Az immutáció (jelentése megváltoztatás, helyettesítés) helyettesítésen alapuló művelet, az egyik átalakító eljárás a retorikában, mely a nyelv minden szintjén működik, s alakzatokat hoz létre.

Esetei A klasszikus retorikában van immutációs hangalakzat, szóalakzat, mondatalakzat, gondolatalakzat, a neoretorikában immutációs metaplazmus, metaszeméma, metataxis, metalogizmus. A hangok szintjén a szó valamely hangjának, hangcsoportjának más, az adott szó köznyelvi alakjától eltérő hangokra való felcserélése. Például: "Szorul a rés, a lovag lés…" (Arany János: Szibinyáni Jank)

Immutációs szemantikai alakzat például a metafora, gondolatalakzat az allegória.

Affixumhelyettesítés Az affixumhelyettesítés a neoretorika szerint az egyik immutációs hangalakzat; a szótőhöz függesztett szóelem, toldalék megváltozása.

Gyermeknyelv A gyermeknyelv a kisgyermekek sajátos beszélt nyelve, a neoretorikában immutációs metaplazmus. Például: "Hol volt, hol nem volt, valamikor réges-régen egy mútehén mendegélt az úton, hát aztán ez a mútehén, amint ment, mendegélt, találkozott egy icipici kisfiúval, akit úgy híttak, bibi-baba." (James Joyce: Ifjúkori önarckép) "Borzas, gondolta Öcsi apa Borzasnak hívja, mérkellett akkora Pityu előtt Bodrizni, ésmérnem mondjameg rendesen, hogy mivan? Cakazértis: Booorzas! – kiáltotta teli tüdővel." (Vámos Miklós: Zenga zének)

A kisgyermekek sajátos beszélt nyelve, melyen a dajkák beszélnek a kisded gyermekekkel, s melynek szavai többnyire egyszerűsített, de párosan ejtett (ikerített) szótagokból állnak, pl.: papi - étel, zsizs - tüz, güngi – ing stb.

- Gügyögés

- Gagyogás

A gyermekek nyelvi teljesítménye minőségileg és mennyiségileg is más, mint a felnőtteké, ehhez való hasonulás a dajkanyelv. Nem egyszerűen átveszik és tanulják a nyelvet a felnőttektől; sokkal inkább létrehozzák a maguk számára és fokozatosan a felnőttekéhez hasonlóvá alakítják. Minden gyermek egyénileg kerül kapcsolatba a nyelvvel, ezért sok egyéni gyermeki nyelvváltozat létezik. Nincs két egyforma gyermeknyelv.

Ugyanakkor a nyelv elsajátítása tekintetében a gyermekek közötti hasonlóságok feltűnőbbek, mint a különbségek

Szisztolé A szisztolé (jelentése összeértés) a neoretorika immutációs alakzata (metataxis); a morfémák és a szintagmák nem-, személy-, szám-, és időbeli egyeztetésének hiánya. Olyan alakzat, melyben a nyelvi elem különböző jelentései együtt érvényesülnek, együtt hatnak. Például: "félszemmel ébren pislogott ocsudva, kába szemmel a lágy, vizes, halszagú éjszakába" (Babits Mihály: Jónás könyve)

Szójáték Lásd Szójáték.

Források Kulturális Enciklopédia – Retorikai stilisztikai lexikon

Kategória:Retorika