A kopt nyelv a koptok által a késő ókortól beszélt nyelv, az egyiptomi nyelv legkésőbbi fejlődési fázisa. A démotikus nyelvből alakult ki a 2–3. század között. Az afroázsiai nyelvcsaládba tartozik.
A koptot – pontosabban annak bohairi dialektusát – ma csak alkalmanként használják a kopt ortodox egyház szertartásain. Az elmúlt évtizedekben használatát egyházi körökben is visszaszorította az arab nyelvű liturgia.
A kopt ábécé a görög írásból és kisebb részben az egyiptomi démotikus írásból átvett betűket használja.
A kopt nyelv segítette a kutatókat abban is , hogy megfejtsék az ókori egyiptomiak nyelvét és írását. A hieroglifák megfejtése előtt az egyiptomi nyelv egyetlen ismert változata volt.
Alaktana nagyrészt szintetikus, kisebb részben izoláló. Alapszórendje alany-állítmány-többi mondatrész (SVO). Elöljárószavai vannak, a főneveket nem és szám szerint ragozza, az igéken jelöli az időt, az aspektust, a cselekvés típusát, a módját, és azt, hogy állító vagy tagadó-e. A szókincsben erős a görög hatás.
Nyelvtörténeti helye A kopt nyelv az egyiptomi nyelv utolsó állapotait foglalja magába, a korai, az óbirodalmi, a középbirodalmi, az újbirodalmi és a démotikus nyelv után. Az afroázsiai nyelvcsaládon belül az egyiptomi nyelv külön ágat képvisel.
Elődjét, a demotikus nyelvet a Kr. e. 7. századtól beszélték. A kopt nyelvre jellemző jellegzetességek elsőként a Kr. u. 100 körül keletkezett szövegekből mutathatók ki. Ezeket a görög ábécéből származtatott ábécével írták. A korszakban továbbra is a demotikus maradt az írásbeliség fő nyelve, emiatt kevés az ókopt szöveg. Ekkoriban a beszélt nyelv már eltávolodott a demotikustól. Csak a 4. századtól lett az írásbeliség fő nyelve a kopt, a kereszténység államvallássá való válásának idején.
Az arab hódítás után még évszázadokig Egyiptom nyelve maradt. Az elarabosodás a 10. században kezdődött, és a nyelv a 17. században halt ki. Felső-Egyiptomban néhány közösség még az újkorban is beszélte.Werner Vycichl: Pi-Solsel, ein Dorf mit koptischer Überlieferung. In: Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung Kairo 6, 1936, S. 169–175
A kopt sosem volt államnyelv: Nagy Sándor hódítása után a görög, az arab hódítás után az arab töltötte be ezt a szerepet. Népi és egyházi nyelv volt. Kihalása után az egyházi használat őrizte meg egészen mostanáig, habár a kopt egyház kezd áttérni az arab nyelvre. Az utóbbi évtizedekben az arab anyanyelvű koptok identitásuk jegyének tekintik, ezért szert tesznek némi kopt nyelvismeretre. Továbbélése az újkor küszöbéig lehetővé tette a régebbi nyelvállapotok újrafelfedezését, mivel a szókincs és az alaktan is hasonlít.
Nyelvjárásai és elterjedése A kopt nyelv kezdetektől fogva nyelvjárásokra tagolódott, melyek közül többnek csak regionális szerepe volt. A legjelentősebbek a boharai és a szahidi voltak. A modern koptológiában elsőként a szahidit tanítják, mivel ennek az írásmódja a legszabályosabb, habár évszázadokig (700–1300) a boharai volt a klasszikus kopt nyelv.
Név Szokásos rövidítés Eredeti területe Szaidi S Felső-Egyiptom Bohairi B Keleti Nílus-delta Fajjúmi F Fajjúm Ahmími A Felső-Egyiptom, Théba környékén Lükopoliszi/szubahmími L/A2 Felső-Egyiptom, Aszjút (Lükopolisz) környékén
Ezek mindegyikéből nagy mennyiségű anyag maradt fenn, és már az ókorban is régiókat fogtak át. Vannak emellett más, térben és időben kisebb jelentőségű nyelvjárások, amelyekről kevés anyag, sokszor csak töredékek vannak. Egyiptomon kívül a keresztény Núbiában használták írott nyelvként.
Írása A kopt nyelv saját írását a görög írásból alakították ki, de néhány betű a démotikus írásból származik. A betűkészlet nyelvjárásonként eltér, de körülbelül 30 betűt tartalmaz. A régebbi írásokkal szemben a kopt ábécé a magánhangzókat is rögzíti.
