A nyelvészetben a retorikából átvett dierézis (vö. ógörög διαίρεσις diaíreszisz, latin diaeresis ’szétválasztás’) terminus hangváltozást nevez meg. Egy szótagnak két szótagra való bomlásából áll. Eredetileg kettőshangzót tartalmazó szótagra vonatkozott, azaz a kettőshangzó félhangzójának magánhangzóvá válására és elválasztására a kettőshangzó magánhangzójától.Szathmári 2008, Dierézis szócikk.Bussmann 1998, 306. o.Dubois 2002, 147. o.Grevisse – Goosse 2007, 43. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 168. o.Constantinescu-Dobridor 1998, diereză szócikk.Dragomirescu 1995, diereză szócikk. Olykor a két magánhangzó között hangűr keletkezik, máskor ezt kiküszöbölik félhangzó vagy glottális stop betoldásával.

A magyar olyan nyelv, amelyben kettőshangzó csak néhány jövevényszóban van. Rá vonatkozóan a dierézis tágabban értelmezett: szótag kettéválasztása alatt megkettőzését is értik alatta.

A dierézis a szinerézisnek nevezett jelenség ellentéte. Ez utóbbi két szomszédos szótagban található magánhangzó kettőshangzóvá válása vagy egyetlen magánhangzóba való olvadása.Dubois 2002, 464–465. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 455. o.Constantinescu-Dobridor 1998, sinereză szócikk.

A retorikában a dierézis az adjekció típusú metaplazmusok csoportjába tartozó hangalakzat. Akkor használják, amikor például lassabb tempóval akarnak beszélni az illető szavak nyomatékossá tétele céljából, ünnepélyessé akarják tenni a verssor hangzását, vagy amikor egy szótaggal több kell ahhoz, hogy meglegyen a verssorban a szótagok szükséges száma.

Dierézis példái

A magyarban a kettőshangzó alapú dierézis jövevényszavak beillesztésére használt, mint például a német Dauer [ˈda.ʊ̯ɐ] > dauer szó esetében, amely [dɒ.u.ɛr]-nek ejtendő.

A dierézis és a szinerézis nyelvváltozatok szerinti szóalak-változatokat produkálhatnak a sztenderd és a területi nyelvváltozatok, különböző területi nyelvváltozatok, vagy a sztenderd és az egyéni nyelvhasználat között.

A francia nyelvben a dierézis és a szinerézis területi nyelvváltozatok szerint oszlik meg. Például a lion ’oroszlán’, buée ’pára’ és louer ’bérbe adni vagy venni’ szavakat dierézissel ejtik ki Franciaország északi, keleti és déli részén, valamint Belgiumban ([liˈɔ̃], [byˈe], [luˈe]), de Párizsban és Nyugat-Franciaországban a szinerézis szokásos: [ljɔ̃],A francia nyelvészetben a [j] nem mássalhangzónak, hanem félhangzónak tekintett (Kalmbach 2013, 3.3.2. §). [bɥe], [lwe]. A sztenderd általában a szinerézist írja elő, főleg a párizsi kiejtésre alapozottan,Kalmbach 2013, 4.21. §. kivéve egyes olyan helyzeteket, amelyekben a magánhangzókat mássalhangzó + r vagy l előzi meg, pl. trouer [tʁuˈe] ’lyukasztani’, fluet [flyˈɛ] ’vézna’, oublier [ubliˈe] ’felejteni’. Amikor a dierézis kötelező, engedélyezett egy [j] betoldása a hangűr kiküszöbölésére, tehát a kiejtés lehet oublier [ubliˈe] vagy [ubliˈje], pays [peˈi] vagy [peˈji] ’ország’. A dierézis egyéni is lehet olyan régiókban is, ahol a szinerézis a domináns.

A román nyelvben a dierézis morfofonológiai jelenségként is megvan a sztenderdben egyes főnevek esetében, amikor határozott végartikulustA határozott névelő megfelelője. kapnak. A [w] félhangzós ereszkedő kettőshangzóra végződő szavakban keletkezik, pl. leu [lew] ’oroszlán’ – [le.ul] ’az oroszlán’, zeu [zew] ’isten’ – [ze.ul] ’az isten’.

