 1942 (Officina könyvtár)
Jegyzetek
Források Színészkönyvtár: Bárdos Artúr
Bécsy Tamás, Székely György, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1920-1949 – Intézménytörténet A Belvárosi Színház, A Fővárosi Operettszínház; Enciklopédia Humana Egyesület, Budapest, 2005 Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek Kozák Péter: Bárdos Artúr [Arthur], pályakép; https://web.archive.org/web/20140913145023/http://nevpont.hu/content/publikacio/Bardos_Artur_Arthur.html
További információk
Az új színpad művésze
Élete a Katona József Színház honlapján Gajdó Tamás: Az új színpad művésze. Bárdos Artúr pályaképe, 1900–1938; Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszék, Veszprém, 2002 (Theatron könyvek) Gajdó Tamás: Veszedelmes polgár. Bárdos Artúr pályaképe, 1938–1974; Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Bp., 2016
Kategória:Magyar színházrendezők Kategória:Színigazgatók Kategória:A Pesti Napló vezetői, újságírói Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:A 11.300/1944. M. E. számú határozatban felsorolt szerzők Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:A Budapesti Hírlap (1881–1938) vezetői, újságírói