A legtöbb betű egy hangnak felel meg. A következők kivételek:
th, ph, kh, ksz, psz és ti a legtöbb nyelvjárásban egy betűvel jelöl két fonémát. Megfordítva, az /y/ írható, mint és /w/ mint . A /ʔ/ fonémát nem jelölik írásban. Fonológiája A kopt nyelvjárások mindegyike több mint húsz fonémát tartalmaz. Ezek közül öt magánhangzó, /a/, /e/, /ē/, /o/, /ō/, de a mássalhangzók is szerepelhetnek magánhangzóként. Így az /n/ az /mn/ [mn̥] szótagban magánhangzó, a /men/ [men] szótagban mássalhangzó. Ezek közül hét zöngés, (/b/ [β], /y/, /l/, /m/, /n/, /r/, /w/), három további zöngés mássalhangzó (/g/, /d/, /z/) csak görög kölcsönszavakban fordul elő; az eredeti kopt szavakban ezek zöngétlen párjait jelölik. A nyelvjárások mindegyike öt zárhangot /k/, /p/, /t/, /kʲ/, /ʔ/ és egy affrikátát /č/ (cs) tartalmaz. Minden nyelvjárásban van réshang, amelyek közül legalább egy ezekből: /s/, /š/, /f/, /h/; a következők csak bizonyos nyelvjárásokban találhatók meg: /ḫ/ (, , ). A bohairiban a /p/, /k/, /t/ zárhangoknak aspirált allofónjaik vannak. A fajjúmiban feltűnő az /r/ helyettesítése az /l/ hanggal. A cikkben használt átírás nem tesz különbséget az azonosan hangzó írásjegyek között.
Nyelvtana A következő szakasz általános áttekintést ad a kopt nyelv nyelvtanáról. Az alább ismertetett rendszer nagyrészt megfelel Layton 2000 ábrázolásának.
A kopt nyelv megkülönbözteti a hím- és a nőnemet, illetve az egyes és a többes számot. Az egyiptomi nyelv korábbi állapotaival szemben ezeket nem jelöli többé a főnéven; a különböző névelőket és mutató névmásokat ragozza, és a determinánsok összetett rendszerét használja. Határozott és határozatlan kijelölés A kopt nyelvben a határozatlan kijelölést határozatlan névelővel (w-, többes számban hen-), vagy határozatlan főnévi vagy melléknévi névmásokkal jelölik. A határozott kijelölésre egy csoport egymással rokon morféma szolgál, amelyekben közös, hogy a p elem egyes szám hímnemet, a t egyes szám nőnemet, és az n többes számot jelöl mindkét nemben. Többnyire a névszói szerkezet magját előzik meg.
Az alábbi példák szaidiak, ha másként nem jelöljük:
Szerepe Alakja Példa Határozott névelő p(e), t(e), n(e)/nen te-rompe „az év“ Határozott névelő(hosszú alak;csak egyes nyelvjárásokban) pi, ti, ni pi-rōmi „az ember“ (bohairi) Mutató névmás (közelre) pei, tei, nei pei-rōme „ez az ember“ Mutató névmás (távolra) p, t, n + szaidi etmmaw, bohairi etemmaw,ahmími etmmo, szubahmími, fajjúmi etmmew t-polis etmmaw „az a város“ Mutató névmás (távolra + érzelmileg távolra) pi, ti, ni ni-rōme „az az ember ott“ Birtokos névmás p(e)=, t(e)=, n(e)= + névmási birtokos te-f-sōne „az ő nőtestvére“
A névmási magú főnévi szerkezetek a következő morfémákkal képzik:
Szerepe Alakja Példa Birtokos prefix pa, ta, na + névszói birtokos pa-p-yōt „az az apáé“ Mutató névmás (közelre) pai, tai, nai tai „ez“ Mutató névmás (távolra) p, t, n + szaidi etmmaw, bohairi etemmaw,ahmími etmmo, szubahmími, fajjúmi etmmew netmmaw „az“ Mutató névmás (távolra + érzelmi távolság) pē, tē, nē pē „az ott“ Birtokos névmás pō=, tō=, nu= pō=s „az övéké“ Névmások Személyes névmások A személyes névmások helyük és nyelvtani szerepük szerint különféle alakokban fordulnak elő. Megkülönböztethetünk önálló, függő és ragként használt formákat. Az utóbbiaknak számos allofónjuk van. Az afroázsiai nyelvekre jellemzően egyes szám 2. és a 3. személyben tüntetik fel a nemet. Az alábbi táblázat a szaidi nyelvjárás megfelelő alakjait tartalmazza:
ÖnállóProklitikusRagként volltonig enttontEgyes szám1. anok ang- ti =i2. m. ntok ntk- k =k2. f. nto nte- te, tr =∅, =e, =r(e), =te3. m. ntof f =f3. f. ntos s =sTöbbes szám1. anon an- tn =n2. ntōtn nten- tetn =tn, =tetn3. ntow se =w
Kevés kivételtől eltekintve az önálló személyes névmások a mondat elején állnak, és számos alkalmazásban kiemelő erővel bírnak. Állhatnak névszói szerkezetben és a három részes igeragozási minta részei is lehetnek. A két részes igeragozási mintában az alanyok proklitikus névmások. A ragként szereplő személyes névmások vonatkozószavakhoz járulnak. Főként alanyként, tárgyként és elöljárószóval határozóként szerepelnek. Birtokos alkalmazáskor a birtokos névelő és a birtokos névmás után állnak, vagy főnevek kisebb csoportját követik. A főnevek, főnévi igenevek, és az elöljárószavak a névmások előtt állva egy külön alakot vesznek fel, ez a status pronominalis. Igei alaktan Szemben a korábbi nyelvállapotokkal, amelyek az igeragozás bonyolult rendszerével bírtak, a kopt nyelvben a legtöbb igének csak főnévi igeneve és kvalitatívja van. A főnévi igenév rendszerint folyamatot fejez ki, és a főnévi szerkezet feje is lehet. A kvalitatív állapotot fejez ki, és csak állítmányi szerepben fordulhat elő. A két alak többnyire csak magánhangzóiban különbözik; kōt (építeni), kēt (építve lenni).