Dierézis előfordult a román nyelvtörténetben is, például a latin au [aw] kettőshangzó esetében. Így lett az aurum [ˈaw.rum] szóból a román aur [ˈa.ur] ’arany’.

Dierézises, illetve szinerézises szóalak-változatok megvannak nyelvjárásokban, illetve a sztenderdben. Például a reumatism ’reuma’ szó szabály szerint dierézises, azaz re-umatism, de nyugati nyelvjárásokban a kiejtése szinerézises: reu-matism. Olyan szavak is vannak, amelyeket a sztenderd kétféle kiejtéssel fogad el, pl. deopotrivă ’egyaránt’, lassú tempóval [de.o.poˈtri.və], gyors tempóval pedig [de̯o.poˈtri.və].DOOM 2005, deopotrivă szócikk.

A verselésben

A verselésben a dierézis és a szinerézis többek között annak eszközei, hogy a verssorban meglegyen a szótagok szükséges száma.

A 19. századi magyar nyelvben még voltak a tágabb értelemben vett dierézises és anélküli igealak-változatok, amelyek ma archaizmusok, pl. lész ~ leszesz. A dierézises alakot a verselésben is használták a két szótagja miatt, például: Mikor látlak, mikor látlak, rózsám? / Mikor leszesz megint közel hozzám? (Petőfi Sándor: Ha én kedvesemről gondolkodom…)

A klasszikus francia verselésben etimologikus hagyomány szerinti szabályok voltak a dierézis és a szinerézis alkalmazására. Ha például a szó alapszavában, főleg a latinban, hangűr volt, a dierézist alkalmazták, azaz a francia szóban is két szótagnak kellett lennie helyette. Ha a franciában a hangűr egyetlen magánhangzóból származik, szinerézishez folyamodtak, mivel egyetlen szótagúnak kellett lennie helyette.Jenny 2003.

Például a Va te purifier dans l’air supérieur (szó szerint ’Menj, tisztulj meg a magasztos légben’) (Charles Baudelaire) verssor alexandrin típusú, amely tizenkét szótagú. A sztenderd francia szerint a purifier és a supérieur szavak három szótagúak, szinerézissel a -fier [fje], illetve a -rieur [ʁjœːʁ] szótagokban, de ebben a verssorban dierézisesek ([fi.e], illetve [ʁi.œːʁ]), így négy szótagúak, és megvan a tizenkét szótag. Itt a dierézis szabályszerű, mivel az illető szavak alapszavaiban (latin purificare és superior) a megfelelő magánhangzók külön szótagokban vannak.

Jegyzetek

Források

Academia Română (Román Akadémia). Institutul de Lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” („Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” Nyelvészeti Intézet). Dicționarul ortografic, ortoepic și morfologic al limbii române (A román nyelv helyesírási, helyes kiejtési és alaktani szótára). 2. kiadás. Bukarest: Univers Enciclopedic. 2005; az interneten: Dexonline (DOOM2) (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Dragomirescu, Gheorghe. Dicționarul figurilor de stil. Terminologia fundamentală a analizei textului poetic (Alakzatok szótára. A költői szöveg elemzésének alapvető terminológiája). Bukarest: Editura Științifică. 1995. ; az interneten: Dexonline (DFS) (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 7.) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. Jenny, Laurent. Versification (Verselés). Méthodes et problèmes (Módszerek és problémák). Genf: Modern francia kar, Genfi Egyetem. 2003 (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Kalmbach, Jean-Michel. Phonétique et prononciation du français pour apprenants finnophones (Francia hangtan és kiejtés finn ajkú hallgatóknak). 1.1.9. változat. Jyväskylä-i Egyetem. 2013. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Szathmári István (főszerk.) Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve . Budapest: Tinta. 2008 (Hozzáférés: 2023. május 7.)

Kapcsolódó szócikkek

Adjekció Hangalakzat Hangváltozás Metaplazmus Szinerézis (nyelvészet)

Kategória:Hangtan Kategória:Retorika