A főnévi igenév egy főként hangtörténeten alapuló, többé már nem termékeny kategóriája az állapot. Ha a főnévi igenév szabadon áll, akkor önálló állapotú; egy rag alakú névmás előtt álló főnévi igenév névmási állapotú, és egy közvetlenül kapcsolódó névszói tárggyal névszói állapotban van.
Önálló állapot kōt „építeni“ Névszói állapot ket w-ēi „egy házat építeni, egy ház építése“ Névmási állapot kot=f „őt építik“ Csak a főnévi igenevek egy részére alksalmazható mindhárom állapot; ezeket a következőkben változó állapotú főnévi igeneveknek nevezzük.
A műveltető főnévi igenév egy hozzá kapcsolódó morfémával képezhető (szaidi tre, bohairi tʰre/tʰro, ahmími te). Hozzáadható egy alany, ami a tre, tʰre/tʰro, te és a főnévi igenév között állhat.
+ Szaidi e tre= w sōwh -hoz, -hez, -höz, hogy műveltető morféma ők összegyűlnek „hogy összegyűljenek“, „az összegyűlésükhöz“
Állítmányként a műveltető főnévi igenév fő jelentése műveltető.
+ Bohairi f thro m pe=f-rē šai ő műveltető morféma direkt tárgy elöljárószava napja felhozni „Felhozza a napját“
Történetileg ez az alak egy körülíró műveltető szerkezetre vezethető vissza. Mondatminták Névszói mondatminta A mondatminta névszói, ha állítmánya névszó. A legtöbb ilyen mondatmintában szerepel egy nem és szám szerint flektált morféma, ami kopulára hasonlít (egyes szám hímnem pe, egyes szám nőnem te, többes szám ne); ez alakjában és történetileg is különféle determinánsokkal áll kapcsolatban. A tagadást (n)...an/en jelzi. Egyes nyelvjárásokban a névmási alany első és második személyét az önálló névmások ki nem emelt alakjai fejezik ki.
Mondat Fordítás Nyelvjárás nte nim „Ki vagy?“ Szaidi te – ki u-dikaion te „Ez igazságos.“ Ahmími egy igazságos – ő thō=k te ti-čōm „Tiéd a hatalom“ Bohairi tiéd – ő – a hatalom p-čajs de u-dikaiosdikaiosgörög jövevényszó pe „De az Úr igazságos.“ Ahmími az Úr – de – egy igazságos – ő pe=f-ran pe pawlos „Az ő neve Paulus.“ Szaidi a neve – ő – Paulus Két részes igei mondatminta A két részes igei mondatminta egy alanyból és egy állítmányból áll. Az alany lehet határozott névszói szerkezet, proklitikus névmás vagy határozatlan főnévi szerkezet, ami előtt wn áll. Az állítmány lehet főnévi igenév, kvalitatív vagy határozói szerkezet. A jövő időt a főnévi igenév előtt álló na, fajjúmiban ne jelzi, a tagadást az ige után tett an/en fejezi ki, amit a legtöbb nyelvjárásban az ige előtt álló n egészít ki.
Megjegyzés Példa elemzéssel Fordítás Nyelvjárásfőnévi igenévvel ten sawn „tudjuk“ fajjúmi mi – tudni qualitativval pe=f-ran waab„szent az ő neve“ szaidi az ő neve – szenthatározói szerkezettel: f mmo„ő ott van“ ahmími ő – ottjövő idő főnévi igenévvel te na ō „terhes leszel“ szaidi te – leszel – terhestagadás főnévi igenévvel n-ti-če-methnuč an„nem mondok valótlant“ bohairi nem – én – mondani – ami valótlan – tagadás Három részes mondatminta A három részes mondatmintában az alanyt és az állítmányt egy igeragozási bázis előzi meg. Ez jelöli az időt, a módot, az aspektust, az akciót és a mondat nyelvtani szerepét (főmondat, időhatározói mellékmondat, satöbbi). A névmási alanyt a rag alakú névmások fejezik ki; az állítmánynak főnévi igenévnek kell lennie. Az összes nyelvjárásban ugyanazok az igeragozási bázisok, és csak hangtanilag különbözhetnek.
A szahidi nyelvjárás főmondati igeragozási bázisai: